Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-61
142 Az országgyűlés képviselőházának í lépés is, de mindenesetre egy lépés azon az úton, amelyet az utóbbi időben részben a borfogyasztási adónak a felére való leszállításával, részben a termelői kimérések szaporításával és az exportnak a mai nehéz viszonyok között mégis úgy, — ahogy való fenntartásával és alátámasztásával a kormányzat a bortermelők érdekében tett. Egy szerény lépés előre. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Mivel az előadó úr nem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. T. Ház! A tegnapi ülésben hozott határozatunk értelmében az interpellációk meghallgatására V26 órakor kell áttérni, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 4 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzze ki a Ház: a bortörvényjavaslat részletes tárgyalását, továbbá a mai napirendünkre kitűzött számvizsgáló bizottsági jelentés és az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy a Ház az elnöki napirendi indítványt elfogadta. Az interpellációkat megelőzi az iparügyi miniszter úr írásbeli válasza Malasits Géza képviselő úrnak a gyártelepek, bányák és egyéb ipari üzemek felvásárlása és leállítása folytán munkanélkülivé válók védelme tárgyában folyó évi október hó 16-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli válasza felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): t »T. Képviselőház! Malasits Géza országgyűlési képviselő úrnak a gyártelepek, bányák és egyéb ipari üzemek felvásárlása alkalmával kenyértelenné váló munkások és egyéb alkalmazottakról történő gondoskodás tárgyában a képviselőház 1935. évi október hó 16-i ülésén előterjesztett interpellációjára a következő választ adom: Az ipar természetes törekvése az, hogy a termelés rentabilitásának biztosítására minden eszközt felhasználjon, s ennek érdekében szükség esetén a termelést a nem rentábilisan működő üzemek szüneteltetése, vagy megszüntetése útján is racionalizálja. Az ipar racionalizálása a nagyipari államokban már a világháború utáni években nagy mérvet öltött, Magyarországon azonban csak a gazdasági válság kitörése után indult megerősebb ütemben. Az iparnak ez az átszervezkedése gazdasági és technikai szempontból nem kifogásolható ugyan, de szociális szempontból feltétlenül fokozott figyelmet érdemel, mert a munkanélküliség növekedését idézi elő. A kormánynak ebben a kérdésben az a felfogása, hogy a racionalizálás a mai viszonyok között a legnagyobb körültekintést igényli és semmiesetre sem engedhető meg olyan esetekben, amikor ciZ cl munkanélküliséget lényegesen emeli. A kormány az ipar racionalizálási törekvéseinél befolyását közvetlenül csak az állami 1, ülése, 1935 november 20-án, szerdán. kedvezményeket élvező és a kartelben tömörült vállalatoknál érvényesítheti. Mivel az üzemek megszüntetése, vagy szüneteltetése rendszerint együtt jár azzal, hogy az ipar kartelszerződést köt, a kormánynak majdnem minden ilyen esetben módja van az 1931 : XX. te. alapján iá beavatkozásra, ha a megkötött szerződés a közgazdaság, vagy a közjó érdekével ellenkezik. Ezzel a felhatalmazással a kormány minden szükséges esetben él és megakadályoz minden üzembeszüntetést, amely általános gazdaságpolitikai, vagy szociális szempontból a közérdeket sérti. A kormány azonban a legszigorúbban érvényesíti irányító befolyását olyan esetekben is, amikor nem állami kedvezményben részesülő, vagy kartelben tömörült vállalatról van szó. Az interpellációban felhozott konkrét esetek megvilágítására az alábbi adatok szolgálnak: A komáromi Fiedler-gyárban (ahol az interpelláció állításaival ellentétben csupán néhány csehszlovák állampolgár dolgozik mintegy 400 magyar munkás mellett) a szövődé üzembeszüntetésekor elbocsátott 80 munkás közül az összes^ családos munkásokat elhelyezték a gyár fonodájában, a többiek legnagyobb része pedig Győrben talált munkát. A szentgotthárdi selyemgyárban a munka november 6-án megindult s így az ottani munkásság foglalkoztatása ismét biztosítva van. A konzerv-iparban mintegy öt évvel ezelőtt történt a racionalizálás a földmívelésügyi miniszter úr felügyelete alatt, amely alkalommal több kisebb gyárat leállítottak. Ezt azonban konzerviparunk túlméretezettsége idézte elő. Az alacskai kőszénbányánál foglalkoztatott szakmunkásokat sikerült a bánya közelében lévó Északmagyarországi Kőszénbánya Készvénytársaság üzemében elhelyezni. A munkások érdekeit tehát a kormány minden esetben amikor konkrét panasz merült fel. a legteljesebb mértékben megvédte. A munkásság érdekeinek fokozottabb védelme egyik legfontosabb célkitűzése a kormánynak. Ezekre az érdekekre a kormány figyelemmel lesz azoknál a javaslatoknál is, amelyeket az ipari szervezés kérdésében legközelebb a törvényhozás elé fog terjeszteni. Megoldást kell találni arra, hogy a racionális termelés érdekében történő üzemszüneteltetések vagy üzembeszüntetések esetén a munkásság ne maradjon máról holnapra kenyér nélkül, s különösen azoknak a munkásoknak a sorsáról történjék gondoskodás, akik hosszabb idő óta sokszor egy emberöltőn át dolgoztak ugyanabban az iparágban. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1935. évi november hó 12-én, Bornemisza Géza s. k. m. kir. iparügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az iparügyi miniszter úrnak az interpellációra írásban adott válaszát tudomásul venni igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnek az interpellációk. Az első Farkas Elemér képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügvi miniszter úrho?;. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kultuszminiszter úrhoz a magyar könyvválságról, a magyar írók helyzetéről és jövőjéről.
