Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-61
152 Az országgyűlés képviselőházának 61. természetesen, amíg a 'kellő anyagi erővel nem rendelkezünk, a razziák jelenlegi módját fenn fogjuk tartani, arra pedig garanciát vállalok, hogy ezeket a razziákat, mint ahogy eddig is történt, — mert his'zien nagyobb krimenek nem történtek, csak 'kisebb ügyetlenségek fordulhattak elő — a jövőben fokozott előzékenységgel és udvariassággal fogják végrehajtani. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy főképpen a zsidófelekezetű magyar állampolgárok érdeke az, hogy a Keletről beszivárgó, nem 'kívánatos zsidó elemek távoltartása céljából az egész ország s egyben a magyar zsidóság érdekében is i'oíkozott ellenőrzés gyakoroltassák. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Fábián Béla: T. Képviselőház! A miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés és taps jobb felől. — Horváth Zoltán: Nagy az egyetértés!) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Takács Ferenc képviselő úr interpellációj a a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyzső urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a népélelmezés hiányairól és elégtelenségéről. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az ország népének táplálkozása mennyire leromlott és a legszükségesebb élelmiszereket sem tudják megvásárolni? Van-e tudomása a miniszter^ úrnak arról, hogy az évek óta tartó hiányos táplálkozás következtében annyira legyengültek a munkások, hogy késra prédái a különböző betegségeknek, a gyermekek pedig úgy testi, mint szellemi fejlődésben visszamaradtak? Mit 'Szándékozik tenni a miniszter úr, hogy ezek az állapotok megszűnjenek? Hajlandó-e az egész országra kiterjedő szociográfiai vizsgálatot sürgősen elrendelni az orseág népének élelmezése tárgyában?« (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Takács Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a városok szegénynegyedeiben, a falukon és a magyar tanyákon végigmegyünk, megüti szívünket félelmetes és szomorú nyomorúság, amelyben a nép ebben az országban él. Fáradt és szomorú emberek vonszolják magukat a masryar falvakban. Anyák dermedt szívvel tagadják meg a kenyeret a gyermekektől, mert ha délben nagyobb karéjt vágnak, akkor este már nem jut számukra. (Farkas István: Sajnos, így van!) Mintha nem is ennek az országnak a fiai volnának ezek a szegény emberek, mintha nem is ők teremtenék elő az asztalok dús lakomáit egyesek részére, mintha nem is ők varázsolnák elő a pompázatos kirakatokat, amelyek szinte hivalkodóan büszkélkednek a városokban. Ezekért az állapotokért valamennyien felelősek vagyunk, akármelyik részén élünk az országnak, (Zaj. — Elnök csenget.) akármelyik részén dolgozunk és akármilyen a megbízatásunk. , Ügy éreztem, kötelességem ezt a kérdést idehozni és megkérdezni a kormányt, vájjonkomoly szándéka-e eltüntetni ezeket a borzalmakat, vájjon van-e terve errevonatkozóan, vájjon meg akarja-e akadályozni a további ülése, 1935 november 20-án, szerdán. romlást, — mert állandóan romlanak a viszonyok — vájjon tényleg levonja-e a konzekvenciáit a különböző megállapításoknak? Mert, igen t. Képviselőház, egyre többen és többen látják az országban ezeket a bajokat. A szomorú viszonyok közepette talán még az egyetlen vigasztaló tény. hogy egyre többen és többen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, de sajnos, csak elszigetelten. Egy-egy falunak a szociográfiai kópét megrajzolják, egy-egy városban egy-egy ráérő ember foglalkozik a kérdéssel, egy-egy lelkiismeretes orvos valamelyik községben megvizsgálja a gyermekeket és akkor megteszi a maga szomorú megállapításait. De nincs tovább. Nekünk tehát az a kötelességünk, hogy ha a bajokat látjuk, és ha tudományosan is feltárják előttünk a kérdéseket és igazolják álláspontjukat, akkor követeljünk mélyreható intézkedéseket a kormányzat részéről, a kormánynak pedig kötelessége végre intézkedni. Az Országos Mezőgazdasági Kamarára hivatkozom, t. Képviselőház. Megállapítja a Mezőgazdasági Kamara, hogy a mezőgazdaságban a munkabérek 1934-ben a férfiaknál 137 fülért, a nőknél 102 fillért, a gyermekeknél pedig 67 fillért tettek ki átlagban. Ehhez a megállapításhoz egyúttal azt fűzi hozzá a Kamara. hogy ezek az adatok a földmívelésügyi minisztériumnak az adatai, de a Kamara megállapításai szerint ezeknél a minisztérium megállapítása szerinti béreknél mintegy 20%-kal roszszabbak az átlagos bérek a mezőgazdaságban, Ezt a megállapítást júniusban tette a Kamara, akkor állította össze jelentését a múlt esztendőről. Ősszel ugyancsak a Mezőgazdasági Kamara mondja a következőket (olvassa): »A mezőgazdasági munkáscsaládok asztalára a legtöbb helyen már csak főtt répa kerül. A falusi kis munkáslakásokban nem lesz meleg otthon télen.« A Mezőgazdasági Kamara szerint 20—30 millió pengő értékű közmunkára lenne szükség, hogy a mezőgazdasági munkásság széles rétegei valamiképpen emberibb módon élhessenek. A Mezőgazdasági Kamara azt is megállapítja, hogy amíg a mezőgazdasági termények ára két év alatt mintegy 26—27%-kal emelkedett, addig 8 megyében 22%-kai, a többi 20 megyében pedig 12%-kal estek a munkabérek. A mezőgazdaságban tehát emelkednek a terményárak,^ —• mondja a Mezőgazdasági, Kamara — és ugyanakkor csodálatosképpen a mezőgazdasági napszámbérek esnek. (Farkas István: A magyar testvérek éhenhalnak.) Nyolcvan-kilencven filléresek a naoszámbérek. állapítja meg az Országos Mezőgazdasági Kamara. Ha minden napon dolgozhatnék egy ilyen szegény földmunkás, akkor is csak 280—300 pengőt kereshetne egy esztendőben, ha sem vasárnapja, sem ünnepnapja nem volna, sem esős idő nem volna, és ha állán-dóan volna munkája. Po nagyon jól tudjuk, t. Képviselőház, hogy erre nv cs lehetőség Ha a Mezőgazdasági Kamara, egy hivatalos szerv, felelőssége tudatában állaüitja meg ezeket, akkor nézzük meg, vájjon mire volna szüksége egy családnak ahinz hogy a szükséges kalória-, fehérje- es ' vitamnimennyiséget megkapja az élelmiszerekbon. Két orvosra hivatkozhatom, akik összeállítottak egy ilyen étrendet. Apa, anya, 12 éves gyermek 8 éves és 2 éves gyermek van ebben a példán' veit családban, ez tehát olyan család, amelyben a gyermekek még, mondhatnám, egészen kicsinyek, ahol még a szükséges élelmiszermennyiség nem olyan nagy, mint esetleg egy olyan
