Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

570 Az országgyűlés képviselőházának 55. ceni útmutatásti Miért nem nyúltak hozzá a túlzott vámvédelem fokozatos megszüntetésé­hez? Miért nem csinálták meg azt, hogy a bank- és hitelélet ne legyen továbbra is ne­nyuljhozzám virág? Miért nem nyúltak hozzá a kartelekhez, a nagybankokhoz és miért nem vitték intézményesen keresztül azt, hogy a dolgozó kisember legyen csakugyan nemcsak névleg, nemcsak papiroson, hanem tényleg is, mint a nemzet gerince, fundamentuma egy agrárpolitikának és magának az országnak. Erről én tovább nem vitázom, azonban idéz­nem kell Németh Imre t. képviselőtársamnak — nekem nagyon rokonszenves egyéniség ő — egy népgyűlésen mondott beszédét, amelyben azt a kijelentést tette, hogy a t. miniszterel­nök urat igenis rá fogják szorítani arra, hogy a bankok páncélszekrényeihez hozzányúljon. Én nem követem őt idáig, aki, úgy veszem észre, bátor szabadúszója a nemzeti egység pártjának, (Felkiáltások a középen: Nem Fej­bólintó János!) hanem csak azt kérem, hogy ha nem is a bankok páncélszekrényeihez, de a páncélszekrények őrzőihez, az igazgató urak­hoz nyúljon hozzá az igen t. miniszterelnök úr és szorítsa rá, őket arra, hogy érezzék át azt a kötelezettséget, amellyel általánosság­ban véve a magyar hiteléletnek, a nemzet ge­rincének, a kormányzati programmnak és a reformmunkának tartoznak. (Helyeslés.) Ezzel szemben mit látok? Itt van a benzin­kar tel. a vaskartel, (Esztergályos János: A gyufakartel! A fogpiszkálókartel!) a gyufa­kartel, újabban a bőrkartel. A bőrárak irtóza­tosan emelkednek. Lezuhant jószágárak, le­zuhant terményárak vannak, most is magas vasúti tarifák vannak, itt van a szérumkartel, a tüzifamonopólium, a szeszkartel, a cukor­kartel, a textilkartel, amelyek több-kevesebb megszorítással éppúgy garázdálkodnak és tob­zódnak, mint a múltban. (Bud János: Textil­kartel nincs! — Zaj. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Azt mondják, hogy textilkar­tel nincs!) Nincs? Hát akkor hol van? (Élénk derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Sötét­ben dolgoznak, meg kell őket keresni!) Enge­delmet kérek, nagyon csodálom ezt a közbe­szólást. Én a t. volt pénzügyminiszter úrral egy revíziós gyűlésen együtt voltam Békés­csabán és ott azt mondottam, hogy nemes ön­zetlenségét igen nagyra nézem, ö mint Beth­len István gróf régi híve, mint a konszoli­dációt szerető ember elhelyezkedett Gömbös Gyula pártjában, azonban emlékeztetem a t. volt pénzügyminiszter urat, hogy innen az elenzéki padokból milyen elvi csatákat vív­tunk a tisztesség fegyvereivel a túladóztatás­sal szemben, (Bud János: Szívesen álltam mindig!) amikor ő a kelletén túl megadóz­tatta a háztulajdont, a földet és más mindent jobban, mint a nép teherviselő képessége birta volna. (Bud János: A kartelekről beszél­jen!) Egyáltalában nem vonom kétségbe, hogy éppen olyan hűséggel áll most Gömbös Gyula háta mögött, mint amilyennel állt annakide­jén Bethlen István gróf mögött, azonban ne méltóztassék azt mondani, hogy textilkartel nincs. Én gyakorlati példán mutatom ki, hogy igenis van. Nekünk ugyanis nem lehet he­hozni külföldről, Franciaországból selyemárut, csak kis mennyiségben, (Bud János: Az egészen más kérdés, hogy mit lehet behozni!) mert a ma­gyar posztógyárak csak bizonyos mennyiséget engednek be az országba és van lelkük, ille­tőleg lelketlenségük, hogy sokkal kevesehb üzemköltséggel termelt árujukat, akár a sely­mese 1985 november 8-án, pénteken. met, akár a posztót, akár más textilárut ugyanolyan, vagy még drágább áron sózzák a vásárlóközönség nyakába, mint amilyenbe ke­rül az idegen áru. (Gr. Festetics Domonkos: Csupa keresztény magyar a posztógyárak tu­lajdonosa!) Én láttam a Goldberger és társát, aki azóta a t. kormány útvesztőjébe került mint politikai exponense, (Gr. Festetics Do­monkos: Csak kormányfőtanáesos!) láttam a többiekkel, Szurdayval és nem tudom, kikkel, ezekkel az új megkegyelmesedett urakkal együtt. (Derültség.) Én láttam az ő kiállítá­sát, kalapot emelek előtte, mert gyönyörű volt, szép volt, munkásokat is dolgoztat, de az árak drágábbak, mert nincs versenyképes­ség, nincs versenyiram, mert a külföldről csak bizonyos kontingentált mennyiséget lehet be­hozni textiláruból. Amikor tehát egy kereskedésben három, vagy négy vég idegen árut lát az ember, de 24, vagy 25, sőt, amint tapasztaltam, 30 vég árut is felvesz a fogyasztóközönség, akkor a ma­gyar textilipar képes, lelke, vagy lelketlen­sége van hozzá, hogy olyan áron, vagy még drágábban adja a magyar termékeket, mint amennyibe kerülnek az idegen áruk, pedig belföldön sokkal kevesebb a munkabér, mint külföldön, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nem terheli a magyar árut a szállítási költség, te­hát a kormánynak árvizsgálási szempontból bele kellene nyúlnia ezeknek a textilgyárak­nak, a hatalmas textilexponenseknek, nagy tőkevagyonok urainak üzletvitelébe. De menjünk tovább. Hát hol van a régi agrárblokk — kérdezem a t. miniszterelnök úrtól? (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Engemet ne kérdezzen, én miniszterelnök va­gyok. Itt van a gazdasági miniszter! — Derült­ség.) Bocsánatot kérek, minthogy a t. minisz­terelnök úr jelen van és minthogy ő a kor­mány feje, (vitéz Gömbös Gyula miniszter­elnök: Szeret velem flörtölni politikailag. — Derültség.) bocsásson meg, hogy nem vetet­tem pillantást a t. pénzügyminiszter úrra, aki ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. (Derült­ség.) Ez azonban csak illendőségi és udvarias­sági kérdés. (Felkiáltások a jobboldalon: A ha­talom felé hajlik!) Hol van a régi agrárblokk, amelyet Far­kasfalvi Farkas Géza jelenleg ellenzéki kép­viselőtársunk vezetett (Derültség a jobbolda­lon. — Felkiáltások jobbfelől: Jól mondotta: jelenleg!) és amellyel becsületes magyar meg­győződéséből kifolyólag szimpatizált, ha nem is volt benne a t. miniszterelnök úr is, aki ak­kor még talán nem is honvédelmi miniszter, hanem csak honvédelmi államtitkár volt! Én elismerem, hogy e régi agrárblokk tradíciói­nak folytatásaképpen ennek az úgynevezett gazdavcdelmi törvényjavaslatnak előkészítésé­nél jelentős munkát végeztek bihari és sza­bolcsi képviselőtársaim, — a legnagyobb mér­tékben ők — olvasztómunkát végeztek, de ez a munka nem elég, ez csak kezdeti lépés, nekünk tovább kell mennünk, amint nem hosszúra sza­bott beszédem folyamán ezt bizonyítani fo­gom. Egyet azonban már most elismerek: a kö­zépbirtoknak Magyarországon nemcsak hogy jelentős szerepe van, hanem a hazafiság szem­pontjából, a nemzetvédelem szempontjából magam is elengedhetetlennek tartom a közép­birtoknak olyatén, sőt ezen túlmenő megsegí­tését, amint azt a jelenlegi törvényjavaslat kontemplálja. (Egy hang a középen: Est Ta­kács nem tartja helyesnek! — Takács Ferenc:

Next

/
Oldalképek
Tartalom