Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-34

Az országgyűlés képviselőházának 34. mi a tőkét nem akarjuk megfélemlíteni, elriasztani, hanem inkább igyekszünk a tőkét megfelelő módon a köz és a nemzet szolgálatába beállítani. Mi látjuk a kapitalista gazdasági rend hibáit, visszaéléseit, igyekezni is akarunk .azokat megjavítani, igyekszünk a visszaéléseit lenyesegetni, arra a területre azonban nem mehetünk, hogy kirúgjuk lábunk alól a kapitalista gazdasági rendet, mert először is mindazoknál a nemzeteknél, amelyek ilyen irányban talán erősebb lépést tettek, ez a kísérletezésnek még nem befejezett, nem kész és nem lezárt állapota. Ezek csak kísérletek. Koosevelt kísérletéből láttuk legutóbb. (Propper Sándor: Csak nem félti Angliát a képviselő úr?) Angliában ilyesféle magántulajdon elleni kísérlet nem történt, ott a magántulajdonnak nagyon kemény és fanatikus hívei mindazok, akik kormányon vannak, még a szocialista miniszterelnök is! (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Bravó! Ügy van!) Nekünk, igenis, az a kötelességünk, hogy a tőkét lehetőség szerint bevonjuk a munkanélküliség elleni küzdelembe és a nemzet és a közérdek szolgálatába. Ha pedig ezt a kötelességét a tőke nem teljesíti, meg kell találnunk az eszközöket az adóztatással, az állami kölcsönnel és egyéb törvényes módon a tőkének a közérdek szolgálatába állítására. Kétségtelen, hogy a kollektivista gondolatnak, amely ma mindjobban terjed, részben az az oka, hogy a tőke fölöttébb elzárkózik (Rajniss Ferenc: Ez így van!) és nem teljesíti a termelés területén a maga feladatát és kötelességét. Ez kétségtelen. (Horváth Zoltán: Hiába csalogatják!) Az is kétségtelen, hogy amikor olyanokat hallunk, hogy ez a kapitalista gazdasági és társadalmi rend megbukott és új világnak kell jönnie, ennek legalább is részben a tőke önző magatartása az oka. Azonban, igen t. Képviselőház, én még nem láttam altruista tőkét, és az is kétségtelen, hogy a tőkét nem lehet rákényszeríteni arra, hogy veszteséggel dolgozzék. Amit mi itt tehetünk, akkor, ha a magántulajdonon alapuló kapitalista rend alapján, állunk, csak az, hogy felvilágosítsuk és meggyőzzük a tőkét a köz irányában való kötelezettségeiről. Nekünk rá kell bírnunk a tőkét arra, hogy igenis, még áldozatok árán is gondoskodjék a termelés folyamatosságáról és a munkanélküliség megfelelő enyhítéséről és csökkentéséről. {Egy hang a középen: Saját érdekében!) Ne az állam, de a magántőke ismerje feladatának a termelés folytatásával a munkások foglalkoztatását. Elsősorban nagyon helyesen, a saját érdekében. Hiszen önérdeke, hogy az az állami és társadalmi rend, amelynek alapján áll és amelynek létét köszönheti, megmaradjon. Tehát tulajdonképpen a tőkének igazán minden érdeke megvan arra, létérdeke az, hogy a köz érdekében, a termelés érdekében vállalt, illetve fennálló gazdasági kötelességét teljesítse. Egy nagyon fontos: nem szabad elriasztanunk, nem szabad tőkeellenes hangulatot teremtenünk, mert — hiába — nem lévén személyi az a tőke, nagyon könnyen kicsúszik hatalmunk alól és kivonja magát a termelés rendjéből. Ez ellen még semmiféle orvosságot—legalább is a kapitalista gazdasági rend alapján — nem találtunk. (Horváth Zoltán: Hiába fuvoláznak a tőkének!) Az igaz, hogy hiába fuvolázunk a tőke felé szép szavak>í>J, azonban még mindig keülése 1935 június 17-én, hétfőn. 65 vesebb veszélynek tartom azt, ha nem vesz részt a tőke olyan fokig a termelés rendjében, mint ahogyan szeretnénk, mintha kirúgom magam alól a kapitalista gazdasági rendet, légüres térbe kerülök és lezuhanok a bolsevizmus valóságába. Mert azzal tisztában vagyunk, hogy egyéb nincs. Vagy van kapitalista gazdasági rend, vagy van bolsevizmus. Ez a két tényleges élő valóság van, mint befejezett dolog. Legalább is a bolsevizmus tizenhét egynéhány eszteendeje óta azt kell mondanom. Minden egyéb, amit külső államokban látunk, le nem zárt kérdés. Ilyen kísérletezésekkel nem foglalkozhatunk. Több veszélyt jelent számunkra egy ilyen kísérletezés, mint az, ha komoly figyelmeztetéseinknek, vagy a kormány meggyőző s komoly szavainak; a tőke ellenáll és kivonja magát az alól a szolidaritás alól, az alól a közösség és kötelesség alól, amelyet teljesítenie a köz érdekében kötelessége akkor is, ha ez áldozatokkal jár, — eltekintve attól, hogy nem is igazságos, hogy csak a tokét dobjuk oda bűnbakul mindazoknak a bajoknak okozójaként, amelyek ma ebben a megakadt és megrendült gazdasági rendben fennforognak és találhatók. Egyik oka a bajoknak mindenesetre a tőke önző, elzárkózott és visszavonuló magatartása, azonban ezenkívül még ezer egyéb oka van annak, hogy a mai kapitalista gazdasági rend súlyos válságba került, aminek taglalása azonban kívülesi'k ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásán. A törvényjavaslatot — amint mondottam — örömmel fogadom el azért, mert azt a célt szolgálja, hogy a tőkét megfelelő módon, tehát állami kölcsön útján belevonja a termelés szolgálatába és a munkanélküliség elleni küzdelembe. Már most hogy a törvényjavaslat azt a célt valóban meg is valósítja, amelyet maga elé tűzött, erre nézve a kormánynak az a kötelessége, hogy az ily módon kapott pénzt, illetve felvett kölcsönt megfelelő módon igyekezzék felhasználni. Az én szerény nézetem szerint most, amikor azt látjuk, hogy a mezőgazdaság milyen súlyos viszonyok között van, amikor látjuk, hogy a mezőgazdasági termeivények árának csökkenésén kívül most már második esztendeje szörnyű természeti csapásokis sújtják a mezőgazdaságot, — tavaly aszálykár, az idén fagy, azután szörnyű jégverés, sőt amint tegnap már a jelentésekben láttam, Pest vármegyénél újabb súlyos aszálykárokat jelentenek a Duna-Tiszaközén (Egy hang a jobboldalon: Mindenütt!) — amikor szomorúan meg kell állapítanom, hogy a mezőgazdaság népe, a földbirtokos, a kisgazda, a földmíves, a földmívelő és napszámosmunkás egyformán a teljes elszegényedés útján van, (Egy hang a balközépen: Teljesen elszegényedett!) vagy teljesen elszegényedett, akkor ilyen körülmények között, ha egyszer hozzájutunk ehhez a tizenöt millió pengőhöz, az én szerény véleményem szerint — ami egyébként megfelel a : kormány politikájának is — elsősorban mégis a föld népén, a falu népén, a mezőgazdasági munkanélküliségen kell segíteni és ennek a pénznek jelentékeny részét lehetőség szerint ottani közmunkák elvégzésére kell felhasználnunk. Gondolok elsősorban az útépítésre. (Helyeslés balfelől.) A mi vidékünkön több helyen épültek állami iskolák. Hiába, még ha Koppánynak neveznek is, úgy érzem, hogy néha egy út