Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. beléptetés után, az érdekeltségnek meg legyen a lehetősége, hogy törvénymódosítás nélkül, egyszerűen a miniszternél kérhesse a rendelet módosítását. (Farkasfalyi Farkas Géza: Darányi Kálmánnak megadjuk szívesen!) A 13. § a márkázásról szól. Petro képvise lőtársam kéri a magyar borok külföldön való ellenőrzését. Ugyancsak súlyt helyez a borok külföldön való ellenőrzésére Görgey képviselőtársam is. Gróf Esterházy Móric képviselőtársam kérte, hogy a márkázás csak a palackborokra vonatkozzék. Schandl képviselőtársam is felszólalt ennél a szakasznál és örömmel üdvözölte a rendelkezést. A márkázás tulajdonképpen a nemesebb borok palackokban való forgalombahozatalánál a borhamisítás ellen nyújt biztosítékot és ebből a szempontból éppen a külföldre menő boroknál van nagy jelentősége. Nemzetközi szerződéseink vannak arról, hogy az államok egymásnak kölcsönös védelmet nyújtanak a termékek meghamisításának meggátlására. Külképviseleteink utasításával megvan a mód arra, hogy éljünk ezzel a jogunkkal, s ezt törvényben, nézetem szerint, teljesen felesleges, de ne hezen is lehetne szabályozni. A 15. § a direkttermőkből szűrt borokról szólt. Petro képviselőtársam helyesli a rendelkezést, de nézete szerint ezt a kérdést a szesztörvénnyel együtt kellett volna megoldani. Görgey képviselőtársam kéri, hogy az eredeti elgondolás szerint csak ipari feldolgozásra lehessen a direkttermőből szűrt borokat felhasz nálni. Gróf Esterházy képviselőtársam helyesli az eredeti szöveget, amely a direkttermő boroknak fogyasztási cílra való forgalombaho zatalát kizárja. Hozzászólt még és helyeselte a felvett rendelkezést Knob, gróf Széchenyi és Dinnyés képviselőtársam, Drozdy képviselőtársam pedig rámutatott arra, hogy az Otelló és a Delaware direkttermőre nézve kívánatos volna megengedni, hogy azokat továbbra is forgalomba lehessen hozni. T. Ház! Az eredeti szöveg nem gátolta meg a direkttermő szőlők mustjának hazai szőlők mustjával való összeszűrését, ez a szöveg pedig meggátolja, ennyiben tehát helyesebb, mert ez több jogot biztosít a kormánynak és a már majdnem kész hegyközségi törvényjavaslattervezettel is harmóniában lesz. Egyébként az Otellóra vonatkozólag kijelenthetem, hogy minthogy olyan festőanyagot tartalmaz, amely a vörösborok kezelésénél szükséges lehet, annak és a Delawarenak kiirtására egyáltalán nem gondoltunk. A 17. § a borseprő és törköly felhasználásáról szól. Mózes t. képviselőtársam a kereskedő részére is kéri lehetővé tenni a vásárolt bor vagy must seprőjének kisajtolását. Ugyan ezt kéri — a végrehajtási utasításban — Máriássy t, képviselőtársam, Czermann képviselőtársam pedig kéri, hogy a kereskedő részére a must vagy bor seprőjének kisajtolása lehetővé legyen téve. Ugyanezt kéri Rupert képviselőtársam, báró Vay Miklós, Czirják és Dinnyés képviselőtársam is. Gróf Széchenyi képviselőtársam helyesli a javaslatnak e szakaszba foglalt szövegét. Errenézve már több ízben is volt szerencsém kijelenteni, hogy az előadó úr velem egyetértésben módosító javaslatot nyújtott be, amelyet termézetesen én készséggel magamévá fogok tenni. (Helyeslés a középen.) A 21. Vról is igen sok szó esett itt a t. Házban. Ez a szakképzett pincemesterek tartására KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése, 1935 november 20-án, szerdán. 139 és alkalmazására vonatkozik és előírja azt, hogy 4000 hektoliter forgalomnál pincemester alkalmazandó. Ezzel kapcsolatosan többen felszólaltak, így Mózes t. képviselőtársam, aki pincemesterek tartása esetén a munkaadó felelősségét a minimumra kívánja csökkenteni, azután Rupert t. képviselőtársam, aki már 3000 hektoliternél kötelezni óhajtja a tulajdonost szakképzett pincemester tartására a pincészetben. Schandl t. képviselőtársam hasonlóképpen, Dinnyés képviselőtársam ugyancsak. ö javasolta hasonló intézkedés felvételét a szőlőgazdaságoknál, vagyis az előbbinek a szőlőgazdaságokra f való kiterjesztését óhajtja. Végül Czirják t. képviselőtársam már 1000 hektoliter bornál alkalmazni kívánja ezt a kötelességet. En a törvényjavaslatban t nem mennék tovább, mint ameddig az itt említett szöveg megy. 4000 hektoliternél^ kötelezőnek írnám elő, de mindenkinek módjában van, ha kevesebb hektoliter bort tart is a pincéjében és forgalmaz, szakképzett pincemestert alkalmazni,. (Felkiáltások bal)felől': De nem fognak!) sőt ez igen helyeselhető és kívánatos is. A 22. §. a cégek korlátozásáról szól. Mózes képviselő úr szólalt fel ennél a szakasznál azzal a céllal, hogy a cégek nevüket továbbra is zavartalanul használhassák, ugyanezt tette Hertelendy, Rupert és Vázsonyi képviselőtársam is

; Hasonlóan a 23. §-nál, amely a cimke használatáról szól, ugyancsak Rupert és Vázsonyi képviselőtársam szólalt fel. T. Képviselőház! Ennél a szakasznál is elég széleskörű vita volt. Eddigi bortörvényeink, épúgy, mint ez a javaslat is, nagy súlyt helyeztek arra, hogy a borkezelésben mindenütt a legmesszebbmenőén érvényesüljön a tisztaság és a tisztesség. Amikor ez a törvényjavaslat készült, kizárólag ez a szempont lebegett a törvényjavaslat készítőinek szeme előtt és az, hogy a fogyasztókat ne lehessen megtéveszteni még a kereskedelmi vállalatok által cégükben vagy az eladásra szolgáló palackokon alkalmazott felírással, szöveggel vagy rajzzal sem. Általánosan tudott dolog az, hogy különösen a nagyobb gazdaságok nagy súlyt helyeznek arra, hogy ők tényleg a saját termésű boraikat árusítsák. Nagyobb árat is tudnak így elérni. Éppen ezért elvi szempontból helyesnek, tartottuk ennek a szakasznak a felvételét. À vita során felmerült speciálisan egy cégnek a helyzete, s felszólaló képviselőtársaim közül többen azt mondották, hogy igen nagy méltánytalanság éri ezt a céget, mert ez a rendelkezés esetleg régi szerzett jogát fogja veszélyeztetni. Egy bérpincéről van szó, amelynek szerzett joga csak addig tart. amíg a bérlemény fennáll, de ha a bérszerződés lejár vagy más okból esetleg megszűnik, akkor megszűnik a lehetősége annak, hogy ezt a címet továbbra is használja. A termelői érdek szempontjából azért tartoltuk szükségesnek ennek a szakasznak a felvé telét, mert hiszen azok, akik esetleg nem a valóságnak megfelelő cégfeliratot használnak. s így talán nagyobb árat érnek el boraiknál, a termelőket mégsem részesítik ebben a többletben, mert nem adnak borukért nagyobb árat a termelőnek. Jogászi szempontból igen kitűnően szólt hozzá ehhez a kérdéshez Pinezich István t. képviselőtársam, aki a cégvalódiság szempontjából foglalkozott igen részletesen, behatóan és minden tekintetben megfelelően ezzel a kérdéssel. 20