Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-60
Az országgyűlés képviselőházának 60. pének a megállapításánál is. Ez a Rédly-féle tanulmány például az ipari szeszgyáraknál 5 pengős melasz-árból indul ki, holott ugyanabban az évben a melasz ára — ez adatokkal igazolható — 670—6'80 pengő volt, megközelítette tehát a 7 pengőt, de voltak évek, még pedig az éveknek egész sorozata, amikor a melasz ára^ 10 és 11 pengő körül mozgott. (Dinynyés Lajos: Mennyit kerestek akkor! Erre tessék válaszolni, hogy a fogalomzavar megszűnjék!) Ne legyen annyira nyugtalan t. képviselőtársam, várja meg, amíg ez is sorra kerül. T. Ház! Rendkívül érdekes az, hogy Petro Kálmán t. képivselőtársam milyen könnyedséggel tette magát túl a számításnak ezután következő részletein. Petro t. képviselőtársam egy hektoliter szesznél 44 pengő tiszta hasznot mutat ki az ipari szeszgyárak javára, holott voltak évek, — még pedig nem egy és nem két év — amikor az értékesítés során elért szeszár átlaga 46—48 pengő volt. Vagy mit szóljak a képviselő úrnak ahhoz a megállapításához, hogy ő az ipari szeszgyárak évi hasznát 4 millió pengőben hozta ide a Ház elé akkor, amikor a szeszkartel működésének első éveiben például 1921/22-ben a szeszgyárak egész forgalma 4 5 millió pengő, 1922/23-ban 375 millió pengő volt, a későbbi évek során pedig 1931/32-ben 4"25 millió, 1932/33-ban 4 millió, 1934/35-ben pedig 5'5 millió pengő volt. (Petro Kálmán: Méltóztassék a közbeeső éveket is elmondani!) Nagyon szívesen, t. képviselőtársam, de akkor végigmegyünk önnel együtt a közbeeső évek termelési költségeivel kapcsolatos összes kalkulációkon. Ne méltóztassék az egyik oldalon az átlagot, a másik oldalon pedig egy esztendő adatait venni és ezeket összehasonlítani. Még csak egy dologra hívom fel t. képviselőtársam és többi képviselőtársam figyelmét, akik a vitában részt vettek, nevezetesen arra, hogy ezt a kérdést, a szesztermelésnek a termelési költségekkel kapcsolatos problémáját a pénzügyminisztérium már vizsgálat tárgyává tette és ennek a vizsgálatnak az volt az eredménye, hogy a két érdekeltség önköltségi árai között lényeges, számottevő különbséget nem találtak. Elnnélfogva a helyzet tényleg az, hogy az a beállítás, amelyben méltóztatott ezt a kérdést a Ház előtt tárgyalni, egészen távol esik a valóságtól. Bevallom egészen őszintén, ha én ugyanazzal a könnyedséggel és ugyanazzal a nonsalansszal, ugyanúgy gátlás nélkül nyúltam volna ehhez a kérdéshez, mint azt tenni méltóztatott, akkor én évi 4 milliónál, illetőleg 15 évre vonatkozólag 60 millió pengőnél is nagyobb és kedvezőbb eredményeket tudtam volna kihozni. (Petro Kálmán: Igaza lett volna képviselőtársamnak: a 60 millió kevés!) Igen t. Ház! Végére jutottam felszólalásomnak. Azok közé tartozom, akik soha nem vonták kétségbe az ellenzéki kritika jogosultságát. Azonban az a véleményem, hogy ennek a kritikának egyrészt minden alkalommal el kell merülnie a tárgyalt kérdés minden részletében, ismernie kell a kérdést minden vonatkozásában, mert csak így juthat teljes és tiszta képhez. De másrészt az ellenzéki kritikának bizonyos felelősséget kell éreznie azért, amit mond, (Ügy van! bal felől.) teljes felelősséggel, a közéleti szereplés kontrollja alatt nagy erkölcsi és politikai felelősséggel kell a Ház és az ország közvéleményének színe elé hozni adatokat (Petro Kálmán: Vállaljuk!) és végül lése 1935 november 19-én, kedden. 107 ennek az ellenzéki kritikának, ha valami olyan konkrét előterjesztése van, mint aminőt itt hallottunk, kötelessége, hogy olyan javaslattal jelentkezzék, amely meg is valósítható, amely megoldja azt a problémát, amelyről szó van, amely tényleg jelent valami változást, valami könnyebbséget, jobb utat, megfelelőbb megoldást, mint amilyen az eddigi. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a vita során elhangzott ilyen kritikai felszólalások ezeknek a feltételeknek egyáltalában^ nem feleltek meg 1 , ennélfogva én ezeket a kritikákat következtetéseikkel együtt tisztelettel elhárítom, viszont a javaslatot, amellyel — mint előbb mondtam — egyetértek, a tárgyalás alapjául általánosságban elfogadom. {Felkiáltások bal felől: Éljen a szeszkartel!) Elnök: A földművelésügyi miniszter úr óhajt szólni. Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém a gyengélkedő igazságügyminiszter úr helyett és az ő felkérésére a királyi bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmaztatásáról szóló 1899:XLVIII. te. hatályának további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot benyújtani és kérem, hogy ezt a törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig az igazságügyi bizottságnak kiadni méltóztassék. Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által megjelölt bizottságnak. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalása remélem nemcsak engem győzött meg, hanem a túloldalt és elsősorban a jelenlévő igen t. földmivelésügyi miniszter urat is meggyőzte arról, hogy tulajdonképpen a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet most tárgyalunk, sürgősen ki kell terjeszteni és sürgősen ki kell bővíteni azzal, hogy beterjesztik a szesztörvényjavaslatot is. Előttem szólott igen t. képviselőtársam nem csinált mást, mint védőbeszédet mondott a szeszkartel mellett, meggyőződésem szerint nagyon rossz védőbeszédet. Többek között magam is megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mi az az összeg, amibe a szeszkartel az évek során át kerül. Azt méltóztatott mondani, hogy legyek türelemmel, majd válaszolni fog. Végeredményben azonban nem kaptam választ, csak azt hallottam, hogy Petro igen t. képviselőtársamnak a 60 millió pengő jövedelemről szóló kimutatása és állítása nem helytálló. (Nagy zaj és felkiáltások a középen: Óriási deficittel küzd! — Derültség.) Vártam és várom a választ erre a kérdésre, mert ne felejtsük el, hogy a szeszkérdés s a szeszkartel működése nem valami helyi jelentőségű, hanem országos kérdés, (Gr. Pálffy-Daun József: Még a tejnél is fontosabb!) hiszen volt szerencsém a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaimmal erről több alkalommal beszélni, volt szerencsém gyűléseket hallgatni, olvasni különböző programmokat, amelyeknek mindig egyik főtétele volt az, hogy: a karteleket és elsősorban a szeszkartelt le fogjuk rombolni, vagy legalább is szabályozni fogjuk. (Ügy van! Ügy van! — Tetszés a Ház minden oldalán.) Ebben, mint. hallom, túloldali
