Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ü más nem sis volt neki, annyira zsarolták jobbról és balról. A filoxerának pedig ehhez a fejlődéshez csak annyi a köze, hogy a filloxerapusztítás egy már megindult, erős fejlődésnek ínég további lendületet adott. Legyen szabad erre is egypár adatot felhoznom. Ha esetleg a miniszter úr érdeklődik iránta, a minisztériumi irattárban talán még megvan; nekünk megvan annak a kormány biztosnak jelentése, akit 1870-ben küldöttek ki Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Szeged városok gyümölcsös, szőlő stb. telepítéseinek felülvizsgálatára. Lukácsi Sándornak hívták, gyakorlati szakember volt, egyebet nem tudok róla. Ez a kormánybiztos Cegléden úgy látta, — éppen egy homokpusztát parcelláztak — hogy a tanítóik vezetése alatt igen szépen, biztatóan indul a szőlő- és gyümölcstelepítés és a faiskolalétesítés. Azután átjött Nagykőrösre, amelyről jelentésében konstatálja,, hogy Nagykörösön már nemcsak arról van szó, hogy gyümölcsöt termelnek, hanem az értékesítés (kérdésével is összekapcsolják a dolgot s mindezeket számbavéve, öntudatosan — ezt a szót használja — törekszenek a legki "fizetőbb termelésre és értékesítésre. Azután jött Kecskemétre s amit ott talált, attól még jobban el volt ragadtatva. Mondhatnék rá példát is; el is mondom, — ha meg méltóztatnak engedni — hogy ebben a jelentésben mi van, niert merem mondani, hogy annak a hajdanii egyszerű parasztembernek a, neve méltó arra, hogy ebben a Házban elhangozzék. Azt jelenti tudniillik a kormánybiztos, hogy kiment egy ifjabb Csókás József nevű parasztember szőlőjébe. Ennek, az embernek a felesége meghalván, két fiával együtt végzett minden házi dolgot. Talált ott olyan gyümölcsfákat, amely gyümölcsfák, valamint a faiskola, úgy a metszés, mint a kiválasztás, mint pontos faji meghatározás tekintetében — így mondja a kormánybiztos — bármely közgyűjteményben bátran helyet foglalhat. De egyúttal észrevette, hogy van ott egy üvegház is s benne délszaki növények. Erre már a kormánybiztos túlzásnak látván a dolgot, elmosolyodott. Csókás ezt meglátta és azt mondotta neki: uram, láttam a mosolyt, tudom, miit jelent, én azonban magam nevelem a gyermekeimet s a magam mesterségére akarom nevelni őket. Ezekre a kényes délszaki növényekre és nevelésükre azért van szükségem, hogy fiaim ezeken tanulják meg, hogyan kell gondját viselni a szőlőnek is. Azt hiszem, igen t. Képviselőház, hogy ha 1870-ben volt már nálunk ilyen eset és Nagykőrösön is voltak hasonlók; ha hozzáveszem még ugyanennek a kormánybiztos úrnak jelentésében foglalt amaz adatokat, hogy Kecskemét 1867-ben a jó baracktermési révén 300.000 forintot árult barackból, azután pedig 1870-ben, amikor ő, mint kormány biztos, kiment a es. és kir. szabadalmazctt vasút állomására és ott megállapította, r hogy három hónap alatt Kecskemét 80.000 métermázsa gyümölcsöt indított útnak — a kocsin indítottakról nem is szólva — és megállapította, hogy a szállítmányok pedig elmentek Bécsbe, Prágába, Drezdába, Berlinbe, Krakkóba, Varsóba és Szentpétervárra, akkor azt hiszem, bizonyos joggal állok szemben azzal a felfogással, amely történelmi szőlőkről beszélt, mert lehetnek azok régibbek, de nem tartottak el több embert, akik ilyen céltudatos és ilyen hasznos munkát végeztek. Ezért kérem, hogy méltóztassék ezekre a homokvidékekre nagyobb figyelmet fordítani, ése 1935 november 15-én, pénteken. 91 belátni annak a szőlőmívelő rétegnek a nemzetre nézve már hosszú idő óta fennálló nagy értékét, belátni azt, hogy mennyi olyant termel ez a vidék, amelyért valuta jön be ebbe a,z országba és mindezeket figyelembe véve, méltóztassanak a homokvidéfcek ügyét akár történelmi alapon, akár történelmi alap nélkül, a magyar nemzet, ennélfogva a magyar képviselőház szívügyének tekinteni. Ezzel befejezem, szavaimat; a javaslatot az említett okokból nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Máriássy Mihály képviselő urat illeti a szó. Máriássy Mihály: T. Képviselőház! Előttem szólott Sándor István t. képviselőtársamnak azok a szavai, amelyeket a homokon súlyos viszonyok között gazdálkodó kis magyar szőlőbirtokosok érdekében elmondott a t. Ház színe előtt, azt hiszem, mindannyiunk szívében igaz visszhangra találtak. Engedje meg t. képviselőtársam, hogy az ő szavaiba belekapcsolódva rámutassak arra, hogy amikor a magyar törvényhozás ^ a magyar szőlősgazda,-társadalom megsegítéséről tanácskozik, nem tesz különbséget a hegyi szőlők, a homoki és síkvidéki szőlők között, mert az együknek a megsegítése éppen olyan indokolt, mint a másiké. Hogy ennek a szőlősgazda-társadalomnak megsegítése valóban indokolt és szükséges, ez — úgy hiszem — a vita már eddig is leszűrődött megállapításaként kétséget nem szenvel. Hogy a magyar szőlősgazda-társadalomnak a támogatásra szüksége van a mai nehéz, mostoha viszonyok, között, ez kétségen felül áll. Az is kétségtelen, hogy nemcsak ennek a bortörvényjavaslatnak a keretében kell hogy elintézést és megoldást találjon az a sok mindenféle kérdés, amely a szőlősgazda-társadalom érdekeit volna hivatva szolgálni. De ebből nem következik, — Petro Kálmán t. képviselőtársam szavait idézem — hogy ne bocsátkozzunk bele ennek a javaslatnak tárgyalásába, mert ez nem hozza mindazt, amit a szőlősgazda-társadalom a maga megsegítése érdekében a kormánytól, illetőleg a, törvényhozástól elvár. Tény, hogy a hegyközségi törvény és a szesztörvény számos olyan kérdéssel kell hogy foglalkozzék, amely a szőlőgazdálkolásra vonatkozik, de ez a törvényjavaslat is kiegészítő láncszeme annak az egész törvényhozási elgondolásnak, annak az egész alkotásnak, amely mind magyar szempontból indul ki, abból a szempontból tudniillik, hogy a magyar gazdák nehéz helyzetén segítsünk és segítenünk kell. T. Ház! Nem új dolog, hogy a magyar szőlősgazda-társadalom válsággal küzd. Engedjék meg nekem, t. képviselőtársaim, hogy utaljak itt egy nagyon szép művészi albumra, — azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim egyik-másika előtt '.ismeretes is ez az album — amelyet a Tokaj hegyalj ai Bortermelő Társaság adott ki 1867-ben és amely a magyar nyelven kívül német, francia és angol nyelven is megjelent, igen szép illusztrációkkal az egész Tokajhegyaljáról, azzal a céllal, hogy megismertesse a világ művelt közönségével Tokajhegyalját és propagandát, hírnevet csináljon borainak. Az a megállapítás van ennek az albumnak a bevezetésében, hogy Lengyelország megszűnte után a tokajhegyaljai bornak a lengyel piacra való kivitelét mindenféle nehézségek gátolják s ennek ellensúlyozására — úgymond — »előtérbe lépvén a termelők komoly aggodalma, eszmélni