Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

120 Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1935 november 19-én, kedden. alatt járnak. Közel van az az idő is, hogy Budapestig is fel fog jönni ezek közül az óceánjáró hajók közül néhány hajó. Ha egy ilyen hajót egyszer a földmívelésügyi miniszter úr szakértelmével és az ő vezetése mellett megraknának borral, kivinnék az amerikai piacra és elosztanák ott a magyarlakta városok között, egészen biztos, hogy nagyon rövid idő alatt elfogyna és a szállítást meg kellene ismételni és 'ezek az óceánjáró hajók gyakran feljönnének Budapestre a mi borunkért. (Petro Kálmán: Ha ingyen adnák!) Nem, kérem, az amerikai borárak sokkal magasabbak, mint ahogy itt el tudjuk képzelni. Érdekes, hogy míg a szőlő odaát sokkal olcsóbb, mint itt, addig a bor sokkal drágább. Drágáb azért is, mert nemigen értenek a csinálásához, mert Amerikában a borfogyasztás rendesen az embereknek saját pincéjükből történik, ami úgy bonyolódik le, hogy ősszel, a nagy szüretek idején, hatalmas szőlőakciókat hirdetnek az amerikai szőlőtermelők. A kaliforniai szőlőtermelők szövetsége pl. kihirdeti az egész országban, oldalas hirdetéseket ad közzé a napilapokban, hogy ekkor és ekkor, ebben és ebben a városban, ennyi és ennyi vágón ilyen és ilyen borszőlő vagy csemegeszőlő érkezik. Ezt már hetekkel azelőtt kihirdetik mindenféle módon: rádiókon, újságokban, stb. és amikor megérkeznek r azok a szőlős vonatok, akokr ezer és ezer autó megy ki oda a vasúthoz és magukból a vagonokból rakja meg ki-ki az autóját a ládákba csomagolt szőlővel, viszi haza a maga pincéjébe, megcsinálja a mustot, aztán a bora egypár r hónap múlva elromlik, mert nem ért a kezeléséhez s az egész évben rossz bort iszik. De az bizonyos, hogy a szőlőtermelők sokkal jobban jönnek ki így, ha nem bort adnak el, hanem szőlőt. Ujabban nemcsak szőlőt adnak el ilyen nagy reklámokkal, hanem a mustot is különféleképpen, különböző vegyi eljárásokkal olyan állapotba hozzák, hogy egész esztendőben árulhatják. Pl. a sűrített mustokat lezárt palackokban viszik a piacokra. Ezekből az amerikai ember megvesz egy-két üveggel, majd kitölti, felhígítja vízzel és érdekes, hogy akkor ez a bor kezd kiforrni ott a házánál és egészen tökéletes bor lesz belőle, aminek még az összes borok közül legjobb az íze- A másik a fagyasztott bor, amit kilószámra mérnek Amerikában. Az is annyira bevált, hogy mindenütt kelendő cikk lett. Igaz, hogy az amerikai hatóságok pár évvel ezelőtt ezt is üldözték, miután a szesztilalom arra is kiterjedt, szilárd állapotban sem volt szabad forgalombahozni^ szeszt. De arról értesülök, hogy most ez annál nagyobb tömegekben kerül forgalomba, tnemcsak mint must, hanem mint koncentrált bor is. Szóval vannak itt még lehetőségek^ arravonatkozólag, hogy kísérletezzünk, mégpedig eredményesen kísérletezzünk. S ha a kísérletezésekre kedve van a kormányzatnak, a külföldi borpincék felállításánál figyelmébe ajánlom az amerikai piacot. De a magyar szőlőtermelésnek és szőlőkultúrának más célirányba való átállítására is szükség van. Nevezetesen nálunk a szőlőt eddig inkább csak bortermesztésre használták fel. Az utóbbi évtizedekben látták azt, hogy a csemegeszőlő termelése jobban kifizetődik, mint a borszőlőé, de csak pár évtizede látunk nagyon lassú átmenetet a csemegeszőlő felé. Ez pedig szomorú jelenség. Ha ennek okát keressük, azt abban láthatjuk, hogy a magyar szőlőkultúra nincs azon a fokon, mint a külföldi. Ha összehasonlítjuk a magyar csemegeszőlőt az amerikaival, úgy külszínien mint nagyságban szédületes előnyben van az amerikai szőlő. Ott egy 15—20—25 fontos szőlőfürt egyáltalában ^ nem ritkaság, hanem azzal az ember állandóan találkozik a piacon. Ezeknek a szőlőknek aranyló bogyói olyan gyönyörűek, olyan sokáig megmaradnak, ízük olyan édes, olyan nagyszerű, hogy — magnélküliek is lévén — még az élvezésük is egészen más, mint az európai, különösen pedig a magyar csemegeszőlőé. (Esztergályos János: Ebből evett Noé is!) Tehát a földmívelésügyi kormányzat figyelmébe ajánlom az Amerikában már nagyon' elterjedt magnélküli szőlők itteni bevezetését, és azoknak a csemegeszőlőfajtáknak a levezetését is, amelyekkel nemcsak a belső fogyasztást tudnánk ellátni, hanem külső fogyasztásra is sok jutna belőlük. Különösen fontos az, hogy a csemegeszőlő Magyarországon jobban divatba jöjjön, miután a cukorfogyasztás szempontjából ebben az országban igen siralmas a helyzet. Igaz ugyan, hogy a statisztika azt mondja, hogy a cukorfogyasztás körülbelül 3 kilogramm Magyarországon fejenként, ami a világ cukorfogyasztásában talán a legalacsonyabb nívót jelenti, de ha megvizsgáljuk, kik fogyasztják ezt a 3 kg cukrot, azt látjuk, hogy ezt az átlagot csak úgy nyerjük, hogy a városi lakosság, a jobbmódú lakosság fogyaszt természetesen 100 kilót meg 200 kilót is és a legtöbb esetben a falura alig jut valami fogyasztás. Akadok akárhányszor falusi gyermekekre, akik esztendőkön keresztül nem élveznek egy szem cukrot sem, akik nem látnak cukrot, sőt adaktam gyermekre, aki egyáltalában nem is ismeri a cukrot. Amikor itt ilyen állapotok vannak, felvetődik a kérdés, hogy ha már a cukrot elzárjuk gyermekeink elől, talán valami cukorpótló dologról gondoskodjunk. A gyermekek fejlődésére csontrendszerük kiépítésére jobb, alkalmasabb, nemesebb cukorpótlót el sem tudunk képzelni, mint éppen a szőlőt, a csemegeszőlőt. Lehetővé kellene tehát tenni, hogy a csemegeszőlő eljusson olcsón minden faluba. Meg kellene csinálni itt is a csemegeszőlő-akciókat. Amikor elmegyek a tiszántúli agyagos, szikes vidékekre, ahol nagy Városok mellett apró kis szőlőskertekben 100 meg 200 négyszögöles parcellákon próbálkozik szőlőtermeléssel a tiszántúli gazda és látom azokat a borzalmasan aprószemű, egres, savanyú kicsi szőlőfürtöket, akkor mindig felébred bennem a gondolat: Istenem, ha már nem adtál jó szőlőt ide a Tiszántúlra, miért nem adtál az embereknek annyi észt, hogy ide szálj lítanának szőlőt onnan, ahol van jótermésű szőlő bőven? Miért ne lehetne megcsinálni ezt a csemegeszőlő akciót? (Takács Ferenc: Miből vennék meg? Egy napig dolgoznak egy kiló szőlőért!) Ez már szintén egy komoly kérdés, t. képviselőtársam, és elismerem, hogy bizony nagyon sokan nem tudják megvenni, de viszont azt is megállapítom, hogy a sokkal kevesebb cukortartalommal rendelkező rossz dinnyéket, amelyeket beérés előtt esznek, megveszik és megveszik azt a rossz haszontalan gyümölcsöt, amelyben semmi cukor nincs, mert a tiszántúli állapotok még abban a tekintetben is szomorúak, hogy a fák nem adnak édes gyümölcsöt. Ha tehát meg tudják venni azta rossz gyümölcsöt, annál inkább meg tudják venni azt az akció-csemegeszőlőt, amelyet a magyar gyermek számára bevezetnének itt. Ennél az akció-