Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

124 Az országgyűlés képviselőházának 60 selőtársam mondott el, és kérem, hogy az eb­ben az előadásában foglalt szempontokat ke­gyeskedjék mérlegelés tárgyává tenni. Arra kérem különösen a földmívelésügyi miniszter urat, hogy kollégájánál, a pénzügyminiszter úrnál is kérjen jóindulatot azon italmérő-társa­dalom számára, amely a polgári öntudat és nemzeti érzés tekintetében soha semmi kívánni­valót nem hagyott maga után, mely az állam­nak hűséges adófizetője, de olyan adókkal és terhekkel van megrakva,.. amelyek lassanként elviselhetetlenné teszik számára az életet. Ép­pen egy ma megjelent cikkből tűnik ki világo­san, hogy az italmérő-társadalom 23 különböző fajtájú adót fizet. Ez a 23 különböző fajtájú adó, "teljesén lehetetlenné teszi, hogy ez a tár­sadalom fennmaradhasson s teljesíthesse azt a kötelességét, amely a magyar bor propagan­dája szempontjából rája is hárul. A harmadik érdekeltség, amelynek szem­pontjából szólni kívánok, — és itt talán hosz­szasabban, néhány mondattal kívánom a mi­niszter úr figyelmét felhívni erre a kérdésre — a borkereskedő-érdekeltség, kapcsolatosan a 22. és 23. 4-sal, amellyel előttem szólott képviselő­társaim közül már többen foglalkoztak. T. Képviselőház ! Én nem a, vállalkozás és nem egyes kereskedők szempontjából nézem ezt a kérdést, de szeretném, ha át méltóztatnának érezni ennek nemcsak közgazdasági és nemzet­gazdasági, hanem . egyúttal • szociális jelentősé­gét is. Szeretném, ha itt, ebben a javaslatban is érvényesülhetne az a szellem, amely sajnos, az utóbbi időkben mind ritkábban érvényesül 'minden egyes javaslatban és minden egyes tör­vényben: a szerzett jogoknak védelmét szeret­ném ismét látni, szemben a meghonosodott új stílussal, amely a szerzett jogokat nem respek­tálja. Amikor egy vállalatról, illetve egy bor­kereskedő-cégről szólottak t. képviselőtársaim, az. ú. n. váci püspöki bérpincéről, akkor ebből a szempontból szólaltak fel, a szerzett jogok szempontjából. Felszólaltak azonkívül a borkereskedői ér­dekek megvédése szempontjából is és azért is, hogy egy olyan cég^ amely hosszú idők óta ilyen név alatt megy és ilyen név alatt a ma­gyar borért külföldön is nagy propagandát fej­tett ki, e propaganda folytán a magyar bornak piacot szerzett és a magyar 'borexportot szol­gálta, meg ne szűnjék. En nem ebből a szempontból taglalom ezt a kérdést. Engem ez a kérdés abból a szempontból érdekel, hogy amikor a f borkereskedő-cégek hosszú sora ment tönkre és szűnt meg az el­múlt évek során, nemzetgazdasági és közgaz­dasági, szempontból nem szeretném, ha ismét egy ismert márkájú régi cég kerülne a meg­szűnt cégek sorába. Elegendő, ha felsorolom, hogy a mostoha viszonyok folytán számos régi borkereskedő-cég között a legutóbbi esztendők­ben megszüntette üzemét a Palugyay József és Fiai cég, a Pátria Borkereskedelmi K. T., a Villányi Borkereskedelmi E. T., a Magyar Ag­rár és Járadékbank .' horosztálya, a Zimmer­mann Lipót és Fia cég és még számos más cég, amelyek azelőtt mind közismert márkájú cégek voltak a piacon és a magyar bornak propagan­dájában igen jelentős szolgálatot és. missziót teljesítettek. Közgazdasági és nemzetgazdasági szempontból nem szeretném, ha ezek sorába tartoznék ez a cég is, de különösen nem szeret­ném ezt — és ez a főoka felszólalásomnak — szociális szempontból. Szociális szempontból azért, mert a cég megszűnése e cég tisztviselői­ülése 19B5 november 19-én, kedden. nek, munkásainak, egész alkalmazotti sorának elpusztulását jelentené, hogy ismét egy nagy csomó ember, közel száz exisztencia a hozzájuk kapcsolódó száz családdal, maradna kenyér nélkül, vesztené el kenyerét, exisztenciáját. Ezért arra kérem a miniszter urat, hogy a 22. és 23. §-nál legyen tekintettel arra, hogy szo­ciális szempontok is irányadók ebben a kér­désben a közgazdasági szempontok mellett és hogy nem szabad, hogy száz család ismét ke­nyerét veszítse, elveszítse exisztenciáját. Minden esetben, ahányszor mi erről az ol­dalról alkotmányjogi reformokat sürgetünk, amikor^ a titkos választójogot, amelyet a kép­viselőház feloszlatása előtt a régi képviselőház­ban a miniszterelnök úr sürgősnek tartott (Br. Berg Miksa: Es megigért!) és megígért, most az újabb képviselőházban szóvátesszük, állan­dóan azt szögezik velünk szembe, hogy első a kenyérkérdés. T. Ház! Ha már a kormányzat nem tud kenyeret adni, — kivéve egyes élhar­cosokat — akkor ne vegye el száz család, száz exisztencia kenyerét. Ezt kérem a miniszter úr­tól, a kormánytól, ennek megszívlelését kérem a képviselőháztól és mert ezt nem látom, ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javas­latot elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Rakovszky Tibor jegyző: Gróf Széchenyi György! Elnök: Gróf Széchenyi György képviselő urat illeti a szó. Gróf Széchenyi György: T. Képviselőház! Utolsónak vagy^ legalább is az utolsók között szólalok fel a tárgyalás alatt levő törvény­javaslat vitájában, aki a legnagyobb borvidék­nek, a Tokajhegyaljának vagyok a képvise­lő je^. Ennek a ténynek bizonyos képletes jelen­tősége is van, amire legyen szabad a t. Házat figyelmeztetnem. Tény és való, hogy mind­azon borvidék között, amelyeknek érdekében képviselőtársaim a törvényjavaslat vitájában felszólaltak, Tokajhegy alja és a borvidék, amely a sors mostohasága következtében, saját hibáján kívül a legtöbbet szenvedett, első­sorban Trianon révén. Egyéb tényezők révén is, de kétségtelen, hogy Trianon ezt a borvidé­ket sújtotta a legérzékenyebben. Legyen sza­bad illusztrálnom és beigazolnom ezt az állí­tásomat egynémely egyébként eléggé ismert ténnyel. Tokajhegyaljának is, mint minden más borvidéknek, van egy távolabbi exportpiaca. Minden jó bor kisebb-nagyobb mennyiségben, így a tokaj hegyalj ai bor is exportra törekszik kifelé — és mint minden bornak, a tokaj­hegyaljai bornak is van egy szűkebb értéke­sítési piaca. De amíg a többi borvidék leg­alább szűkebb értékesítési piacát tartotta meg, addig Tokajhegyalja ezt a szűkebb értékesítési piacát is elvesztette. A tokaji bor ugyanis nem délfelé, hanem észak felé gravitált, t, i. Felső-Zemplén, Abauj és Sáros vármegyék vol­tak azok a megyék, ahol minden nadrágos ember meghozatta évenkint a maga egy hordó tokaji borát, aminek révén a tokajhegyaljài bor belső fogyasztása legalább is részben biz­tosítást nyert. Trianon folytán a tokaj hegy­aljai bor ezt a borvidéket, a közvetlenül kör­nyező piacát is elvesztette. Ami pedig az exportbort illeti, köztudo­mású, hogy Tokajhegyaljának ^van a legna­gyobb százalékban olyan minőségbora, amely exportképes és ez a törvényjavaslat éppen er­ről igyekszik gondoskodni a márkázás • révén. Ismeretesek azok a tokajhegyaljai borok, —az

Next

/
Oldalképek
Tartalom