Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

Az országgyűlés képviselőházának 60. bort, de lia ugyanazt a nevű bort kapják is mindig és állandóan, a típus azért mindig más és más. Ennek a törvényjavaslatnak tehát első nagy érdeme az, hogy e tekintetben nem tiszta vizet, hanem tiszta bort önt a pohárba, olyan tiszta bort, amely évről-évre azonos jelleggel mutatja magát és nem csalódik az, aki a másik esztendőben is ezt a típusú boirt rendeli. Az elmúlt hat esztendő tapasztalata, nagyon sok újítást tett szükségessé. Ennek a törvényjavaslatnak keretében látjuk azokat az újításokat, amelyeket az élet követelőleg felállított. Itt van az, hogy sűrített mustot vagy szárított szőlőt csak musthoz vagy le nem fejtett borhoz lehet keverni a jövőben. A borpárlatnak borecet készítésére való használatát lehetővé teszi ez a törvényjavaslat és lehetővé teszi a tokaji 24 cukorfokos mustok megóvására való használatát is. Szabatosan határozza meg ez a javaslat a hamisítást, hogy a forgalomba hozott borok szesztartalma a kilenc térfogatú százaléknál kisebb nem lehet. Ez természetesen olyan követelmény, amely a borvásárló közönség körében már régóta hallatszik. Ezzel a követelménnyel szemben azonban az élet mégis bizonyos más követelést is hangoztat, nevezetesen azt, hogyha valamelyik szőlőtermelő gazdának hóra nem üti meg ezt a 9 fokos mértéket, azért nem lehet őt arra ítélni, hogy azt el ne adhassa, ellenben valamiképpen ezt a fokot vagy le kellene szállítani, vagy valami módot kellene adni, hogy ezeknek bora azért minden körülmények között eladható legyen ipari célokra és ipari feldolgozásra. Módot iád továbbá ez a törvényjavaslat arra, hogy nemesebb borfajták csak állami ellenőrzőjegyekkel mehessenek a piaer a. Ellenőrzött védjegyeket kap a jövőben a tokaji, a szamorodni, a máslás, ae aszú, és az esszencia. Ha ez az ellenőrzött védjegy kötelező is lesz, reméljük, hogy annak a védjegynek nyomdatechnikai kiállítása, rajza olyan lesz, hogy a hamisítást nem lehet könnyen keresztülvinni, mert ha itt bent nem is fogják könnyen hamisítani és. nem is fognak hamisításával foglalkozni, bizonyos, hogy külföldön nagyon könynyen megcsinálják ezeket a vignettákat és nagyon divatban lesz a hamisítás. Megtiltja továbbá ez a törvényjavaslat a direkttermő amerikai szőlők mustjának hazai mustokkal való keverését és fölhatalmazza a földmívelésügyi minisztert, hogy túlbő termés esetén a bejelentett készleteket zár alá vehesse. A sajtóban is és itt a Házban is hangzottak hangok ez ellen a paragrafus ellen. Mindenesetre félelmesen hangzik a bortermelők között^ hogy a földmívelésügyi kormányzatnak módjában lesz zár alá venni a termést bő termés idején. Véleményem szerint ez a zár alá vétel nemcsak joga lesz a földmívelésügyi miniszternek, hanem éppen kötelessége kell hogy legyen azzal a termelővel szemben, akin ok borát a sok termés következtében olcsón vásárolják össze, akinek borát, termését különben el^ kellene kótyavetyélnie. Tehát ez a zár alá vétel természetes hatósági megvédése lesz a termelőnek. En csakis úgy képzelem el — és aki így képzeli el, az egyáltalán nem retteg ettől a paragrafustól,. . . (Esztergályos János: Es ha nem tudja borát értékesíteni, miből fizeti az adót és egyéb tartozásait!) Mindenesetre az ilyen zárlat idején gondoskodni kell arról, hogy ezeknek a boroknak tulajdonosai valamiképpen megvédessenek, (Helyeslés balfelol.) ezért az államnak .már eleve ezzel a VÖTilése 1935 november 19-én, kedden. 119 vény javaslattal egyidejűleg olyan intézkedéseket kellene tennie, amelyek ennek a zárlatnak idejére biztosítják a termelőket, hogy valami kis jövedelemhez jussanak. Ezek az intézkedések lehetnének az állami pincékkel kapcsolatosak. Az állam gyüjthetné össze a borokat és esetleg előleget adna rájuk. Szóbakerülhetne hatalmas hordópark kiépítése az állami pincék céljaira, amelyek állandóan készen állanának ilyen bő termés idején, hogy ott elraktározhassák a borokat. A borokra éppen úgy kellene ezekben a pincékben lombardhitelt adni, mint ahogyan más terményeknél adnak. Az átvételt magának az államnak kellene elősegítenie» azután olcsó szőlőtermelési cikkekkel^ is segítségére kellene lennie azoknak a gazdáknak, akiket a bő termés következtében az árlemorzsolódás veszedelme érint. Ha már itt tartunk a borpincék kérdésénél, engedtessék meg nekem, hogy némi szuggesztióval szolgáljak az igen t. földmívelésügyi miniszter úr számára. Láttuk azt, hogy a külföldi borpincék alig váltak be. Csináltunk borpincét Dániában, Németországban, Svájcban •stb. és azt tapasztaljuk, hogy ezek közül talán csak az egyedüli bécsi magyar borpince vált be. Ha vizsgáljuk, hogy mi ennek az oka, könnyű megállapítani a következőket: azon a helyen vált be külföldön a magyar borpince, ahol magyarbor-fogyasztók vannak. Tudjuk, hogy Bécs a legnagyobb magyar városok egyike, t. i. 150—200 ezer magyar él és lakik ott, akiknek bizony még szájukban van a magyar bor íze és azt szívesen fogadják, természetes tehát, hogy olyan helyen, ahol sokan vannak, akik a magyar bort szeretik, a magyar borpince prosperál. Svájcban vagy Dániában, Könighavenben, ha nem prosperál ez a magyar borpince, ez azt jelenti, hogy ott a magyar bornak kedvelője, ismerője nincs. Ellenben ezen a példán okulva; ahol magyarok laknak, ott jó üzlet volna a borpince; ki kellene tehát keresni a világatlaszon azokat a fókuszokat, ahol magyarok nagyobbszámban öszszegyülnek, nagyobbszámban élnek. Ilyen nagy centrumok pedig nincsenek sehol másutt, mint. Amerikában. Ott van pl. NewYorkban körülbelül 150.000 magyar, Clevelandban mintegy 100.000 magyar, Chicagóban 50.000, Pittsburgban 40.000 magyar. En jól ismerem ezeket a honfitársaimat és tudom, hogy akármilyen öregek is, mindig eszükbe jut nekik a magyar bor és mindent megadnának érte, miután ott kinn a kereseti lehetőségek jobbak lévén, többet is költhetnek^ borra, és mégis kénytelenek saját pacsmagolásaikat fogyasztani, mert nem értenek a bor kezeléséhez, vagy pedig drága pénzen kénytelenek megvenni az ottani bort. Ha Clevelandban vagy New-Yorkban lenne egy igazi magyar borpincészet, amelyben eredeti, hamisítatlan borokat árulnának, én állítom, hogy azt a legjobb üzletek közé lehetne sorozni és a földmívelésügyi kormányzat, vagy valamelyik szerv megtehetné, vagy ha azt nem tehetné megy, de szuggerálhatná valamely közgazdasági tényezőnek, hogy borpincét állítson fel ezekben az amerikai magyar centrumokban. Egészen biztos, hogy elsőrangú üzletet csinálnának. Ott vannak a magyar tengeri hajók. 5—6—7 hajó vitorlázik állandóan a tengeren, — ha nem is éppen magyar nemzeti tulajdon, de a részvényesek nagyrésze gyakran magyar em'ber, — elég az hozzá, hogy magyar lobogó