Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-60
108 Az országgyűlés képviselőházának 60 képviselőtársaimmal együtt valamennyien i egyetértünk, — kivéve Knob Sándor képviselőtársamat — tehát tényleg megvan a nemzeti egység. (Helyeslés és taps a középen.) Mondom, a védő úr nagyon sokat beszélt, de azt az ügyet, amelyet védeni méltóztatott, az én megítélésem szerint abszolúte nem méltóztatott megvédeni, sőt most már még jobban meggyőzött engem arról, hogy igen is Petro Kálmán képviselőtársam adatai igazak és sürgősen kell valamit tenni, de elsősorban meg kell rendszabályozni a szeszkartelt. (Ügy van! Ügy van! a középen és a jobboldalon.) T. Ház! Fogalomzavarról beszélt az én igen t. képviselőtársam és ő csinált a saját beszédében fogalomzavart. Felállította azt a tételt, hogy a szeszkartel effektive ráfizet (Felkiáltások a szélsőbalodálon: Szegény!) és azért kellett az élvezeti szesz árát felemelni, hogy fedezni, illetőleg premizálni tudjuk ezt a bizonyos exportunkat. Erről eszembe jut, — és nagyon örülök, hogy az államtitkár úr itt van — hogy a tejrendeletnél hasonló dolgot tapasztaltunk. Itt ismét van ugyanis egy alap, és ismét itt van az árkiegészítő alap fogalma. En sokat foglalkoztam a tejkérdéssel és itt is mindig kérdeztem a miniszter úrtól, hogy honnan vette az árkiegészítő alap ötletét, honnan szedték elő ezt a fogalmat. E téren sikerült t. képviselőtársamnak a fogalomzavart nálam megszüntetni: most már tudom, honnan vették; a szeszkartelt ől, amely — képviselőtársam saját szavai szerint — a kérdést akként oldotta meg, hogy az élvezeti szesz árát a pénzügyi kormányzattal egyetértőleg — mint .méltóztatott mondani — felemelte és ebből fedezte az úgynevezett ráfizetést. Meggyőzött továbbá arról is hogy igaza van annak az ismert kereskedői közmondásnak, amely szerint a kereskedő panaszkodik, hogy tönkremegy és amikor azt kérdezik tőle, hogy miből él, azt mondja, hogy: deficitből. A képviselő úr szerint a szeszkartel deficitből él. De hogyan méltóztatik elképzelni, hogy mi elhisszük azt, hogy a szeszértékesítő altruista intézmény, amikor itt megerősítve látom azt, hogy 60 millió pengő évi jövedelme van. De menjünk tovább. Kérdezem, micsoda mezőgazdasági érdek vagy munkásérdek a szeszkartel fenntartása? Képviselőtársam azt méltóztatott mondani, hogy a külföldről im-. portált melaszból gyártják a szeszt (Knob Sándor: Egy szóval sem mondtam!), amelynek ára 6—7 pengőre ment fel. Ez nem magyar mezőgazdasági érdekeket szolgál. A mezőgazdasági érdekeket az szolgálná, ha magyar mezőgazdasági termeivényeket méltóztatnék feldolgozni. Vártain azt is, hogy egy fantasztikus számot fogok hallani, annyiban, hogy bennünket, a mezőgazdasági érdekeltséget azzal fog igyekezni meggyőzni, hogy: kérem, ennyi ezer és ezer munkást foglalkoztatunk, ennyi és ennyi családnak adunk kenyeret, ilyen és ilyen szociális intézkedéseket hozunk, ilyen és ilyen munkabéréket adunk; vártam, hogy szociális szempontból ezzel méltóztatik a szeszkartel létjogosultságát alátámasztani. (Ügy van! a középen. — Zaj.) Végtelenül Örülök, hogy a fulsó oldalról is helyesléssel találkozom. (Gr. Festetics Domonkos: Ami igaz, az igaz!) De az igen t. előttem szólott képviselő úr nem méltóztatott nekem ezen a téren egyetlen adatot sem adni. Hivatkozni méltóztatott az 1908-as törvénycikkre, amely az ipari szeszgyárakkal foglalkozik. Akkor azonban mások voltak a viszonyok, akülése 1935 november 19-én, kedden. kor a szeszkartelnek nem volt akkora hatalma (Br. Berg Miksa: Hogy még minisztert is tud buktatni!), mint amilyen ma van és akkor Nagy-Magyarország volt. Ránk méltóztatott húzni, hogy fogalomzavarban szenvedünk és szinte felelősségre méltóztatott vonni és meggyanúsítani bennünket, hogy minden adat nélkül jövünk ide és tesszük meg kritikai megjegyzéseinket. Rossz helyen méltóztatott kopogtatni. Köztudomású, hogy Petro képviselőtársam nem most beszélt először erről a kérdésről, hanem már a múlt ciklusban sokat vitatkozott FenyŐ Miksa volt képviselőtársunkkal ebben a kérdésben és o mindig elismerte, hogy Petro képviselőtársunk tárgyilagosan nézett a dolgok után. En magam a jelen esetben is azt vártam, hogy adatokat adatokkal méltóztatik megcáfolni. (Knob Sándor: Azt tettem!) Csak egyszerűen rá tetszik fogni Petro képviselőtársamra, hogy tévedett és ezzel a dolognak vége van. Felemlítették itt Ivády Béla volt miniszter úr esetét is. Hogy mi az igazság, mi a tény és való ebben az ügyben, hogy Ivády miniszter úr miiért tmient el, az 'egy pártnak és a kormánynak belügye volt. De a köztudatban, az egész országban, a mezőgazdasági társadalomban az volt elterjedve, az a hit járta, hogy azért ment el, mert az ipari szesz kontingensét csökkenteni akarta, tehát ezért kellett eltávoznia. (Ügy van! a középen!) Ehelyett úgy méltóztatott beszélni, mint az ügy védője, s méltóztatott célozni Ivády volt miniszter úr egyik kijelentésére, de ezt a felhozott állítást nem méltóztatott megcáfolni. Méltóztatott panaszkodni arról is, hogy nagyon kevés élvezeti szeszt fogyaszt a közönség. Hogy mi itt a helyzet, arról szintén vártam a statisztikát, de a legnagyobb bajt abban látjuk, hogy az drága. (Ügy van! Ügy van! a középen és a balodalon. — Knob Sándor: De még drágább lesz, ha a kisüzemek gyártják! — Gr. Festetics Domonkos: Éljen a kisüst! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék visszaemlékezni arra, milyen vihart idézett elő a Képviselőházban a motalkórendelet, amikor a magyar autóstársadalomra a benzin helyett ráerőszakolták az ipari szeszt, amellyel a benzint kevernie kellett, ami megdrágította a hajtóerőt, azonfelül különféle technikai komplikációkat idézett elő. Azt vártam, hogy elmondja és meg is magyarázza igen t. képviselőtársunk, hogy mi lenne, ha nem lenne szeszkartel. (Br. Berg Miksa: Talán tönkremenne az ország?) Itt csak feltevésekkel méltóztatott nekünk replikázni és arról meggyőzni bennünket, hogy ráfizető vállalkozás, borzasztóan deficites üzletág a szeszkartelé. (Farkasfalvi Farkas Géza: Minden kartel ráfizet! Tudjuk! — Egy hang a középen: Akkor be kell csukni a szeszgyárakat!) Méltóztassék becsukni. Várom a földmívelésügyi miniszter úrnak evvel a bortörvénnyel kapcsolatban a sokat emlegetett szeszkartelről szóló nyilatkozatát, hogy egyszer már szembenézzünk a szeszkartellel: kié az tulajdonképpen, kik vannak benne érdekelve? (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Ősmagyarok! — Zaj és derültség.) Nem nyugodhatunk bele, hogy küzdjünk a láthatatlan ellenséggel, hogy mindig felkiáltsunk: »Itt a szeszkartel! — Ott a szeszkartel!« a »Hol a piros? — Itt a piros!« — módjára. (Élénk derültség.) A magyar mezőgazdaságnak e téreu tisztán kell látnia. Elvégre agrárország vagyunk. (Ügy van! Ügy