Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-61
Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése, 1935 november 20-án, szerdán. 153 családban, ahol a gyermekek már nagyobbak. Nehogy azt gondoljuk, hogy egy évre szóló tervezetükben valami fantasztikus élelmiszermennyiségeket vesznek fel, vagy valami lukullusi lakomáról ábrándoznak. Az egyik táblázatban 75, a másikban 22 kg húst vesznek fel a hattagú családnak; zsírt mind a két táblázatban 45 kg-ot, szalonnát 10, illetőleg 20 kg-ot, kenyeret 750 kg-ot, — tehát a hattagú családnak napi két kilót, ami igazán nem mondható soknak — cukrot pedig mindössze 6, illetőleg 3 kg-ot. Az egyik táblázatnál, amelyen valamivel jobb élelmiszereket és nagyobb mennyiségeket sorolnak fel, 479 pengőt, a másiknál pedig 392 pengőt hoznak ki, mint egy család évi pénzszükségletét. Hol vannak ettől a földmunkások. A szükséges élelmiszermennyiségnek a felét sem kereshetik meg a falusi emberek. Nézzük a szociográfiai dolgozatokat. Adatok vannak itt például a Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösségétől. Gyermekek vallják be, mit esznek. Azt mondja az egyik gyermek (olvassa): »Tejet nem ettem egész hónapban, mert nincs tehenünk, aztán drága és nincs rá pénz; húst azért nem ettem a héten, mert drága és nincs rá pénz; tojást nem ettem ebben a hónapban, mert édesanyám eladja Mezőkövesden.« És így tovább. A többi gyermek is hallatlan realitással és^ felnőttekhez illő komolysággal mondja: azért nem ettem tojást, tejet, mert nincs rá pénz. A fogyasztott ételnemüek tápértékét ezekben a szociográfiai dolgozatokban sajnos, nem állapítják meg. De itt van egy megállapítás. amely valószínűleg csak hozzávetőleges, de amely igen szomorú képet mutat. Azt mondja megállapításaiban Gortvay György, ho«ry 12— 13 éves gyermekeknek 1800 kalória értékű tápanyagra volna szükségük, de csak 800 kalóriát kapnak. Az ország egyes részeinek falvaiból valók ezek az adatok. Most Hódmezővásárhelyről, tehát egy mezőgazdasági városból, veszek példát. Városunkban igen dicséretes módon foglalkozik ezzel a kérdéssel egy úr, aki megérdemli, hogy megemlítsem nevét: dr. Dietrich Lajosnak hívják. Igen behatóan foglalkozik ezzel a kérdéssel: 409 család viszonyait vizsgálta meg. Megint csak gyermekek, negyedikes elemista gyermekek adnak vallomásókat. Hódmezővásárhely leggazdagabb és legszegényebb részéből válogatott össze tíz iskolát Dietrich Lajos, hogy így komoly, átfogó, reális képet kapjon. Gyermekek vallották, mit esznek ebédre. Levest eszik a gyermekek közül 60 százalék, húst 8 százalék, főzeléket 10 százalék, tésztát 5 százalék, gyümölcsöt 1 százalék, szalonnát 4 százalék, tejet 7 százalék, egyebet 12 százalék, csak kenyeret 12 százalék, semmit 20 százalék. (Felkiáltások a baloldalon: Borzasztó!) Elképesztők ezek az adatok. A semmi és a leves a gyermekek 80 százalékának ebédje. Nem lehet tehát csodálkozni, ha a tanítók panaszkodnak. Kogy a gyermekek szellemi fejlettsége visszamaradt, nem boldogulnak velük; nem lehet csodálkozni, ha orvosok mondják, hogy ezeknek a szegény gyermekeknek nem 6, hanem 9 éves korukban kellett volna az első elemibe menni mert szellemileg vissza vannak maradva három évvel. (Farkas István: És itt terpeszkednek a tízezer holdak! 1 ) Egyéb feleleteket is kan-ott Dietrich Lajos a vizsgálat során. Megdöbbentően reális feleleteket, öreg-gyermekek feleleteit, akikből mintha minden játékkedv és öröm kiveszett volna. Azt mondják például a 409 közül 304-en, hogy karácsonyra ruhát szeretnének kapni, csak 73-au mondják, hogy karácsonyfát és csak 39-en, hogy játékot. Tehát 304 gyereknek nincs más gondja, mint hogy ruhát kapjon. Miért? Mert a családban egyebet sem hallanak, mint azthonnan veszünk a gyerekeknek ruhát 1 ? A családban nincs más gond; játékra, karácsonyfára nem mernek gondolni; egyetlen gondjuk ezeknek a szegény embereknek az, hogyan vesznek gyermekeiknek ruhát. Hogy új ruhát mikor kaptak, erre 250-en felelik azt, hogy az idén, 137-en, tavaly, és 22-en, hogy két évnél régebben. Tehát 22-en egészen régen és 137 en tavaly. Megdöbbentő számok ezek és komoly naer intézkedéseket 'követelnek a kormányzat részéről. Kérem méltóztassék beszédidőmet 10 perccel meghosszabbítani . (Felkiáltások: Megadnik!) Elnök: A t. Ház megadja a 10 perc beszédidőm ep-h ossza bbítást. Takács Ferenc: A tüdőbptpsf=ésr leküzdésére alakult szegedi egyesület kiállításáról való számok: 4 ?00 földmivelő o°alád életvi s^ouyait vizsgáltaik meg és e°ak 600 család élt kifogá«talflnnL 1000 kielégítően- 2000 hiányosan és 600 legfeljebb k*mvéren és burgonyán. Ug"varicsak erről a kiállításról való adatok: gyümölcsöt nem kar» a »zegedi tanyákon a pvermekpk 49 százaléka, Imst vasárnap sem e^zik Szp^d belvárosában 6%, R^eged po-^pH résmein 32%. Az Or«zágos Feré^z^égügyi Kiálítá«on elihénk tarn H az ep-vik falon naírv be+űVkel a követkp-ő felírás: »Szíreden és környékén a gyermekeknptk c on k 2%-a kanra -mer a 'szük^eee^ táplálékot« n*rnmier Sándor: Hogv megvünk ilyen gen p váe" óval P^V ÚT P7?erév r, elr l ?n Ugyancsak az Országos Egészségügyi Kiállításról ^aló ez a szám: »a nincstelen földmíves tápláléka feliáTMp,örnWí?é í, "lptónpl< l l 7 rajzét, vitám in -«^"k^égTHének % részét biztosítja.« Hogya.u tudjon az ilyen földmíves dolgozni, hogyan végezze azt a roppant nehéz munkát, amelyet vé«*pznie kelll ]yjínf Vicay/flpT^ pipién. î<3 mnTldot+am. <3íHnf>S, ez a kérdés tudományosan nines feldolgozva, ezrei a. kp>dé«isel nem úgy f^^l « lkodnak ebben a : 7! országban, ahogyan mp^é^rlpTneln^ A «kékesi óváros i^kolaorvo^i in teamén ve m élvreható ailaons munkát véírez, mint ahogvan igen komoly munkát, vég^H a debreepn* pgvetem nrofes=zoi*a. Nenber Fdp űr is. aki 5321 fivéreket vizsg'ált meg — elsőelemr'sta gve^kpiket — a leíma"-^-o*>h alánossáo-o-al és megállapította, hogy -iólfo-ilpft, és jóltániláH körülük mindöe°7e 16*5%, közeppspTi tá^láH 69% és gvpnp*én fpiipt+ és rosszul tá^l^U 1^*5%. TTgyanesak körülbelül errp a megáll anítá^ra jut, sőt talán még ro«t«nabbra. a pomázi íárá,« oí*^o«a is. aki 7546 megvizsgált gyerek közül 268ft-at talált gvengén fedettnek. Nem lehet azután csodálkozni azon, ha a legyengült szervezeten diadalmaskodnak, erőt vesznek a különböző fertőző betegségek, ha még olyan városból is, mint Debrecen- ahol klinika és egvetem van, azt halliűk, hogv nincs elpgendő kórház a fertőző betegek elhelyezésére. Ha m efk érdekük ebben a városban az illetékes ténvezőkpt. akkor bevallják, hogy erőtlenek ezzel a vésszel szemben, nincs meg a kellő anyagi ereje egy ilyen városnaik sem, hogy szembeszálljon azzal a veszedelemmel, amely fenvegeti őket. Es hogv menynyire a rossz táplálkozás arc oka a debreceni tífuszjárványnak, bizonyítja az, hogy a Volafka-telepen, a Téglavetőben, a Nyilastelepen, általában Debrecennek a legszegényebb részein
