Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-59

92 Az országgyűlés képviselőházának 59 kezdtek az egyenként kei vező tien tényezők, azoknak elhárítása, valamint azon. eszközök felett, amelyek a hegyaljai szőlészetet és borászatot magasabb tökélyre emeljék. E szükségesség érzetétől indíttatva a, tokaj hegyaljai szőlőbirtokosok, 1935 október 30-án Mádon előbb Hegyaljai Részvénytársulatot lalakítanak, majd amikor ennek az eredetileg kereskedelmi részvénytársulatnak alakulása több oldalról keletkezett nehézségbe ütközött, Tokajhegyaljaii Borművelő Egyesületet hívtak életre, amelynek akkor név szerint is megemlített 732 tagja volt.« Ez 1853-ban történt, tehát az 50-es években. Eltekintve azoktól az igen szép történelmi reminiszcenciáktól, amelyeket Sándor István t. képviselőtársam előadott, megállapíthatjuk, hogy az 1850-es években tulajdonképpen csak hegyvidéki szőlők voltak még Magyarországéin. Az Alföldnek szőlővel való betelepítése végeredményben az 1860-as évekre vezethető viissza. Akkor kezdődött és akkor öltött nagyobb és nagyobb arányokat, amikor a szőlősgazdák rájöttek arra, hogy azokból a homokbuckákból, azokból a sivatagokból szőlőkultúrával igazán virágzó tündérkerteket lehet csinálni. De ha megvolt az 50-es években, amint megvolt, a probléma, vagyis a magyar szőlőgazdaság rentábilissá tétele, ez a probléma csak növekedett abban az arányban, amint az ország szőlőterülete növekedett, és növekedett akkor, amikor ez a szőlőterület olyan naggyá vált, hogy termése meghaladta az ország belső fogyasztóképességét. Bekapcsolódott itt az 1880-as években fellépett filloxeravész is, amely elsősorban a hegyi szőlőket tette tönkre, s ezáltal bizonyos mértékben megcsökkentette a rendelkezésre álló magyar bormennyiséget, és megszűnt a kivitel lehetősége, mert nem volt mit kiszállítani. Akkor a külföldi piacon elszoktak a magyar bortól, de mert a maguk szükségleteit ki akarták elégíteni, máshonnan kerestek bort maguknak, amellyel a saját szükségleteiket kielégítsék. Ugyanerre az időre esik a homoki szőlők nagyobbarányú telepítése, lígyhogy amikor azután a Tokaj hegyaljának és az egyéb történelmi — hogy ezt a kifejezést használjam — borvidéknek a rekonstrukciója megkezdődött, akkor csak ismét fokozódott az a terület, amely Magyarországon a bort produkálta. Akkor is válságos volt az idő, pedig akkfor az osztrákmagyar monarchia közös vámterületet alkotott, és a magyar bortermés körülbelül elhelyezkedést nyert a monarchia vámhatárain belül. Ezzel szemben most — nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, mert ezt már előttem szólott képviselőtársaim is elmondották és szándokkal is igazolták — a trianoni megesonkítottság következtében ez a kritikus helyzet csak fokozódott, csak sokkal súlyosabbá vált. Magyar borkrízis van, magyar boxtúltermelés van és ezzel a ténnyel nekünk számolni kell. Ennek a túlprodukciónak a réme állandóan fenyeget bennünket s ezzel szembe kell néznünk akkor, ha a magyar bortermelést, a magyar szőlőgazdálkodást rentábilissá, megint jövedelmező, hasznos foglalkozássá akarjuk tenni. Pedig azzá kell tennünk egyrészt azért, mert a szőlőmívelés legnagyobbrészt olyan területeken folyik, amelyek más gazdasági célra hasznosan fel nem használhatók, ki nem aknázhatók, másrészt azért, mert — mint képviselőtársaimnak talán majd mindegyike megállapította itt — a szőlőmívelés a munkaalkalomnak olyan nagy lehetőségét biztosítja ( ebben az országban, hogy ezt a mívelésá ágat ülése 1935 november 15-én, pénteken. éppen a legkisebb, a legrászorultabb társadalom érdekében fel kell karolnunk és tovább kell fejlesztenünk. Nekünk nem szabad arra az álláspontra helyezkednünk, hogy csökkentsük termelésünket, csökkentsük elsősorban a termelesbe bevont területet« mégpedig éppen ezeknél az okoknál fogva, éppen azért, mert a szőlőmívelés olyan területen folyik, amely máskép ki nem használható és nem szabad ezt a szőlőtermelést visszafejlesztenünk, éppen azért az egymillió munkáscsaládnak nyújtott kenyérért és azért a sok munkanapért, amit a szőlőmívelés és szőlőgazdálkodás nemzetgazdasági szempontból jelent. Ha a termelés korlátozásáról beszélünk, ha csökkenteni akarjuk — esetleg mesterségesen — a termésmennyiségeket, csak addig a határig szabad elmennünk, amíg ez racionálisan, éppen ezeknek az előbb említett körülményeknek gondos mérlegelése mellett és ezek sérelme nélkül történhetik meg. T. Képviselőház! A túlpcrodukció kérdését én nem úgy ítélem meg, amint azt Sándor István igen t. képviselőtársam tette, aki elmondotta,, hogy ez tulajdonképpen nem is fenyeget bennünket. Azok a felhozott statisztikai adatok ugyanis az 1933. évre vonatkoznak, de nem minden esztendőben helytállóak, minthogy 380—400.000 katasztrális hold szőlőterület van Magyarországon és ha ennek a területnek átlagtermését csak 10 hektoliterrel számítom, ez 4 millió hektoliter bor termelését jelenti az országban. Ha erről a kérdésről, a túlprodukeió réméről beszélünk, ennek ellensúlyozására a keresletnek és kínálatnak harmóniába jutását kell kieszközölnünk, kiforszíroznunk. Ez egyrészt piackérdés, másrészt a fogyasztóképesség emelésének kérdése; ez a belső piac kérdése (Egy hang jobbfelől: Exportkérdés!) és exportkérdés a külső viszonylatokban. De én odaállítom a kínálat másik oldalára is azt a tételt, hoo-y igenis, csökkentése azoknak a termőterületeknek, amelyek nem szőlőmívelésre is kiválóan alkalmasak, csökkentése azoknak a, fajtáknak, amelyek nem megfelelő minőségű bbrt adnak, ami a magyar bortermelésnek legfeljebb kárára van, átojtása csemegeszőlőre azoknak a szőlőfajtáknak, amelyek erre alkalmasak és így biztosítása a további szőíő&gazdálkodás lehetőségének, azzal egyidejűleg*, amikor a túlprodukció tulajdonképpen a borban jelentkezik, mert ezáltal a rendelkezésre álló bormennyiséget csökkenteni lehet. {Ügy van! jobbfelől.) A termés csökkentése, a fogyasztás fokozása és a minőségi termelés keresztülvitele, tulajdonképpen ez az a három szempont, amit honorálni kell mindig, ha a magyar szőlősgazdálkodás megsegítéséről esik szó és azt biztosítani akarjuk. A fogyasztás kérdéséhez hozzátartozik a bor másnemű feldolgozásának kérdése is, tehát itt kapcsolódik bele a szeszkérdés is egy bizonyos mértékig és egy bizonyos minőségig. Ezek előrebocsátása után felvetem azt a kérdést, hogy kell-e nekünk ezzel a törvényjavaslattal foglalkoznunk, mert hiszen Petro t. képviselőtársam azt mondotta, hogy erre a törvényjavaslatra szükség nincsen, (Petro Kálmán: Csak a szesszel együtt!) én pedig a&t akarom bebizonyítani és argumentálni, hogy igenis erre a törvényjavaslatra éppen ebből az elgondolásból kifolyólag szükség van, mert ez a törvényjavaslat már ennek az elgondolásnak, a szőlőgazdaság racionálisabbá, jövedelmezőbbé tételének kérdését egy lépéssel előbbre viszi és. én mindent, ami ezen a téren történik, bármilyen