Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

106 Az országgyűlés képviselőházának 60 ról-holnapra megszűnnék, ez azt jelentené, hogy az ipari szeszgyáraknak be kellene szüntetniök a gyártást, mert hiszen minőségi okoknál fogva a külföldi piacokon csak az ipari szeszgyárak által előállított szesz helyezhető el. (Petro Kálmán: Mi történik akkor?) Erre fogok rátérni. Elnök: Kérem Petro képviselő urat, ne méltóztassék minduntalan közbeszólásokkal zavarni a szónokot! Knob Sándor: Arra nem is akarok részletesen kitérni, hogy ez az ipari szeszkivitel még a mai viszonyok között is évenkint 2—2*/2 millió pengő értékű devizát jelent, amiről lemondani sem a pénzügyminiszter úr, sem a Nemzeti Bank nem lesz könnyű szívvel hajlandó. De ha erre nem akarok különösebben rámutatni, arra viszont igen, hogy az ipari szeszgyártás megszűnése a legsúlyosabb helyzetbe sodorná magát a mezőgazdasági szeszgyártást is. Kezdem ezt mindenekelőtt azzal, hogy a két termelési ág között igen komoly és igen szoros együttműködés van, (Petro Kálmán: Szeretik egymást!) akár a finanszírozást nézem, akár arra gondolok, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás által előállított szeszmenynyiség tárolása az ipari szeszgyárak raktáraiban történik, akár a vasúti kocsikra s a hordókra gondolok. Ezek azonban technikai vonatkozású részletek, amelyeknek nem akarom túlbecsülni a jelentőségét, ellenben abban a pillanatban, amint a szeszgyártás elveszíti es*' részt az élvezeti célokra előállított szeszt, másrészt a szeszkivitel céljaira előállított szeszmennyiséget, a termelhető szeszmennyiség olyan mértékben zsugorodik össze, hogy a szesztermelés fenntartása a mezőgazdasásri szeszgyárak számára sem marad többé rentábilis. (Farkas István: Ezzel szemben kevesebb lesz az elmebeteg! — Br. Berg Miksa: Kériük jobban megmagyarázni! Nem értjük! — Szinyei Merse Jenő: Én feliratkoztam és ha módom lesz, el fogom majd a magam álláspontját mondani a mezőgazdasági szeszérdekeltség szempontjából!) A dolog ugyanis úgy áll, hogy 5—6 évvel ezelőtt az egy mezőgazdasági szeszfőzdére eső termelési átlag, amelyet az illető szeszfőzde kitermelhetett, évi 1000—1100 hektoliter volt. A legutóbbi evekben a fogyasztás nagymértékű csökkenése miatt ez az átlag természetesen lényegesen kisebbé vált, összezsugorodott és a mezőgazdasági szesztermelés mai válságának az az oka, az a magyarázata, hogy ez az átlag 500—600 hektoliter között van, de volt olyan esztendő, amikor 500 hektoliter alá esett. Mar most, ha a termelhető egész szeszmennyiséget azoknál az intézkedéseknél fogva, amelyekről szó volt, csökkenteni fogjuk, egészen világos, hogy az egy mezőgazdasági szesztermelőnek jutó kontingens is lényegesebben kevesebbé válik és ilyen módon tényleg^ egyik napról a másikra kérdéses lesz a mezőgazdasági szesztermelés rentabilitása. Ismétlem tehát, hogy ezzel a tervvel egyrészt nem oldjuk meg a magyar bor problémáját, másrészt elpusztítjuk, tönkretesszük, egyik napról a másikra kivégezzük az ipari szeszgyárakat és végül válságba sodorjuk magát a mezőgazdasági szesztermelést. (Br. Berg Miksa: Aki ezt elhiszi!) Méltóztassék majd felelni és bebizonyítani az ellenkezőjét ezzel a higgadtsággal és tárgyilagossággal s ilyen adatokkal, mint amilyeneket én felsorakoztattam. (Czirják Antal: Majd a szesztörvényjavaslatnál! Most, hogy kerül ez ide?)^ Petro képviselőtársam — úgy látom — biülése 1935 november 19-én, kedden. zonyos türelmetlenséggel várja azt, hogy most már szinte személy szerint is foglalkozzam azzal a felszólalással, amelyet mindjárt a vita elején tőle halottunk és amely felszólalás keretében ő különösen és igen hosszan arról beszélt, — és nem tagadom, bizonyos mértékig impresszionálta is a Házat — hogy a mai rendszer, a fennálló törvényes állapot keretében az ipari szeszgyárak meg nem engedett módon sokat keresnek. (Gr. Pálffy-Daun József: Xlgy van! — Br. Berg Miksa: Talán tönkremennek? — Farkas István: Rosszul fizetik, kizsákmányolják alkalmazottaikat, lezüllesztik a népet!) ö azt állította, hogy ez a kereset a legutóbbi tizenöt év átlagában évenkint 4 millió pengőre, tizenöt évre átszámítva tehát G0 millió pengőre tehető. Ennek az állításának alátámasztására hivatkozott egy tanulmányra, amely három évvel ezelőtt az egyik mezőgazdasági szakfolyóiratban jelent meg s amelynek Eédly Gyula volt a szerzője. Rendkívül sajnálom, hogy képviselőtársam nem vette magának azt a fáradságot, hogy a Rédly-féle tanulmány elolvasása után a következő számban megjelent cáfolatot is elolvassa (Petro Kálmán: Fenyő Miksáét?) és a cáfolatban korrigált adatok alapján terjessze elő azokat a megállapításokat, amelyeknek itt hangot adott. (Petro Kálmán: Nem győzőt meg Fenyő Miksa engem!) Azután rendkívül sajnálom, — és ezért ne méltóztassék rossz néven venni, ha kissé szigorúbb kritikában kell részesítenem, amilyenben különben szeretném — hogy amellett teljesen hamis számítási alapból indult ki. (Dinynyés Lajos: Mennyit keresett? Mi a valóság?) Várja meg képviselőtársam a végét, ne legyen annyira türelmetlen. — Mondom, sajnálom, hogy teljesen hamis összehasonlítás alapján adódott eredményeket hozott ide. Az összehasonlítás azért hamis, mert képviselőtársam kiindult a tizenöt év alatt történt értékesítés átlagából és azt mondotta, hogy a szesznek tizenöt év alatt elért átlagára 69 pengő volt. Ezt szembeállította és összevetette az 1932. évi^ Önköltségi számításokkal az előbb említett Rédly-féle tanulmány alapján. Méltóztatnak tehát látni, hogy teljesen hibás következtetésekre kellett jutnia, amikor egy tizenötesztendős értékesítési átlagot hasonlított össze egy esztendő termelési költségével. Nagyon érdekes azonban az, hogy még ennek az egyesztendős termelési költségnek a megállapításánál is súlyos tévedésekbe esett. (Petro Kálmán: Rédly tévedett akkor, nem én!) A képviselő úrnak azonban, felfogásom szerint, bizonyos mértékig törvényhozói kötelessége lett volna ezeket az adatokat ellenőrizni, különösen akkor, ha erre a tanulmányra néhány hét múlva már cáfolat jelent meg. Teljesen Önkényes ennek a Rédly-féle tanulmánynak a termelési költségekre vonatkozó minden adata. Azzal kezdi ez a tanulmány, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési költsége 35 pengő, ezzel szemben az ipari szeszfőzdék termelési költsége csak 15 pengő, de egy szóval sem kísérli meg igazolni sem az egyik. sem a másik tétel helyességét és egy szóval sem kísérli meg megmagyarázni a két tétel közötti nagy különbség okát. E felett a képviselő úr szó nélkül és könnyedén napirendre tért. (Petro Kálmán: Rédly volt a szakértő! A szeszkartel igazgatósági tagja; ő jobban tudja, mint én!) Ugyanilyen tévedésbe esik ez a Rédly-féle tanulmány a nyersanyag értékének és szere-