Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1935 november 8-án, pénteken. 573 más függőségi tartozását, és adják vissza, ha lehet — akarni kell és akkor lehet — régi tulajdonukat, hogy új életet kezdhessenek, legyenek belőlük új kisexisztenciák, új adózó egyedek, tudjanak még boldogulni mint magyar állampolgárok. Gondoskodni kell, t. Képviselőház, nemcsak a védettekről, hanem a védtelen kisemberekről is, akik sok-sokezren vannak ebben az országban, és gondoskodni kell a kisbérlőkről, akiknek a sorsa szintén mostoha és nyomorúságos. A gazdatartozások fejében kötvényeket kapó kisiparosokat, kereskedőket, orvosokat, ügyvédeket és a többi magánhitelezőt fel kell jogosítani arra, t, pénzügyminiszter úr, hogy ezeket a kötvényeket teljes névértékükben közadótartozások fizetésére, illetve törlesztésére fordíthassák. Összhangot kell keresni a termelés és a hitelügy között. A mezőgazdaság rentabilitása érdeke az iparnak és kereskedelemnek is. Én ipar alatt mindig a nagyipart értem, mert a kisipar segítő és szenvedő társa volt mindenkor a szenvedő, a küzdő magyar mezőgazdaságnak. A nagyiparnak kedvező pénzügyi politikát folytatni nem szabad, már pedig akarva, nem akarva, azt folytatja a kormány. Nem szabad ezt tenni akJíor, amikor az ország lakosságának túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik. A' Nemzeti Bank azonban, — noha egyébként arra, hogy ilyen elnevezés van, büszke vagyok, mert hiszen ezekből a padokból negyedszázaddal ezelőtt nagy küzdelmet folytattam én és a mellettem ült képviselőtársaim az önálló nemzeti bankért, a pénzügyi önállóságért és függetlenségért — a bonitással rendelkező gazdaváltók iránt is bizonyos merevséget és érzéketlenséget mutatott eddig. Ezt meg kell szüntetni. A vidéki pénzintézetek alaptőkében 128 millió pengővel bírnak és vállalnak most e törvényjavaslat folytán 24 millió pengő értékű kötvényt; (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: 16 milliót!) a fővárosi pénzintézetek 18 milliót. Az Oti., aMabi. és az altruista intézetek vállalják a többit. Itt közbevetőleg tiltakozom az ellen, hogy az Oti.-nak és aMabi.-nak a pénzét, amely építkezésekre, munkaalkalmak adására szolgál, itt a gazdaadósságok bizonyos rendezésére használják fel. (Ügy van! Ügy vom,! a bal- és' a szélsőbaloldalon.) De ha már így van a dolog, 80 millió pengő befagyott váltóteher szabadul fel, ezt a pénzt tessék a pénzügyminiszter úrnak erélyes irányítással a küzdő mezőgazdasági és kisipar rendelkezésére bocsátani; új, megfelelő hitel formájában kihelyezni oda, azok részére, akiknek erre szükségük van, hogy e pénzekkel szemben és ezeknek felhasználásával ne folytassanak önző igénybevevési politikát a nagybankok, a nagy tőkealakulatok és az ő vállalataik, magyarán mondva, ne háppolják fel ezt a 80 millió pengőt az arra szoruló kisemberek orra elől. (Br. Vay Miklós: Jó magyar szó!) Nemcsak a védettekről van tehát szó, hanem a többiekről is, akik vagyonukból, tehát tőkéjükből fizetik évek hosszú sora óta az adót és tesznek eleget a közterhek folytán reájuk háramló kötelezettségek teljesítésének. Csak egy pár adatot hozok fel. 1932 első felében 25.000 ingatlanárverés volt kitűzve, ingóárverés pedig 15.000 volt. A Földteherrendezési Országos Bizottsághoz annakidején 19.000-en fordultak segítségért. A védettségért már 92.0O0-eu fordultak hozzá. Részben igénylés, részben bírósági döntés folytán 80.000 esetben mondotta ki a bíróság a védettséget. Mi követkeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ III. zik ebből? Az, hogy hiába van a védettség, ha a közterheket nem arányosítjuk a teherbíró képességgel, (Ügy van! a baloldalon.) akkor összeomlik minden, akkor a gerinc, a nemzetfenntartó réteg, a magyar agrártársadalom tovább sorvad és szenved, aminek a vége az lesz, hogy összeomlik maga az ország, maga a nemzet, ettől pedig az Isten óvjon minket, de még csak attól is, hogy ezt a képet a falra fessük sötét árnyék gyanánt. Szükséges tehát egy új kataszter bevezetése. A programm benne van nemcsak hallgatólag, hanem bizonyos útmutatással a törvényjavaslatban is: egy új kataszter, osztályozása a földeknek. Évtizedekkel ezelőtt nagy sérelem volt, hogy olyan grófi és nagybirtokos földek, amelyek dúsan jövedelmeztek, sokkal kisebb kataszteri osztályba voltak sorozva, mint a mellettük lévő kisbirtokos földek. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Ezért követelte Nagyatádi Szabó István az arányosítást, amikor ebbe a képviselőházba bejött s előbb itt ült szerényen ezekben a padokban, majd pedig az egységespárt szellemi vezére lett. Ezért mondotta, hogy nem sebeket ütni, hanem gyógyítani jött, nem osztály politikát folytat a meglévő állag megsemmisítésére, hanem bizonyos kiegyenlítést, testvériséget, megértést keres, amelyet én ma sem találok meg olyan mértékben, mint kellene. Amíg 1927-ben a mezőgazdaságba befektetett tőkének tiszta hozadéka katasztrális holdanként 1*5 pengő volt, ma 1 pengő alá sülylyedt, mondjuk, csak 90 fillért tesz ki. Az átlagos földár katasztrális holdanként 1928-ban 767, 1930-ban 570. 1932-ben 484, 1934-ben pedig 475 pengő volt. Százalék szerint á régi békeviszonyokhoz mérten 1928-ban 83%, 1930-ban 63%, 1932-ben 50% és 1934-ben 51%. A terhek azonban a régi nagyságban megmaradtak a földbirtokon, pedig a búzaár 1927-ben 31 "88, 1929-ben 29 84, 1933-ban 11-20 pengő volt és csak 1934ben emelkedett megint 13*16 pengőre. Százalékban kifejezve a régihez viszonyítva 1929ben 75%, 1933-ban 35%, 1934-ben 41%. 1935 október 1.-én 16 17 pengő búzaegységár mellett 51% volt a régi árhoz viszonyítva. A közterhek tehát fennmaradtak. Az adósságkomplexum aránytalansága megmaradt. A régi kisgazdaprogramm, amelyet egykor sziklának neveztek, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Kicsoda?) amelyet t. miniszterelnök úr is nemes hevülettel támogatott akkor, amikor még reszortminiszter volt, időközben szétporladt. Az ingó nagytőke uralma pedig, amelyet megdönteni akartak, — ez volt a programmjukban, ezt. ígérték — sziklává kövesedett és ma is túlságosan erős stabilitással bír az országban. Nem a kormány pénzügyi politikája bír tehát csonkaországunkban megfelelő sta

: bilitással, mert hiszen a kormány pénzügyi politikája — ne vegye zokon a t. pénzügyminiszter úr, neki is tudnia kell, ha lelkiismere tét szólaltatja meg, — csak függvénye a nagybank és karteltőke hol rakoncátlankodó, hol kedélyeskedő, hol porhintő, hol meg egyéne sen zsarnoki fellépésének. Ennek van igazi stabilitása ebben az országban, nem a pengőnek, mert a pengő belföldi és külföldi vásárlóereje között nagy szakadék tátong. Igazi stabilitása nem az üzleti szolidságnak van az országban, mert hiszen a záloglevelekkel is valósággal bűnöző üzérkedés folyik, stabilitása az ingótőke kalózuralmának van ebben az országban. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldálon.) Ma is ez az a moloch, amely újabb és újabb manőverekkel harácsolja el törvé82