Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-60
Az országgyűlés képviselőházának 60. szempontokat érvényesítő képviselőket is meggyőzhetnének. A központi szeszfőzdék kérdését is felemlítették a vita során. (Halljuk! Halljuk!) Emiitették, hogy e téren is kell valamit tenni, a vidéki szeszfőzdék helyzetét meg kell könnyíteni és lehetővé kell tenni a gyümölcsnek és a gyengébb boroknak a felfőzését. A magyar ember valamikor vidéken a saját főztjét szerette inni, híres volt a saját főzésű törkölypálinkája. Ez ma már megszűnt éspedig azért, mert iparosították, államosították, szövetkezetek kezébe adták ezeket a szeszfőzdéket központi szeszfőző név alatt és jaj annak a termelő gazdának, aki saját gyümölcscefréjét akarja kifőzni és azt a sajátjának akarja tudni, mert ma oly vexatúra, bürokrácia nehezedik rá ezekre a szerencsétlen szeszfőzőkre, hogy ma már ott tartanak a szőlőbirtokosok, hogy Örülnek, ha a törkölytől megszabadulnak és így azt nagyon sokszor fillérekért vesztegetik el az ipari szeszfőzésnek. Általában az iparosításnak egyik lényeges eleme, hogy a magyar gazdát különösen szőlővidékeket megfosztják attól, hogy egyik fő terményét maga termelje, mert én a pálinkát, vagy a. szeszt úgy fogom fel, mint a gazda terményét, amelyet maga termel és állít elő. Ezt kénytelen nagyon sok helyen fillérekért elkonfiskálni és ha saját maga akarja azt magának megtartani és maga akarja értékesíteni, akkor olyan kálváriát kell járnia Pontiustól Pilátusig, hogy egyszer főz csak egy életben, azután beszünteti, többet ebben az életben nem főz. Amidőn a bor áráról beszélünk, számításba kell vennünk a megmunkálás, a rezsi kérdését is. Különösen itten vethető fel elsősorban az, hogy a szőlőterületek egyik legnagyobb csauása — mint tudjuk — a jégkár. Vannak vidékek, különösen a Duna— Tissa közén, mint például Kecskemét vidéke, ahol átlagosan minden két-három esztendőben olyan Istenítélet idő jön, hogy — amint mondani szokták — a jég még a karót is elveri. Amikor szám 1 ' tást csinálunk a szőlőtermelésnél, a bornál, akkor elsősorban kalkulálnunk kell ezeket az elemi csapásokat is. Az illetékes mezőgazdasági kamarák és a Szőlőbirtokosok Szövetsége már a múltban adott egy ötletet, tett egy indítványt, — vagyok bátor ezt a kérdést ismételten felvetni — hogy nem lehetne-e ezeket a különböző termelési nehéaségéket, amelyek abból állanak elő, hogy éveken át következetesen bizonyos vidékeket elver a Jég, a jégbiztosítás kérdésének állami felügyelet alá helyezésével megoldani. Mert ha magánbiztosítóhoz megy, különösen a jégzónás területen élő szőlőbirtokos, akkor olyan magas biztosítási díjakat kérnek tőle. amilyeneket megfizetni nem tud. Éppen ezért a Szőlőbirtokosok Szövetsége olyan megoldást propagált, hogy a szőlőbirtokosok valamenynyien résztvennének ebben az önbiztosításban és ezzel mintegy biztosítanák a hodie mihi eras tibi, a ma nekem, holnap neked elve alapján egymást és lehetővé tennék azt, hogy azokat a szőlőket is, amelyeket valamely évben a katasztrofális jégverés teljes mértékben elver, kezeljék és ellássák s ezáltal a következő esztendőben a termés folytonosságát biztosítsák. Nagyon sok vidéken, így például Kecskemét vidékén is ma az a helyzet, hogy az elvert 1 szőlőket egyáltalán nem kezelik, hanem úgy hagyják és akkor jövőre, vagy 2—3—5—10 év múlva is megérzi ez a szőlő azt, hogy ebben illése 1935 november 19-én, kedden. 111 az esztendőben nem ápolták. Nem ápolták azért, mert a kár következtében nincs termés, rezsiköltségei azonban megmaradtak és — szomorúan kell leszögeznem, hogy a régi stílus és az új stílus között semmi különbség nincsen — az ilyen katasztrofális elemi csapások ellenére a pénzügyi hatóságok továbbra is szőrös szívvel viseltetnek az illető gazdákkal szemben. Csak minimális az az összeg, — pár fillér — amelyet ilyen esetben leírnak, amikor annak a gazdának semmi néven nevezendő termése nincs. Azokon a vidékeken, ahol tavaszi fagy és jégkár volt, katasztrális holdanként nagyon jó, ha egy hektoliter bor termett. T. Képviselőház! Hogyan beszélhetünk mi a borkérdés szabályozásáról, ha nem gondolkodunk ugyanekkor árról, hogy ezeket az anomáliákat a hatóságok megszüntessék és elsősorban a pénzügyi hatóságok lássák be azt hogy a szőlőterület termése a szőlő s a must és ha ez nincs, akkor az a szőlő nem jövedelmez. Azt méltóztatott szemünkre vetni előttem szólott igen t. képviselőtársam, hogy mi itt folytonosan azt a szemrehányást tesszük a kormányzatnak, hogy az iparosítást pártolja. Egy krassz példára hivatkozom. Ha egy iparvállalatnak nincs jövedelme, akkor jövedelemadót és egyáltalában adót nem fizet, mert a könyveiből, schwarz auf weiss kimutatja, hogy leégtem, nem tudtam eladni, nem fizetek. Ezzel szemben, t. Képviselőház, ha a magyar gazdát, a magyar föld népét, elveri a jég, vagy nincs termése, ha aszály, tűzkár, vagy más elemi csapás éri, akkor a pénzügyi hatóságok nem helyezkednek arra az álláspontra, amelyet az ipari vállalatokkal, vagy a különböző nagyipari üzemekkel szemben az adóhatóságok elfoglalnak. Itt is kellene valamit csinálni, a szőlősgazdaságnál is be kellene hozni az adózás szempontjából valami úton a könyvelési lehetőséget, hogy csak akkor fizessen, — úgyis csak akkor tud fizetni — amikor termése van. Ez is egy példa arra, hogy a kormányzat az iparosítás felé hajlik és annak tesz bizonyos kedvezményeket. Ezen a téren a magyar mezőgazdaság szomorú helyzetben van. A magyar bor értékesítésének másik fontos tényezői a termelői borkimérések. Ez az intézmény hosszas küzdelmek eredménye volt és valljuk be, hogy beváltak ezek a termelői borkimérések, mert nagyon nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség jobb és olcsóbb bort kaphatott, azonfelül a gazda vagy a szövetkezet, amely ezt létrehozta, magasabb árat tudott kapni a boráért. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a borkimérések kezdtek rentáibiliseknek mutatkozni, mi sem természetesebb, mint hogy a pénzügyi hatóságaink ez előtt az adóalap előtt is megjelentek. Nálunk általános jelenség, hogy ha valami megy, ha valami egy kicsit mozogni kezd és rentábilis, akkor azt a pénzügyi hatóságok abban a pillanatban, rögtön megtalálják. így jártak a termelői borkimérések is, amelyek beváltották a hozzáfűzött reményeket, azonban itt is most az a helyzet, hogy duplán adóztatják meg a gazdát, (Gr. Esterházy Móric: Triplán!) illetőleg triplán. Ezeket a gazdákat most kereseti adóval is sújtják, azzal az indokolással, —erre vonatkozólag rendelkezések mentek ki — hogy üzletszerűen adja el a borát. Szeretném megtudni a pénzügyi hatóságoktól, hogyan kell bort eladni, hogyan képzelik ők el, hogy azt a bort ne üzletszerűen adják el Budapesten egy üzlethelyiségben. Ennek az intézkedésnek, 15*