Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

574 Az országgyűlés képviselőházának 55. nyes keretek között a verejtékező kisemberek keresményét. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Lehet, hogy túlságosan erősen mondottam, de mégis az igazsághoz sokkal közelebb járok, mint azok, akik azt mondják, hogy nem így van. Itt hivatalosan a parlament nyilt színe előtt tagadják, magánbeszélgetés közben azon ban megállapítják, hogy helyes irányban hala­dunk, amikor azt mondjuk, hogy a mostani rendszeren változtani kell. Mi kívülről ostro móljuk a falakat, velünk együttérzŐ nemzeti egységpárti t. képviselőtársaim pedig belül­ről ostromolják a falakat. De változtassunk a rendszeren, mert ez a nemzet fennmaradásá­nak, a nemzet gerincét képező kisgazda, fökl­míves és munkástársadalomnak érdekét ké­pezi. (Taps a baloldalon.) A kormánynak kötelessége tiszta helyzetet teremteni. Ha ez nem sikerülne, akkor <izok a túloldali t. képviselőtársaim, akik az agrár­kérdésekben velünk egy nézeten vannak, von­ják le a konzekvenciát. Kernelem, hogy ezt meg fogják tenni. T. Képviselőház! Nem lehet véka alá rej­teni azt, hogy a Nemzeti Banknak, amikor megalakult, alapszabályának 1. cikkében köte­lességévé tették, hogy gazdasági életünket megfelelő mennyiségű bankjegy kibocsátásá­val kell szolgálnia, a fedezetet meg kiell sza­porítania, hogy a készfizetésre mielőbb rátér­hessen. Elébetűzött feladatának nem felelt meg. Meg kell állapítanom, hogy a Nemzeti Bank által kibocsátott bank jegymennyiség, saját kimutatása szerint 5—6 évvel ezelőtt 5—600 millió pengő volt, ma azonban csak 325 millió, pedig 5 ével ezelőtt általános pénzbőség volt az országban. A mai 325 milliónak egy része nincs forgalomban, hanem bankok pán­célszekrényében van elrejtve. A néhány év előtt 32 milliárd aranypengőre értékelt nem­zeti vagyon ma alig éri el a 17 milliárd érté­ket. A.nemzeti jövedelem rövid öt év alatt körülbelül 4*7 milliárdról lecsökkent 2*3 mil­liárdra, ilyen körülmények között a pengő általános stabilitásáról beszélni túlnagy me részség, nem lehet csodálkozni azon, hogy pén­zünk vásárló ereje 5 év alatt 2—3%-kai emel­kedett, azonban külföldi viszonylatban meg­van a diszparitás. Mindezen változtatni kell, a Nemzeti Bank hitelezési politikája legyen gyökeresen más, a pénzintézetek pedig vissza­szorítandók arra, ami különben hivatásuk és kötelességük lenne, hogy eredeti céljuknak megfelelően csak takarék- és hitelügyletekkel foglalkozzanak, ne legyenek nagyvállalkozók, nagy kartelalakulatok alimentálói, amelyek azért dolgoznak, hogy a küzdő kisembereket, mint fogyasztókat kizsákmányolják és így a nagy nemzetegésznek kárára legyenek. T. Ház! Értsük meg jól pártkülönbség nél­kül, amit Fellner Frigyes mondott, hogy a magyar föld forgalmi értéke 1927-ben 14 mil­liárd pengő volt, ma azonban 6 milliárd pen­gőre tehető, a kisgazdák 40%-a el van adó­sodva, tehát nemcsak a védettek, hanem a vé­dettségen kívül lévők is el vannak adósodva. 2 400 millió pengő értékű föld az. amin tulaj­donkép ez a 2.300 millió pengő teher, adósság van, tehát az adósságoknak névértékben való visszakövetelése és fizetése az adósokat még meglévő vagyonukból is teljesen kiforgatja és tönkreteszi, az adósságátértékelésnek tehát ezért is be kell következnie. T. Ház! Az 1932 április 1-ét megelőző idők­ben keletkezett mindennemű pénztartozások szerintem átértékelendők, mindennemű ingat ülése 1935 november 8-án, pénteken. lantartozás, ingatlanra rákebelezett teher át­értékelendő. Hozzáteszem ehhez a külföldi zálogleveleket, a városokat és községeket ter­helő Speyer-féle kölcsönköt vényeket. Én nem moratóriumról beszélek, hanem bizonyos ki­rn életi időről, csak két esztendőről, amit az adósoknak kell adni, hiszen külföldön 3—5 esz­tendőt adnak. Beszélek arról, hogy a védett­ségen kívül álló földesgazdák kamatfizetési kötelezettségét sem lehet 3%-nál többre meg­állapítani, mert hiszen voltaképpen a fold annyit sem jövedelmez, azt sem tudják meg­fizetni. Hozzáteszem, hogy az árverést szenve­detteket, vagy a hitelezők türelmetlensége folytán adósságrendezés céljából kényszerű­ségből eladott ingatlanok birtokosait megfe­lelő kárpótlásban kell részesíteni. Erre vonat­kozólag az Országos Mezőgazdasági Kamara elaborátumai feküsznek a t. Ház előtt. Tarto­zom kijelenteni, hogy ennek a törvén y javas latnak benyújtása előtt, noha a t. miniszter­elnök úrnak programmpontját képezi a Mező­gazdasági Kamara intézményének fenntartása és fejlesztése» nem kérdezték meg a Mezőgaz­dasági Kamarát. (Fabinyi Tihamér pénzügy­miniszter: Tévedés!) Az utolsó héten kérdezték csak meg, legalább én így tudom! (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Rosszul van in­formálva!) Szóval az utolsó hetekben kérdez­ték meg. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Rosszul informálták!) Kérem, megnevezem az illetőt, akitől ezt hallottam, méltóztassék szá­monkérni tőle, az állását biztosan nem fogja ezért elveszteni. Tegnapelőtt mondotta nekem Gesztelyi Nagy László t. barátom, a Duna­Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója, (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Öt nem kérdeztük meg!) hogy nem kérdezték meg az Országos Mezőgazdasági Kamarát, csak a leg­utóbbi időkben, (Horváth Zoltán: Így van!) nem fordultak azonban hozzá a törvényjavas­lat eredeti elgondolása alkalmából, hogy prak­tikus tanácsokat kérjenek tőle, hogy átvág­ják azt a nagy szövevényt, amely a Tébe. — a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete — részéről a t. kormány igazlátó szeme előtt el­födte a dolgokat. A Tébe. nem szereti a mező­gazdasági kamarákat, mert hiszen a Tébe.-vel szemben a mezőgazdasági kamarák a Tiszán innen, a Tiszán túl. a Dunán innen és a Dunán túl az agrárnépességnek jól felfogott érdeké­vel törődnek. Nem mondják, hogy a hitelezők­nek ne adassék meg az, ami nekik dukál, de elsősorban az adósok érdekét nézik, mert tud­ják, hogy az képezi az ország fennmaradásá­nak az alapját, hogy a mezőgazdasági adóso­kat lehetőleg mentesítsük azoknak a terhek­nek a fizetése alól, amelyeket nem bírnak el. Nagyatádi Szabó Istvánnak nem az volt a. törvény megalkotásánál a célja, hogy papi­? intézmény legyen a mezőgazdasági kama­rai intézmény. A t, miniszterelnök úr — gyű­léseken tett kijelentéseiből tudom — szintén élő valósággá akarja tenni a kamarai intézményt; azt akarja, hogy a mezőgazdasági kamarák ne csak működjenek, ne csak tanácsokat adja nak, hanem a törvényalkotásokba is megfelelő szakavatott útmutatásokkal befolyásuk légy eu. (Csoór Lajos: Meg se hallgatják őket!) T. Képviselőház! Ügy tudom, Csoór Lajos t. képviselőtársam egy csomó adattal jött volna ide tegnapelőtti interpellációjában, — ha a t. miniszterelnök úr jelen lett volna — arra vo­natkozólag, hogy a mezőgazdasági kamarák­nak a t. pénzügyi kormányzat jelenleg csak a száraz dajka szerepét juttatja, (Egy hang a

Next

/
Oldalképek
Tartalom