Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. szegény néprétegek érdekében való igazi refor­moknak a legfőbb akadálya,, — hajlandó-e a kormány megnyugtatni az, or­szágot aziránt, hogy most már az angol jópél­dára való tekintettel is haladéktalanul benyújtja az általános titkos választójogra vonatkozó re­formról szóló tör vény j avaslatot 1« Elnök: .Buchinger Manó képviselő urat il­leti a szó. Buchinger Manó: Mélyen t. Ház! (Hall­juk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Méltóztat­tak hallani... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. Ház! Buchinger Manó: ... azokat a megrázó és megindító adatokat, amelyeket az imént Takács Ferenc képviselőtársam a magyar mezőgazdasági népesség helyzetéről és sorsá­ról idetárt a Ház elé. Méltóztattak ezeknek az égbekiáltó adatoknak hatása alatt is állani, és bizonyára az az érzésük, hogy ezek az álla­potok tarthatatlanok, ezeken segíteni kell. Nekünk szociáldemokratáknak nem mai, ha­nem régi keletű felfogásunk az, hogy az ilyen állapotokon csak akkor lehetne valóban radi­kálisan változtatni, ha Magyarország népe olyan parlament felett rendelkeznék, amely parlamentben neki, tehát a dolgozó népnek, a szegényeknek nagyobb képviselete volna, mint amilyen felett rendelkezik ma. (Preszly Elemér: Ez tévedés!) Ez az oka annak, hogy mi minden körülmények között sürgősnek tartjuk a parlament összetételének megváltoz­tatását és minden alkalmat fel kell, hogy használjunk arra, hogy kimutassuk, hogy a ma fennálló választójogi rendszer hibás ab­ban, hogy ez a demokratikus parlament még nincs meg, hogy még mindig nincs olyan tör­vényhozásunk és olyan képviseletünk, amely a nép érdekét valóban erősebben figyelembe venné és abban a helyzetben volna, hogy az ilyen égbekiáltó állapotokon segítsen. Ha én, t. Ház, a mai alkalommal a válasz­tójogi reformot sürgető interpellációmban a lezajlott angol választások példájára hivatko­zom, akkor azt hiszem, hogy ezt némi jogo­sultsággal tehetem. A helyzet ugyanis az, hogy a mai politikai terminológiának egyik kedvenc közhelye,,— hogy úgy mondjam — hogy a magyar alkotmány a legjobban hason­lít az angol alkotmányhoz, hogy a magyar al­kotmány korban, rangban, szelleme szerint vetekedhetik Anglia alkotmányával. Ennél az alkalomnál tehát legyen szabad nekem hivat­koznom arra, hogy az angol választásokban mi valóban láttuk az angol alkotmány funk­cionálásának egy igen felemelő példáját. Lát­tuk egy nemzetnek valóban fegyelmezett po­litikai hadgyakorlatát. Láttunk egy országot, ahol nem ijednek meg attól, hogy 30 millió polgár a választás alkalmával titkosan tud szavazni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Láttunk egy országot, ahol amikor kilenc millió ember a munkások pártjára titkosan adja le a maga szavazatát, a munkásosztály­nak ezt a felsorakozását az angolok all right­nak tekintik, rendbenlevőnek tartják. Méltó tehát, hogy ennek a példának tapsoljunk, de még ennél is szükségesebb, hogy ezt a példát azok, akiket illet, — elsősorban tehát a hiva­talos kormányzat — igyekezzenek utánozni. Igen stílusos volna, ha nemcsak ajkunkon, ha­nem a valóság szerint is igyekeznénk a ma­gyar alkotmányt igenis hozzáhasonítani az angol alkotmányhoz, amelyről annyiszor olyan elragadtatással és előszeretettel szoktak itt beszélni. De egy másik jelszónak jogcímén is lehetsé­gese, 1935 november 20-án, szerdán. 157 ges ma a választójog reformját sürgetni. Ez a másik ugyancsak közkedvelt és sokat hangoz­tatott jelszó a nemzet egybeforradásának, a nemzeti összefogásnak jelszava és gondolata. Ebből is láttunk most az angol választásokon igen lélekemelő és igen szép példát. Ezeknek az angol választásoknak uralkodó problémája, vezető kérdése a béke megvédelmezése és az j angol világbirodalom külpolitikai érdekeinek megőrzése és megvédelmezése volt. Ez volt az a kérdés, amely harminc millió embert ott megmozdított. És amikor a választás formájá­ban erről a kérdésről vitázott az angol vá­lasztópolgárok milliónyi tömege, akkor ott egy­forma politikai nagykorúságban vitázhatott azokról a kérdésekről, amelyek ma Angliának legfontosabb és legdöntőbb kérdései, 30 millió ember egyforma egyenjogúságban gyakorol­hatta valóban alkotmányos jogát. Ami azon­ban a mi esetünkben még felemelőbb, az az a tény, hogy Angliában ez a nagykorúsítása en­nek a sok millió embernek megtörtént részben a világháború idején, részben közvetlenül á világháború után, (Zaj. — Elnök csenget.) meg­történt tehát olyan viszonyok között, amelyek­hez hasonlók voltak ebben az országban is. Ná­lunk is — megígérték mind a háború alatt, mind későbben a polgárságnak ezt az egy­forma jogát, ezt a nagykorúsítását, valamint a munkásosztály politikai nagykorúsítását és egyenlő jogokkal való felruházását. Megígér­ték ezt számtalanszor, de nem valósították meg máig sem, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Egy további jogcím, amelynek alapján mi a választójogi reformot sürgetjük, az, hogy itt vannak ennek a Háznak t. tagjai között sokan, akik egy új világot akarnak, egy új világ után áhítoznak és egy új világ jelszavát hangoztat­ják. (Festetics Domonkos: Keresztény magyar világot akarunk! — Propper Sándor: Nem elég ezt hangoztatni, hanem meg is kell csinálni! — Gr. Festetics Domonkos: Meg is lesz! — Prop­per Sándor: Legalább is el kell indulni! — Gr» Festetics Domonkos: Meglesz!) Ha ilyen új világot akarnak, akkor azt mondom, hogy vá­gyaikkal, terveikkel neesak Marcheggig nézze­nek, ne csak arra nézzenek, hogy mit csinál egy Starhemberg (Gr. Festetics Domonkos: Jól meg­csinálta az a maga dolgát! Itt is ez kellene, ak­kor nem lenne több Buchinger ebben az ország­ban! — Peyer Károly: Ahogy az kinéz! — Zaj.) Nemcsak Berlin szervez új világot, ha­nem Anglia is jelent valamit, a régi kultúrájú skandináv államok is jelentenek valamit, Ame­rika is jelent valamit, és sehol sincsenek már olyan állapotok, mint itt, hogy a dolgozókat, a szegényeket, a munkásosztályt politikai tekin­tetben még mindig kiskorúnak nyilvánítják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Vitéz Csicsery-Eónay István: Majd nagy­korúvá fogjuk tenni őket nemsokára!) Az angol és a magyar alkotmány összeha­sonlításáról van tebát szó, és most valóban erre az összehasonlításra alkalom kínálkozik, de azt lehet mondani, hogy ennek az összeha­sonlításnak az eredménye siralmas az ország szempontjából, (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Ott tit­kos választójog van, itt nyilt szavazás és nyilt parancs a ' választások alkalmával. Ott nincs meg az ajánlások rendszere és nincs meg az ajánlások önkényes elbírálása. (Zaj.) Ott nem rendelkezik egy uralmon lévő párt a plakát­ragasztás monopóliumával. Ott nem rendelke­zik a kormánypárt a rádió privilégiumával. (vitéz Szalay László: A konzervativok győz­22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom