Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. toliter, hanem az egész területen nem terem több 100.000 hektoliternél, normális átlag-években pedig Tckajhegyalja összes bortermelését 60—80.000 hektoliternél nem lehet többre becsülni, vagyis az ország egész termelésének 2—3, maximálisan 4% -át teheti ki az egész tokajhegyaljai bortermelés. Ebből is egy igen jelentékeny rész nem megfelelő minőségű. Gyengébb években talán alig van olyan minőségű bor, — csakis az egészen prímán kezelt hegyi szőlőkben — amely a szamorodni kritériumait eléri, aszús esztendő pedig nem minden esztendőben van. Nem olyan nagy kvantum elhelyezéséről van tehát szó, hanem 20—30—40.000 hektoliteres mennyiségekről, amelyeket feltétlenül meg kell védeni, különösen a hamisításoktól és a tisztességtejen konkurrenciától, mert ez a termelő nehezebben, drágábban és sokkal nagyobb kockázattal termeli mçg a borát, mint mások. De ettől eltekintve is, az export-piacokon azt kellett konstatálni, hogy igenis, a Tokajhegyalja olyan világnév, amelyet mindenütt ismernek és ha az elzárkózó gazdasági politika következtében le is fogják zárni talán még inkább a határokat, mint ahogyan eddig lezárták bizonyos luxuscikkek előtt, — és valljuk be, hogy a bort mindenütt luxuscikknek tekintik — még mindig marad egy lehetőség, hogy a tokaji borok részére bizonyos beviteli lehetőséget biztosítsunk magunknak, egyrészt azoknak egészen speciális volta miatt, másrészt azért, mert — mint köztudomású —- a tokaji bornak kiváló gyógyha,tása van, tehát a tokaji bort a legroszszabb esetben, mint gyógybort tudjuk exportálni. Ha pedig az a cél, — és ez a törvényjavaslat igen helyes intenciókkal törekszik erre — hogy mi visszanyerjük a tokaji bornak azt a renoméját, amelyet éppen a nagymérvű hamisítások folytán veszítettünk el a külföldi piacokon, akkor nem kell megijednünk a legelső percben a túlságosan szigorú rendelkezésektől. Nem kell attól félnünk, hogy ez talán gúzsbaköti az egész kereskedelmet, talán még az ország belterületén is, s hogy ebből nemhogy haszna, hanem még nagyobb kára származnék a termelőnek és a kereskedőnek egyaránt; mert hiszen mindig a távolabbi célt kell tekintenünk és feltéve, hogy egy-két esztendő eredménye tényleg azt fogja bizonyítani, hogy alaposak azok az aggályok, amelyek elhangzottak e törvényjavaslatnak ama szakaszával szemben, amely ilyen szigorú ellenőrzést és ilyen szigorú osztályozást ír elő, vagy tervez a tokaji borokkal szemben, akkor még mindig módjában, van a földmívelésügyi miniszter úrnak a törvényben biztosított felhatalmazásánál fogva tágítani, lazítani ezeket a megkötöttségeket. Ezek után in concreto kívánok foglalkozni a törvényjavaslatnak azokkal a szakaszaival, amelyek ellen a legilletékesebb faktor részéről, a tokajhegyaljai zárt terület hegyközségi tanácsa részéről egy felterjesztés jött, amelyet a földmívelésügyi minisztériumnak is elküldött és elküldött nékünk, Tokajhegyalja képviselőinek is, foglalkoznunk kell azokkal a rendelkezésekkel részletesen, amelyek talán tényleg túlszigorúak és talán egyes kitételeikben, vagy egyes szakaszaikban enyhíthetők. A törvényjavaslat, — amint említettem — igen helyesen abból az elgondolásból indul ki, hogy a borhamisítást, amennyire csak emberileg lehetséges, meg fogja akadályozni és a külföldi piacokon vissza fogja szerezni a magyar ülése 1935 november 12-én, kedden. 1 bornak azt a hírnevét, amelynek a háború előtt örvendett. Itt mindjárt kitérek Petro Kálmán t. képviselőtársamnak egy olyan állítására, amelyet en is a magam részéről leginkább helyeselni tudok. Nevezetesen ő rámutatott arra, hogy nem elegendő ez a szigorú provideáló ellenőrzés itt bent az országban a termelőknél és a kereskedőknél, ha a külföldi piacokon elmulasztjuk az ellenőrzést. A külföldi piacokon tehát a magyar bor ellenőrzésére sokkal nagyobb súlyt kell helyezni, mint eddig. Ennek megvannak a lehetőségei, mert hiszen a legtöbb államban vannak törvények, rendeletek, amelyek a bor hamisítását üldözik. A legtöbb állammal ezen felül olyan kereskedelmi szerződéseink vannak, amelyek márkavédelmet, tehát névvédelmet biztosítanak nekünk. Magamnak is alkalmam volt tapasztalni, hogy nemcsak Franciaország, hanem Olaszország, sőt még Görögország vagy Spanyolország is az ő saját márkáit igenis védi künn a külföldi piacon, egyedül mi Magyarország nem tettünk eddig e téren semmit. Igen t. földmívelésügyi miniszter úr, nem jelent ez nagy költséget, ez csak azt jelenti, hogy egy-két pert kell az illető államokban megindítani. Amint az illető ország borkereskedelme, vendéglősípara tudomást szerez arról, hogy itt egy ítélet volt, abban a pillanatban le fognak kerülni a hamis etikettek az üvegekről, abban a pillanatban az illető ország mindegyik kereskedője óvakodni fog attól, hogy továbbra is hangzatos nevek, cégek, firmák alatt hozzon hamisított bort forgalomba. Meg vagyok róla győződve, hogy egyegy ilyen próbaperrel ezt a kérdést rendezni tudjuk, a jövőre nézve pedig állandóan kell minden egyes országban megfigyelőt tartanunk, aki jelentse azt, ha tényleg valamely államban a magyar bor hamisításának nagyobb mérvét konstatálja. Éppen így igen helyes a törvényjavaslatnak az az újabb szigorító rendelkezése a tokajhegyaljai zárt területtel szemben, amelyet mi régóta kértünk. A zárt terület lényege ugyanis ezidőszerint az, hogy a zárt területre más borvidékről bort behozni nem szabad, más borvidék borát nem szabad tokajhegyaljai seprőre, vagy törkölyre felönteni, nehogy magába szedje a jellegzetes tokajhegyaljai zamatot. A jelenlegi törvény azonban nem tartalmaz semmi olyan rendelkezést, hogy ha Tokajhegyaljáról kihozzák azt a hordó bort például Budafokra vagy Budapestre, akkor azután itt mi történjék vele. Ma tehát — nézzük meg Budapest vagy akármelyik város kirakatait — gyakorlatilag a belföldön az történik, hogy Tokajhegyalján nem lehet más bort kapni, mint odavaló bort, és csak egészen kivételes engedéllyel engednek be talán vendéglők részére és kisebb magánfogyasztás céljaira más borvidékről borokat, ellenben a Tokajhegyaljáról kihozott borokat itt töltik palackba, látják el tetszetős etikettekkel, és senki sem ellenőrzi, hogy tényleg az a bor, amelyet itt palackoztak, miképpen házasított borokból áll, tényleg olyan bor-e, amilyennek deklarálják. Kétségtelen, hogy megkötöttséget jelent és kétségtelen, hogy a borkereskedelem fel fog zúdulni és fel fog szólalni az ellen, ha én a zárt területet úgy értelmezem, hogy a zárt területről is palackozott borárut csak akkor hozhatok ki és csak akkor láthatok el »tokaji aszú«, »tokaji szamorodni« elnevezéssel, ha az ott, a tokaji zárt területen palackozta-