Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

104 Az országgyűlés képviselőházának t dekeltség között jött létre, és ez a megállapodás volt az alapja, a bázisa az egész törvényes rendezésnek. Idevonatkozólag szives engedelmükkel idézni fogom, az emiitett törvény indokolásának egy-két passzusát. A törvény indokolásának egy része így szól (olvassa): »A mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék részéről az a kívánság merült fel, hogy a szesztermelés korlátok közé szoríttassék. Az érdekeltség további kívánsága szerint az így megállapítandó termelési keret, amely a fentiekhez képest mintegy évi 240.000 hektoliter szeszmennyiséggel volna meghatározandó, a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék között a két érdekeltség megállapodásához képest volna szétosztandó aképpen ... stb.« (Petro Kálmán: Nem vitás, hogy ők megállapodtak!) Dehogynem! Önök teszik vitássá. Erre még különben rátérek. Ugyancsak ennek az indokolásnak egy későbbi passzusában, a 3. § indokolásában a kormány azt mondja, hogy (olvassa): »E szakasz szerint az 1921-22. évi termelési időszakra megállapított 24Ü.00O hektoliter termelési keretből 160.000 hektoliter a mezőgazdasági szeszfőzdéknek, 80.000 hektoliter az ipari szeszfőzdéknek jut. E felosztás a mezőgazdasági és ipari érdekeltség között e tekintetben létrejött megállapodás alapján történt.« Világos ennélfogva, hogy a kormány elé olyan tervezet került, amely a két érdekeltség tökéletes konszenzusa alapján jött létre. Ilyen körülmények között, azt hiszem, igen éles terminológiát használt képviselőtársunk, aki erről a kérdésről úgy beszélt, mindjárt a javaslat feletti tanácskozás elején, hogy a problémának 1921-ben történt rendezése alkalmával az ipari szeszérdekeltség becsapta a mezőgazdasági szeszérdekeltséget. En nem is csodálkozom azon, hogy egyesek, akik nem nézik meg, mik voltak az előzmények, akik nem nézik meg azokat a dokumentumokat, amelyek tárgyi eligazodást nyújtanak a vitában, egészen téves és hamis vágányra terelik az ügyet. Nem csodálkozom ezen azért, mert én annakidején résztvettem a pesti egyetemen a büntetőjogi tanszék szemináriumának kísérleti munkáiban és e kísérleti munka során alkalmam volt meggyőződni arról, hogy a legrendesebb, legmegbízhatóbb, tisztán csak igazságra, a valóság hű visszaadására törekvő tanuknak a vallomása is milyen kétes értékű, mennyire megbízhatatlanná válik, hányszor történik meg az, hogy a valóságot eltorzítva — nem elferdítve esnem szándékosan megváltoztatva, hanem eltorzítva — és az igazi tényállásnak meg nem felelő módon adják vissza. Ez gyakran fordul elő a politikában is és ezzel az esettel állunk szemben ezúttal is, mert — amint bátor voltam hivatkozni az előbb ezekre a megdönthetetlen dokumentumokra — nyilvánvaló, hogy az az állítás, hogy itt az egyik érdekeltségnek a másik által történő háttérbe szorításáról, megrövidítéséről, vagy éppen becsapásáról van szó, egészen jogosulatlan és alaptalan. Ennek az állításnak egyik részlete — és erre szoktak hivatkozni — hogy az 1921. évi XLI. te. lehetővé tette az ipari szeszgyárak kontingensének felemelését és ugyanakkor a mezőgazdasági szeszgyárak kontingensét csökkentette. Ez megint nem felel meg a tényeknek. A dolog ugyanis a következőképpen áll. Az ipari szeszgyáraknak volt abban az időben 56.000 hektolitert ? jelentő adókedvezményben részesülő kontingensük. A gyártott mennyiség, . ülése 1935 november 19-én, kedden. az évenként előállított mennyiség azonban, amelyet ezekben a gyárakban termeltek, abban az időben cca 280.000 hektoliter volt. Minthogy ez az új törvényes rendezés az adókedvezményt teljesen megszüntette és áttért a termelési keret megállapítására, az történt, hogy ezeknek az ipari szeszgyáraknak tényleges, 280.000 hektolitert kitevő termelésével szemben részükre a termelési keret csak 80.000 hektoliterben állapíttatott meg, tehát termelésük 70—72%-kal redukáltatott; ezzel szemben a mezőgazdasági szeszfőzdék termelése abban az időben 190.000 hektolitert tett ki és ezt 160.000 hektoliterre csökkentették, úgyhogy a csökkentés mértéke mindössze 16% volt. (Petro Kálmán: Az a kérdés, hogy mennyi volt a kontingens? Hogy mennyit tudtak kitermelni, az lényegtelen!) Ismétlem, t. képviselő úr, a kontingens fogalma változtott meg 1921 óta, nem lehet ezt a kontingenst a korábbival semmiféleképpen sem összehasonlítani. (Petro Kálmán: Ezt mondja a szeszkartel, ezt mondja Fenyő Miksa és ezt mondja a képviselő úr!) Ezt mondja a tárgyi igazság! Nem én, nem Fenyő Miksa és nem a szeszkartel, hanem mondják és bizonyítják azok a tárgyi dokumentumok, amelyeket szíves készséggel bármikor a képviselő úr rendelkezésére bocsátok. (Petro Kálmán: Ismerem!) Ha méltóztatik ismerni és mégis az ellenkezőjét méltóztatik állítani, akkor kénytelen vagyok azt felelni, hogy a képviselő úr nem teljes tárgyilagossággal és elfogulatlansággal kezeli ezt a kérdést. A vitában elhangzott az a vád is, hogy az Országos Szeszértékesítő a szeszkérdéssel kapcsolatban a különféle problémák tárgyalása alkalmából mindig előtérbe tolja a mezőgazdasági szeszérdekeltséget. Méltóztassék elhinni, egyáltalában nincs szüksége az ipari szeszérdekeltségnek arra, hogy ezt tegye,-nincs pedig szüksége azért, inert hiszen az Országos Szeszértékesítő egész összetételében, egész üzleti gesztiójában a mezőgazdasági szeszérdekeltségnek irányító és domináló szerepe van. (Egy hang a balodalon: Hol?) Ügy van irányító és domináló szerepe, hogy a feldolgozásra kerülő évi szeszmennyiség kétharmada jut a mezőgazdasági szeszfőzdéknek, az ezért kapott ellenérték, amely 12—15 millió pengőt tett ki a legutóbbi években, ugyancsak kétharmad részben nekik jut és az igazgatóság összeállításában, összetételében is érvényesül a kétharmad és egyharmados megosztás elve, s így az igazgatóságban is többségben vannak a mezőgazdasági szeszérdekeltség képviselői. Egyáltalában az a benyomásom a vitáról, hogy a szeszkartelnek diabolikus befolyást tulajdonítanak képviselőtársaink közül egyesek. (Mozgás a baloldalon.) Legalább is erre kell következtetnem a következőkből. Egyik képviselőtársam kifogásolta, hogy a törvényjavaslat 15. §-át, amely az amerikai direkttermő szolok hozadékának felhasználására vonatkozik, a bizottsági tárgyalás során megváltoztatták. Ez tényleg így is történt. Az eredeti szöveg úgy szólt, hogy az amerikai direkttermő szőlőből szűrt mustot és bort csak ipari feldolgozás céljaira lehet felhasználni. Ezzel szemben a földmivelésügyi miniszter úr a «bizottsági tárgyalás folyamán hozzájárult a szövegnek olyan értelmű 'módosításához, hogy a felhasználás módozatait ő fogja rendeletileg megállapítani. (Petro Kálmán: Ki javasolta?). Ebben azonban semmi néven nevezendő ördögi mahináció nincs. Arról van szó, hogy a földmivelésügyi miniszter úr a törvényjavaslatnak