Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-59

98 Az országgyűlés képviselőházának 59. denkori földmívelésügyi miniszter úrnak jogában van bizonyos területeket zár alá venni. Hát, mélyen t. Képviselőház, mi történik abban a pillanatban, amikor a mindenkori földmívelésügyi miniszter, hivatkozva erre a szakaszra, egy bizonyos területre, pl. Kecskemét. vidékére, vagy Baranyában Pécs vidékére kimondja a zárlatot? Mi történik, uraim, azokkal a szerencsétlen kis szőlő- és bortermelő gazdákkal, azokkal az egy-két-háromholdas szőlőbirtokosokkal, akik alig várják, hogy jöjjön a szüret, akik alig várják, hogy értékesíthessék boruat és kifizethessék adójukat kifizethessék tartozásaikat, kifizethessék azokat a kisiparosokat, akiknél különböző házi szükségleti cikkeket vásároltak. Mi történik ezekkel? Boruk ott fekszik, zár alá van véve, jelentkezik a végrehajtó, jön a finánc és az adótartozások és más egyéb magánadósságok fejében árveréseket tűznek ki. Nincs ebben a javaslatban olyan intézkedés, amely biztosítaná ezeket az apró szőlőbirtokosokat, ihogy zárlat esetén meg legyenek védve a teljes pusztulástól. Éppen ezért tisztelettel a 24. "Hioz a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): »Javaslom, hogy mindazon szőlőtermelők, akiknek megmívelés alatt álló szőlőterülete a tíz holdat nem haladja meg, szőlő- és bortermésük zár alá vételének egész idejére mindennemű tartozás fizetésére halasztást kapjanak mindaddig, amíg a termésükre elrendelt zárlat fennáll.« Ez egyelőre az a két szakasz, amellyel én kétségbevonom az előttem felszólalt igen t. képviselő uraknak azt az állítását, hogy ez a törvényjavaslat a magyar bor védelme mellett a kjsemiberek, a kisexisztenciák, — ahogy mondják — milliónyi dolgozó kéz védelmét szolgálja. Felszólalásom elején voltam bátor megemlíteni Görgey igen t. képviselőtársamat, aki — mint mondottam — ahhoz a gyöngyfuzérhez, amelyről beszéltem, a maga részéről egy nagyon hamis szemmel járult hozzá. Ez pedig az volt, amikor azt mondotta, hogy a magyar bor értékét meg kell védeni, és a magyar bor értékének védelmére azt javasolta, hogy körülbelül kétmillió hektoliter bort a Dunába kell önteni. Nemcsak engem, hanem az egész országot is megdöbbentette Görgey képviselőtársamnak ez a beállítása, ez a javaslata, ez a kívánsága. Én a magam részéről erre csak azt mondom, hogy ez az a bizonyos lelketlen és kíméletlen kapitalista szellem, amely az egész mai kapitalista termelési rendszert jellemzi. (Felkiáltások jobbfelől: Nem ezt mondta!) Ennek a szellemnek, mélyen t. uraim, nincs Istene, nincs lelke, nincs hazája; egyedül egy szentség van előtte és ez a profit. Ennek a profitnak érdekében ledönti és ledöntötte az ember értékét; ennek a profitnak érdekében ledöntötte és ledönti a munka értékét ugyanakkor, amikor oltárt emel a profitnak. Ez szellem, igen t. Képviselőház és mélyen t. uraim, amely ellen mi szociáldemokrata képviselők szívvel-lélekkel tiltakozunk. Mert tudnia kell Görgey igen t. képviselőtársamnak... (Felkiáltások jobbfelől: Nem mondta! — Br. Berg Miksa: Olvassák el a naplót! A naplóból meg lehet látni! — Farkas István: Nézzék meg a naplót!) Ne tessék zavarni; az offenzíva-parancs nem szól most az én felszólalásomra. (Br. Berg Miksa: Fel kell olvasni a naplóból!) Méltóztassék a naplót megnézni és ha nincs benne ehhez hasonló, készséggel elismerem, hogy nem úgy van, amint mondottam. — Tudnia kell tehát Görgey igen t. képviselőtársamnak, ülése 1935 november 15-én, pénteken. hogy a termelés célja nem lehet a profit, hanem egyedül az ember. Igen t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy máshol, Braziliában, kávét öntenek a tengerbe. (Takács Ferenc: Ezt akarja utánozni!) Hát, mi közünk van nekünk ahhoz, hogy Braziliában néhány dégénérait kapitalista százezer zsák kávét önt a tengerbe, amij kor millió és millió embernek, millió és millió ártatlan gyermeknek nem jut egy csepp kávé sem reggelire, vagy napközben?! (Br. Berg Miksa: Vegyék meg a kapitalisták a bort!) Mi közünk van ahhoz, hogy Amerikában gabonával fűtik és fűtötték a vonatokat akkor, amikor Amerika egyes városaiban milliószámra jártak az éhező emberek, akiknek nem volt egy falat kenyerük?! Mi közünk van ahhoz, hogy Ausztráliában 800.000 birkát égettek el ugyanazok a dégénérait, lelketlen, kíméletlen kapitalisták, amikor Ausztráliában is csordaszámra jártak az éhező emberek?! Mi közünk van nekünk ahhoz, hogy Hollandiában százezer malacot akartak elégetni — és csak az ottani szocialista miniszterek tudtak megakadályozni ezt a barbár cselekményt —ugyanakkor, amikor százezer embernek nem jutott' egy falat hús sem az asztalra?! Ez a példa, igen t. Görgey képviselőtársam, nem alkalmas arra, hogy itt a magyar képviselőházban a szőlő- és bortermelő gazdák, kisemberek érdekeinek propagandát csináljon. Ha igen t. képviselőtársam és mindazok a mélyen t. urak, ismétlem, nagyon értékes és érdekes felszólalásukban tényleg a kisemberek érdekeit akarták, kívánták szolgálni, akkor teljes tisztelettel kérdezem, miért nem terjesztettek be ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban olyan javaslatokat, amelyek tényleg segítségére lennének azoknak az apró kisembereknek, akik egész életük céljának tekintik kis szőlőjük mívelését? Azt az egy-kétholdas kisgazdát nyáron, tavasztól kezdve, a három órakor kelő nap már a szőlőjében találja, már ott dolgozik, nyes, kötöz, nézi, hogy hogyan fejlődik a szőlő, milyen munka van ott és egészen a késő őszig, a döntésig ott található. Miért nem hoztak az urak idáig ezekben a felszólalásaikban olyan javaslatokat, amelyek tényleg és valóban ezeket az apró kisembereket védik meg? Nem akarom ezeknek az értékes felszólalásoknak értékét lerombolni és nem akarom azt állítani, hogy eza javaslat is csak a nagy szőlősbirtokosok érdekét szolgálja, de valahogy különösnek tűnik fel, hogy mindazok az urak, akik nagy hozzáértéssel, szakértelemmel kezelték ezt a kérdést, félve kerülgették mindazokat a gondolatokat, amelyek tényleg az apró kisemberek érdekét szolgálták volna. Ha mégis egyik, vagy másik tiszteletreméltó felszólaló érintett is egy-egy ilyen kérdést, például adóelengedés formájában, vagy egyéb más módon való megsegítését a kisembereknek, ez is olyan lágy, fuvolahangon, olyan félénken történt, hogy az ember azt bitte, azt gondolta, hogy tényleg büntetés várja a túlsó oldal felszólalóit, ha ilyen javaslatot hoznak. (Farkas István: Miért nem adnak olcsó szőlőt? Csináljanak szőlőakciót!) Szerettem volna, ha a t. túloldalról javaslatokkal jöttek volna például az adó tekintetében. Az adó sújtja legjobban a bor- és szőlőtermelő gazdákat. Szerettem volna, ha a védettség kérdésében is hoztak volna a túlsó oldalról javaslatokat azoknak az apró kis szőlőtermelő gazdáknak érdekében, akiknek bármely oknál fogva nem volt módjukban a