Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-61
Az országgyűlés képviselőházának 61. azért sem, mert vannak olyan elemek, — és itt rámutatok a keleti zsidóságra — amelyeknek beszivárgását maga a magyarországi zsidóság sem kívánja, perhorreszkálja és feleslegesnek tartja, akik azonban meg tudják mindig találni a módját annak, hogy rövidebb, vagy hosszabb időre, átmenetileg letelepedve eloszoljanak az egész ország területére. (Gr. Festetics Sándor: Es megvásárolják a földeket!) Az tehát a kérdés, — mivel ebben a kérdésben semmi különbség sincs Fábián Béla igen t. képviselőtársam és az én felfogásom között — hogy az ellenőrzés miként foganatosíttassák ? ö a maga részéről azt ajánlja, hogy a határokat olymódon őrizzék, hogy azokon ne lehessen észrevétlenül keresztüljutni. A trianoni békeszerződés Magyarország határait, sajnos, olyképp állapította meg, hogy azok felügyelete és ellenőrzése ebből a szempontból lehetetlen. Lehetetlen azért, mert nincs az az öszszeg, nincs az a pénz, amely a budgetbe beállítható lenne karhatalmi, csendőrségi, detektív és egyéb ilyen célokra, hogy ezt az ellenőrzést még olyan nagy pénzösszeg megajánlása esetén is eredményesen foganatosítani lehessen. Mivel tehát kétségtelenül az ellenőrzésnek jobb módját pénzügyi okokból és a határ alakulása folytán foganatosítani nem tudjuk, kénytelenek vagyunk és kénytelen is volt mindig minden kormány olyan eszközökhöz folyamodni, amelyek éppen rendelkezésre állanak. Más kérdés azután az, hogy az a razzia, amely időnként bizonyos területekre elrendeltetik, olyanmódon foganatosíttassák, hogy a magyar állampolgárokra nézve a lehető legkevesebb zaklatással járjon, félreértésekre okot és alkalmat ne adjon. Ebben a vonatkozásban a kellő intézkedések megtörténtek, mégpedig me&szemenőleg, mert hiszen éppen az a körülmény, hogy nagyon sok járókelőt, vagy olyan embert, akit a razzia folyamán felszólítottak az igazolásra, arra utasítottak, hogy a községházára menjen, vagy pedig oda bekísérték, az éppen azért történt, mert az idegeneket ellenőrző hatóság nem akarta ezeknek a sok esetben közjogi vonatkozású kérdéseknek elbírálását alantas közegekre, csendőr- vagy rendőrlegénységre bízni. Annak a esendőrvagy rendőrlegénynek nem volt jogában elhatározást foganatosítani, ő csak azt mondhatta, kérem, tessék az illetékes tisztviselő úrhoz menni. Egyetlenegy esetben sem történt meg, hogy aki magát kellőkép igazolni tudta, annak a legkevesebb bántódása esett volna. Rá akarok mutatni ezzel a kérdéssel kapcsolatban arra, hogy a magam részéről nemcsak arra kívánok súlyt helyezni, hogy a keresztülvitel módja a lényeg tekintetében megfelelő legyen, hanem még arra is, hogy bizonyos eljárások rossz látszatokat se kelthessenek. Erre vonatkozólag példaként fel akarom említeni: feltűnt nekem, .hogy Budapesten az ember gyakran lát csendőröket világos nappal, foglyokat kisérni. A rendőrségnek fogolyszállító kocsijai vannak, a csendőrségnek nem voltak. Azonnal intézkedtem, hogy ez a felesleges látvány megszűnjék. Az a vidékről feljövő^ csendőr nem ismeri ki magát Budapesten és a lehető legforgalmasabb időben kiséri a foglyokat, ami már idegenforgalmi szempontból sem kívánatos. {Igaz! Ügy van!) Ezzel csak azt akarom dokumentálni, hogy figyelemmel kisérem az ilyen eseményeket és ahol lehet, ott még a látszatát is el akarom tünülése, 1935 november 20-án, szerdán. 151 tetni annak, hogy valami kellemetlenség történik. (Helyeslés.) Az a körülmény tehát, hogy a községházára citáltak olyanokat is, akik később magukat tökéletesen igazolták, fokozott óvatosságnak volt a következménye, mert nem akartuk alantas közegekre bízni az ügy elbírálását. Igen L képviselőtársam zaklatásnak minősíti azt a körülményt, hogy egyáltalán utasíttattak egyesek a községházán való megjelenésre, vagy odakísérték őket. (Rupert Rezső: Csak a kisgyermekeket kifogásoljuk!) Arra külön ki fogok térni. Magara is voltam már abban a helyzetben és ez állampolgári kötelesség, hogyha egy eljárás folyamán, akár okkal, akár ok ^nélkül, valakivel szemben egy látszat felmerül, akkor neki kötelessége rendelkezésre állani és ezt a kis kellemetlenséget elviselni és a kellő módon magát igazolni. Velem magammal megtörtént Budapesten egy ügyből kifolyólag, hogy előállítottak, majdnem ezt mondhatnám. Ezelőtt 6—8 esztendővel történt ez az eset. Egy detektív, aki nem ismert engem, azt mondta, kérem, tessék a főkapitányságra jönni és tessék magát igazolni. (Esztergályos János: Minek nézte a miniszter urat ez a detektív? 1 — Derültség a jobboldalon.) Megmondom: ébredő magyarnak. (Élénk derültség és taps a jobboldalon. — Elnök csenget.) Tartottam kötelességemnek szó nélkül megjelenni ott. (Pever Károly: Ezért senkit sem állítottak elő!) — dehogy nem! — ahová engem utasítottak. (Pever Károly: Nem ütik a jogászt agyon!) Hála Istennek! (Derültség.) Ami a talmnd-thóra iskolát illeti, — mert erről van szó — a múltban megállapítást nyert, hogy némely helyeken ezeknek az iskoláknak vezetői felvettek a tanulók közé olyan külföldieket is, akik rendszeresen bejelentve nem lettek. A talmud-thóra iskplák ellenőrzése szükséges, az ellenőrzés módjára 'kiadtam az utasítást máris, hogy jövőben az az iskolahelyiségben történjék, mert nincs szükség arra, hogv az egvüttlévő gyerekeket csoportokban visryék át a tisztviselőhöz, mert egyszerűbb, ha a tisztviselő me^y át oda. (Helyeslés.) A képviselő úr ezen kívánsáe-ának kész örömmel teszek eleget, annál is inkább, mert filius ante patrem, az intézkedés már korábban megtörtént. (Horváth ZolHn: Nincs itt semmi hiba! — Kölcsey István: Üary-e nincs? — Derültséa. — Farkas Istv»n: Annyira jól van, hogy belepusztulunk röviden!) Ami az igen t. képviselőtársam által említett főrabbi fiának esetét illeti, ez a következőképpen történt. A detektívek ezeknek a talmudthóra iskolás gyermekeknek a személyi adatait. illetve az erre vonatkozó listát el akarták kérni az arra illetékes főrabbitól, bementek tehát a házába a legudvariasabb módon. Ott találtak ee-y embert^ elbuiva. Azt mondották neki: kérem, is-azolja masrát. Nem tndta maffát ieraznlni, mire art mondták: tessék átiönni a községházára. A községházán a bíró is-azolta. hoerv az illető a rabM fia és erre a lea:udvaria »ahih an elbocsátották. levelem van errp vonatkozólag és írásban tudnm igazolni, ho*?v vele semmi néven nevezendő méltánytalan-iá er. udvariatlanság, vagy egyéb sérelem nem történt. Ennek végeredményeként igen hálás le'sm&k az igen t. képviselő úrnak, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) ha a o&endőrségi létszámemelésre vonatkozó javaslatomat meg méltóztatnék majd szavazni. (Rupert Rezső: Isten ments! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt nem!) Addig
