Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-55
572 Az országgyűlés képviselőházának 55, ból anélkül, hogy az állam megfelelő segítséget nyújtana neked. T. Képviselőház! Most Hódmezővásárhelylyel kapcsolatban hozok fel egy dolgot, amely nemcsak helyi vonatkozású, hanem egy országos képnek idevetített árnyéka. Éveken keresztül, már három vagy négy évvel ezelőtt először és azóta is folytatólagosan foglalkoztam a kérdéssel. Ez a batidai földvásárlók ügye, akik gróf Károlyi Mihály féltestvérének, gróf Pappenheim Szigfridnének birtokát vásárolták meg négy esztendővel ezelőtt 800^90O—12C0 pengő egységárakon holdanként az Altruista Bank jóvoltából. Én még Mayer János, Purgly Emil, azután Kállay Miklós t. földmívelésügyi iniríiszter urak idejében — akikkel együtt volt egy kormányban a t. miniszterelnök úr, részben mint honvédelemügyi miniszter, részben mint államtitkár — kérdeztem, mondják meg, mennyiért vásárolta az Altruista Bank ezt a földet. Ügy tudom, hogy másfél millió pengővel olcsóbban, mint ahogyan azt tovább parcellázták. A tönkrement magyar kisgazdák — édes véreink — kifizették akkor a föld fele vételárát. Azután az annuitások szaporodtak. Nem tudtak kamatfizetést teljesíteni, dollárkölcsön volt rajtuk és ma ott vannak, hogy ez a föld nem ér többet, mint amennyit pengő értékben kifizettek. Az Altruista Bankkal tárgyalások indultak meg. Az Altruista Bank nem mindenkor működött úgy, amint kellett volna — az altruizmus alapján. Remény i-Schneller t. képviselőtársam nevének, a Keményi névnek megfele^ lően reményt nyújtott ezeknek a töi^kremeaési sorba jutott és taszított kisgazdáknak arra, (Zaj.) hogy ő majd rendezni fogja dolgaikat. Eredmény uincs. Memorandum memorandumra jött fel. Hódmezővásárhely volt főispánja annakidején egy küldöttséget vezetett a miniszterhez érdekükben, erre a minisztérium leküldött egy szakértőt, bizottság szállt ki, itt van fent a tárgyalásokról az írás és a vége mindennek az, hogy az egészből semmi sem lett; ezek felett a kisgazdák felett ott van a Damokles-kard, az elárvereztetés veszélye és azon a földön, amelynek fele vételárát kifizették, aminél ma többet nem ér a föld, nem tudnak megélni, földönfutói lesznek a saját földjüknek és koldusai a magyar állam jóvoltából annak a pénzügyi politikának, amelyet az Altruista Bank eddig folytatott. (Csoór Lajos: Nagyon sok helyen így van!) T. Képviselőház! Ezekután kérdezem: hol van nagyatádi Szabó Istvánnak — akinek mégis a nemzeti egység pártja elméletileg utódja — a régi 21 pontja, hol van Csizmadia András 5. pontja, amely a mezőgazdasággal foglalkozók terheinek könnyítése érdekében terjesztetett ide a Ház elé. amikor egyúttal Csizmadia András és a melléje sorakozott t. képviselőtársaim nem falrafestet ördögként, hanem kötelező ígéret gyanánt itt a Házban kijelentették, hogy ott fogják hagyni a kormánytábort, ha abból nem lesz semmi. Azóta mégsem lett a sok ígéretből semmi. Hol van a mezőgazdasági kamarák régi híres 15 pontja, hol vannak a Faluszövetségnek, a törvényhatósági közgyűléseknek a feliratai, a sok-sok memorandum, hol vannak a pesti heti szaklapokban és napilapokban pártkülönbség nélkül jeles magyar írók tollából megírt cikkek követelései, akik adatokkal bizonyították azt, hogy a mezőgazdaságot tovább jiem lehet abban a leromlott helyzetben hagyni, amelyben tengődik, küzködik és hol vannak azoknak ülése 1935 november 8-án, pénteken. a kormányzati politikára gyakorolt útmutatásai, hiszen irányt adtak arranézve, hogy a magyar mezőgazdaság megsegítésével egyúttal a többi társadalmi osztály boldogulását is előmozdíthatjuk; hol van az akció a mezőgazdasággal foglalkozóknak és kapcsolatosan a többi társadalmi osztályokba tartozó dolgozóknak megmentésére és hol van, kérdezem, — és ez a legfőbb kérdés — ami szívünk verése ezeknél a kérdéseknél pártkülönbség nélkül minden oldalról, amely tudott eddig összedobbanni és összelüktetni ? Ez az utóbbi, ez az összelüktetés, összeverődés most is megvan, de a régi pontok, a régi követelések, a memorandumok, feliratok, azt itt a képviselőházban hangsúlyozott, körvonalazott és erős kijelentésként ható programmpontok oda kerültek a poros polcokra. (Esztergályos János: A parlamenti múzeumba!) Oda kerültek a nyilvántartási naptárba, tehát magyarán mondva, a lomtárba. Csak egy maradt meg, t. Képviselőház: ezeket a falakat ostromló kiáltó nagy nyomorúsága a magyar mezőgazdasággal foglalkozóknak, akár kisgazdák, akár földmívesek, akár a hozzájuk nehéz sorsban odakapesoló'clott mezőgazdasági és földmunkás tömegek ezek. Vay Miklós báró t. képviselőtársam ezzel szemben azt mondta tegnap: nyugodjunk meg a kormány törvényjavaslatában, mert ez csak átmeneti segítség, amely után jönni fog — jönnie kell — a végeleges segítség. Azt mondotta, hogy a zálogleveles adósságok rendezése nem késhetik tovább, mert csak a bankok látják hasznát az eddigi záloglevélmanipulációknak. (Br. Vay Miklós: Nem is fog késni, megnyugtatom!) Erre Farkas Géza t. képviselőtársam közbeszólt: Azok nebántsvirágok. Erre azt mondta Festetics Domonkos gróf t. képviselőtársam: M*ár ellégé bántottuk őket. T. Képviselőház, nem bántottuk eléggé őket, mert a záloglevelekkel üzérkedőket, a síbolókat, akár egyedek, akár bizonyos csoportok, akár a bankok exponensei, akár a háttérben a kulisszák mögött maguk a nagybankok, a nagytőke alakulatok vannak, nem lehet eléggé bántani, nem lehet méltóképpen megbélyegezni. A »bélyegzés« szóról jut eszembe, (Derültség jobbfelől.) hogy Mecsér András t. képviselőtársam, Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr testi-lelki barátja, aki annakidején Né metországba is utazott vele repülőgépen, azt mondta* az Országos Mezőgazdasági Kamara gyűlésén, hogy le kell bélyegezni a zálogleveleket, a bankokat arra kell szorítani, hogy bejelentési kényszer alá kerüljenek. Ugyanazt mondta, amit évekkel ezelőtt itt a képviselőházban szerény magam mondottam, amikor követeltem, hogy a záloglevelekkel való üzérkedésnek vége vettessék. T. Képviselőház, kisíbolták a valutákat, egyedek; nem mondom, hogy a kormány hozzájárult a kisíboláshoz, (Derültség jobbfelől.) de valamiképpen tűrte. Lehet, hogy az előző kormány, de az előző kormány támogatói között nagyon sokan voltak olyanok, akik jelenleg a mostani kormányt támogatják. A kisíbolt valutákon azután zálogleveleket vettek s visszahozták harmad-, negyed-, ötödrésznyi áron. Ez hallatlan széna érmetlen üzérkedés volt a közjavakkal szemben. Ezeknek kapcsán követeljük, — és ez pártkülönbség nélkül való követelés, — hogy akiket elárvereztek, azoknak töröljék minaen
