Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

8 Az országgyűlés képviselőházának 5 tott. Ez az egyediili kontrol, mert hiába állítják a nagy boreégek, hogy: kérem, itt van az én pincegazdaságom Budafokon, bármikor módjában áll a szőlészeti és borászati felügyelőnek ellenőrizni pincémet. Egy ilyen pincében, ahol mindenféle borok vannak együtt, amennyiben nincsen ott állandóan olyan ellenőrzés, mint a petróleum- vagy szeszgyárakban az állandó pénzügyőri ellenőrzés, ha bejön időnkint egy borászati felügyelő és végigkóstolja a hordókat, ez nem bizonyíték amellett, hogy ott házasítani nem lehet. Én tehát igenis helyesnek találom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a jövőben a tokajhegyaljai aszú-, szamorodni, máslás- és esszenciaborok csakis Tokajhegyalján palackozhatok és etikketirozhatók. TV Ház! Kérnék még egy félórai meghoszszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. (Farkas István: Tiszta bort a pohárba! — Fábián Béla: Bort prédikál és vizet iszik! ~Zsindely Ferenc: Ellenkezőleg! — Derültség.) Görgey Istyán: T. Képviselőház! Amikor ezt a rendelkezést a magam részéről helyesnek ismerem el, ugyanakkor felette aggályosnak tartom a törvényjavaslat 28. §-ának egyik rendelkezését. Itt újból kénytelen vagyok hangoztatni, hogy elgondolásában feltétlenül helyes és csak azért tartom aggályosnak, mert nem tudom elképzelni, hogy gyakorlatilag minden zaklatás és felesleges költségokozás nélkül miképpen vihető keresztül. A 28. § 3. bekezdésében a következők vannak (olvassa): »A tokaji vagy tokajhegyaljai aszú elnevezés alatt forgalomba hozni szándékolt borokat előzetes minőségi vizsgálatnak kell alávetni.« A második mondat így szól (olvassa): »Ezen minőségi vizsgálatnak és általában a tokaji vagy tokajhegyaljai 'aszúborok forgalombahozatalának módját a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.« Kétségtelen, hogy éppen azóta, amióta egyre inkább elterjedtek a sűrített musttal való borfeljavítások és főleg borédesítések, a tokaji aszú iránt teljesen megingott a fogyasztókban a bizalom, mert a laikus, sőt sokszor még a hozzáértő is nehezen tudja megkülönböztetni, vájjon természetes aszúborról, vagy • pedig sűrített musttal édesített borról van-e szó. Kétségtelen tehát, hogy amikor én ezt a drága, ritka és feltétlenül csak kismennyiséghen ren delkezésre álló bort akarom megvédeni. — a szamorodnit, illetőleg az aszút — akkor bizonyos vizsgálatra van szükség. A gyakorlatban azonban — és itt osztom azoknak az érdekképviseleteknek véleményét, akik ez ellen a rendelkezés ellen írásban is bejelentették tiltakozásukat — ez a következőképpen néz ki. Mondjuk, egy termelőnek van a pincéjében egy vagy két hordó aszúbora. Jelentkezik egy vevője. Aszúbort ritkán szoktak vagóntételekben eladni, mert nincs is olyan kvantum. Azt mondja a vevő, hogy: szeretnék 10 vagy 20 liter jó aszút venni, mert beteg van odahaza, vagy pedig lakodalomra, vagy valamilyen különös ünnepélyes alkalomra kellene nekem a bor. A termelő erre azt mondja: kérem, nagyon^ sajnálom, én nem adhatok ki ebből a hordóból aszú elnevezés alatt bort, csak abban az esetben, ha ezt előzetesen megvizsgálás céljából felküldöm az Ampelológiai Intézethez és ha három vagy négy nap múlva megérkezik a vizsgálat eredménye, akkor eladhatom. Addig 6. ülése 1935 november 12-én, kedden. az a vevő elment a szomszédba, ahol egy kevésbbé lelkiismeretes ember azt mondta: vedd meg a boromat, odaadom neked kéz alatt, de ne beszélj róla. Ettől azután a vevő megvette a bort. Attól félünk tehát, hogy a jó, tisztességes és becsületes termelőket fogjuk ezzel feleslegesen sújtani és főleg attól félünk, hogy ilyen kis mennyiségeknél, pár literes eladásoknál is, fel kell küldeni megvizsgálás végett legalább két félliter bort — pedig ezek igen drága borok, három—négy—öt pengőbe kerülnek, sőt a régibb évjáratú horok között drágább borok is lehetnek — ami költséget jelent és a vizsgálati díjakat is, akármilyen mérsékelten fogja is megállapítaná a, földmívelésügyi minisztérium, szintén meg kell majd fizetnie az illetőnek. Azt hiszem tehát, hogy a belföldi borforgalom ellenőrzése szempontjából is elegendő lenne, ha csak az etikettírozott, vagyis palackban forgalomba kerülő aszúborokra vonatkoznék ez a, rendelkezés és csak olyanokkal szemben — ezt már módjában van a földmívelésügyi miniszter úrnak rendelettel szabályozni — akik üzletszerűleg foglalkoznak az eladással, de nem vonatkoznék olyan esetekre, ha például valaki egy alkalommal hat vagy tíz üveg bort el akar adni. Ez tehát már kissé továbbmenő megkötöttsége volna a tokajhegyaljai ;borforgalomnak és nézetem szerint is valóban jogos azoknak az aggálya, akik azt állítják, hogy ezzel többet ártana a törvény, mdnt amennyit használni akar a tokaji bortermelő vidéknek. Ugyancsak megoszlanak a vélemények az állami ellenőrző márkajegy kötelező használatát illetőleg. Ebben a kérdésben az én álláspontom az, hogyha az előző szakaszt olyan formában módosítják, illetőleg, ha a végrehajtási utasítás olyan rendelkezéseket fog tartalmazni, hogy az aszú előzetes megvizsgálása csak a palackban forgalomba hozott borokra vonatkozik, akkor ebből logikusan következik, hogy az így megvizsgált borokra az állam igenis tegye rá ellenŐrző jegyét, mert ezzel igazolja, hogy azt a bort ő is jónak és megfelelőnek találta és ez a márka-jegy garancia arra, hogy a fogyasztó nem mást vesz, mint ami az etiketten rajta van. Különösen fontos a márka-jegy a külföldi export szempontjából. Mert ha külföldön — mint az előbb említettem — a magyar kormány hatékonyabban fogja ellenőrizni a különböző borhamisításokat és ugyanakkor a_ borkereskedelem megfelelően tájékoztatni fogja a fogyasztókat, a vevőket arról, hogy mostantól kezdve pedig csakis az állami márka-jeggyel ellátott tokaji borok eredetiek, akkor valóban el fogjuk érni azt a célt, amelyet elérni mindnyáján törekszünk, hogy a külföld bizalma a tokaji borok iránt újból helyreálljon. A törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését a magam részéről igen nagy örömmel üdvözlöm. Ugyancsak a tokajhegyaljai borokra vonatkozik a 30. § is, amely a boroknak avinálását írja körül. Az előbb, felszólalásom elején, bátor voltam már tájékoztatná a t. Házat arról, miért van szükség a tokaji boroknál állandóan bizonyos szesszel, illetőleg borpárlattal való feljavításra, azért, hogy a bor minőségét fenn tudjuk tartani. Ez a szakasz meg is mondja, precizirozza, hogy hány fokkal és miképpen lehet ezt a szeszezési, párlatozási eljárást végrehajtani, de nem tartalmaz rendelkezést a tekintetben, hogy mi történjék akkor, ha borpárlat megfelelő áron és megfelelő minőségben — és ezen