Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-61

156 Az országgyűlés képviselőházának 61* ülése, 1935 november 20-án, szerdán. kezesünkre álló r összegeket olyan módon, hogy azok esak a kívánt célt szolgálják és isemmi néven nevezendő mellékes dolgokra, <ne költsenek el. (Helyeslés.) hanem csak arra, ami a legszükségesebb, tudjuk azokat összpontosítani. Végül rá^ kívánnék még mutatni a következőkre. Takács Ferenc t. képviselőtársam szociográfiai felvétel szükségességét hangsúlyozta.^ A szociográfiai felvétel elrendelésére, véleményem szerint, szükség nincsen, mert a falu egészségügyét és a falusi nép táplálkozásának kérdését igen alaposan feldolgozták. Az összes adatok rendelkezésünkre állanak, és elvégre olyan neveket, illetőleg műveket sorolhatok fel, mint Kerbolt-nak »A beteg falu« című könyve, továbbá Scheff, Mészáros könyvei, amelyek ezt a kérdést elméletileg kimerítik. Rendelkezésünkre állanak a statisztikai adatok. Népegészségügyi vonatkozásban pedig itt van az Országos Közegészségügyi Intézet. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy nem fordulhat elő népbetegség az országban, amely a legrövidebb időn belül az intézetnek tudomására ne jutna, és ennek alapján minden esetben megvan

( a lehetőség arra, hogy a szükséges intézkedéseket megtehessük. A magyar Ősz mindig meghozza helyenként a tífuszt, de ha akárhol megjelenik, akárhol^ felüti a fejét a tífusz, három napon belül képe van a Közegészségügyi Intézetnek és megkeresi az okot. Néha egészen fantasztikus, milyen kis momentumokon múlik egy tífuszjárvány. (Peyer Károly: Például a rossz ivóvizén!) Azonkívül ma már teljesen készen van ivóvíz-statisztikánk is. Mint méltóztatnak tudni, a multévi költségvetésben az ivóvíz javítására felvett százezer pengőt, ami nagyon kis összeg, kiegészítettem a duplájára. De nem ez volt a lényeg. Magyarországon és főként az Alföldön — erre külön rá akarok mutatni — mindenütt artézi kutat kívánnak. Az artézi kút olyan drága vízszerzési mód amelynek árából lehetőség van hat más kút megépítésére. A nép ebben is konzervatív és hozzászokott ahhoz, hogy az artézi kút állandóan folyik. Még az a gondolat is felmerült, hogy az alföldi vízmedencék kiszáradását is nem az állandóan folyó, nagytömegű vizét felszínre hozó artézi kutakkal segítjük elő? Ennek következtében újabban a Norton-kutakkal és megfelelő egészségügyi körülmények fennforgása esetén az úgynevezett aknakntakkal igen olcsón tudjuk a vízellátást eszközölni. Bárhonnan érkezik is panasz, — most már különben is megvan a kataszter — az intézet leküldi a másra orvosát, aki megvizsgálja orvosilag a helyzetet,^ leküldi a mérnökét aki megvizsgálja a fúrási viszonvokat, és íery a legolcsóbb pénzen, mindenféle mellékköltség nélkül azonnal történhetik intézkedés. Ebben az évben — csak rá kívánok mutatni — több, mint negyven kutat csináltunk, egyetlenegy megyében, amely megyében a vízviszonyokat rosszaknak találtuk. Válaszom végén rá kívánnék azonban mutatni még egy körülményre. Amilyen kívánatos, hogy a népegészségüggyel és a népéleimezés kérdéseivel minél szélesebb rétegek foglalkozzanak, annyira hibásnak tartom, ha hamis képet állítunk be és a külföld felé azt a látszatot keltjük, mintha itt egy veszendő népről volna szó. Nem ok nélkül mutatok erre rá, mert ellenfeleink lapjaiban visszhangját találtam — természetesen nem a valóságnak megfelelő formában — mindazoknak a statisztikai adatoknak, amelyekből csak azok fekete oldalát vették ki, a fehéret nem. Ennek következtében hibáztatnom kell azt, ha egy napilapban, tévedés vagy meg nem gondolás folytán, megjelenik nagy belükkel az a cim, hogy »4 millió beteg magyar«, alatta pedig egy kicsike kis cikk csak annyit mond, hogy 4 millió magyart kellene biztosítani betegség ellen. (Egy hang jobbfelől: Be kellene csukni az ilyent! Rosszhiszeműség!) Ez félreértésre adhat alkalmat, mint ahogyan félreértésre adhat alkalmat az is, ha egészen rembrandti tónussal aláfestve a magyar népegészségügynek csak a sötét részeit domborítják ki. Én köszönetemet fejezem ki igen t. képviselőtársamnak, hogy alkalmat adott nekem interpellációjával kapcsolatban ezekről a kérdésekről beszélni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez a kérdés nekem személy szerint szívügyem, a kormánynak pedig komoly gondja. Állandóan foglalkozunk ezzel a kérdéssel, s mint ahogyan azt eddig tettem a múltban, foglalkozni fogok vele lehetőleg fokozottabb mértékben a jövőben is. r > Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Takács Ferenc képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Takács Ferenc: Igen t. Képviselőház! A miniszter úr válaszából látom, hogy igen nagy jóindulattal és — ami még a jóindulatnál is többet jelent — igen nagy hozzáértéssel kezeli ezt a kérdést, de a miniszter úr is megemlékezett arról, hogy anyagiak nem állanak rendelkezésére megfelelő mennyiségben, megfelelő összegben. Minthogy én a kormányzatot hibáztatom, hogy bár felismeri ezt a kérdést a maga teljes borzalmasságában és a maga nagy horderejében, méarsem Gondoskodott annak a tárcánál mea-felelő dotálásról. (Ügy van! XJoy van! a szélsőbaloldalon.) amely tárca tudomásom szerint a népjóléti minisztérium hatáskörét is átvette, ezért a miniszter úr válaszát, sajnálatomra, nem tudom tudomásul venni. (Helyeslés a, szélsőhaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott víílas7át tudomásul venni, igen vagy nem?' (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Bnchinger Manó képviselő úrnak az összkormányhoz intézett 'interpellációja. Kérem a jes-yző urat, szíveskedjék az interpelláló szö^po-ét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa):^ »Interpelláció az összkormányhoz a választójogi reform sürgős megvalósítása ügyében. Tekintve, hogv a közelmúlt napokban lezajlott angol választásokban újból szemlélhette az egész világ a demokratikus, a titkos választójog fegyelmező, az egész nemzetet átfogó és öntudatosító erejének nagyszabású példáját, amely példa különösen abban jelentkezik, hogy egyetlen országban a polgárság egyéb rétegei mellett közel kilenc millió szervezett munkás és mnnkásnő gyakorolhatta^ a titkos szavazás formájában alkotmányos jogát; tekintve továbbá, hogy Magyarországon a titkos választójog amúgy is már évtizedes követelése az ország népének és az érvénvben lévő választójogi rendszer véglegesen tarthatatlannak, az ország érdekeire károsnak bizonyult; végül tekintve, hogy a demokratikus választójog hiánya a magyar dolgozó tömegek és