Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ü Nem bizony! — Zaj.) Én nem azt mondom, hogy olyanokat* akik elherdálták az ősi vagyont, akik flottul éltek és nem tudták nehéz időkben a kötelességüket úgy teljesíteni, mint ahogyan kellett volna, szárazra vigyenek, (Ügy van! Úgy van! half elől és középen.) de akik mindig egyek tudtak lenni a magyar kisgazda, földmíves és munkástömeggel, akik alkalmazottaiknak jó gazdáik voltak, akik útmutatással szolgáltak nekik, azokat mégsem lehet kikapcsolni az adósságrendezés folyamatából és komplexusából. (Ügy van! Ügy van!) Évszázadokra visszamenőleg a kötelességét nemes értelemben felfogó középbirtokos mindenkor alimentálója, mindenkor segítőtársa, útmutatója, védője volt gazdasági alkalmazottjának, (Gr. Festetics Domonkos: A nagybirtokos is!) azoknak a kisbirtokos és földinívelő társainak, akik községenként, vagy pedig a mezőgazdasági városokban köréje sorakoztak. Ez a világért sem jelenti azt, mintha én a középbirtokkal szemben a kisbirtok és a törpebirtok érdemét halványítani akarnám, hanem azt jelenti, hogy együttes erővel keressük a kibontakozáshoz vezető utat. becsületes magyar lélekkel és igyekezettel. (Helyeslés a középen.) És amikor itt a hazafiság szempontjából hivatkozom a tradíciók ápolására, ezt nem tagadom meg az én hódmezővásárhelyi szociáldemokrata képviselőtársamtól sem, akiről elismerem, hogy pédául október 6-án, amikor beszámoló beszédét mondotta Hódmezőyásárhelyen a Fekete Sas-ban, egyúttal a vértanukról, a tizenhármakról úgy emlékezett meg, mint a nemzeti történelem nagyjairól. (Helyeslés.) Nagyon kérem őt és kérem ennek j a Háznak minden oldalán képviselőtársaimat, hogy a magyar hazafiságnak, nemzeti mivol- | tunknak jegyében tudjunk összeforrni nemcsak pártkülönbség nélkül, hanem osztálybeli j eltagozódottság nélkül is, hiszen mindannyian ] magyarok vagyunk, (Helyeslés jobbfelől és középen. — Felkiáltások a jobboldalon: Est akarja Gömbös Gyula!) egyazon keservesen megmunkált magyar anyaföldnek vagyunk gyermekei. (Felkiáltások jobbfelől és középen: Tessék átjönni ide! — Esztergályos János: Nem! Tessék megsegíteni a többi társadalmi osztályt, az iparost, a kereskedőt, az elszegényedett lateiner osztályt, a 20 fillérért dolgozó orvosokat!) Sohase felejtsük el, mivel tartozunk a nemzeti hagyományoknak, (Gr. Festetics Domonkos: János bácsi, be a Nemzeti Egységbe! — Derültség.) de egyúttal azt se felejtsük el. hogy mivel tartozunk annak a nemes értelemben vett demokráciának, a jogegyenlőségnek, az igazi értelemben vett közteherviselésnek, hogy a kisebb ember kevesebb terhet viseljen, aki pedig többet bír, az több terhet viseljen, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ami nemcsak a szociáldemokratapárt programmjában, nem csak az én ellenzéki programmomban, nemcsak Gömbös Gvula t. miniszterelnök úrnak antedatálva, ellenzéki vezér korában kijelentett programmpontjaiban van benne, (Felkiáltások a jobboldalon: Most is benne van!) hanem benne van a t. képviselőház minden egyes tagiának magyar érzésében, szívében és lelkében (Esztergályos János: Meg ; kell csinálni! — Gr. Festetics Domonkos: Meg j is lesz! Ne izgulj János bácsi, meglesz! — , Esztergályos János: Nem izgulok, csak ön ne ' izguljon majd! — Elnök csenget.) Itt közbevetőleg kérem, hogy amikor a , gazdák megsegítéséről van szó, (Esztergályos : János: A képviselő úrnak több oka van az lése 1935 november 8-án, pénteken. 571 izgulásra, mint nekem! — Gr. Festetics Domonkos: Nem izgulok! — Derültség. — Esztergályos János: Achtung! — Gr. Festetics Domonkos: Achtung sabeszdekli! — Derültség.) a segélyt az arra szorultaktól ne vonja meg a kormány, hanem tekintet nélkül arra, hogy a régebben igénybevett vetőmag-segélyt visszafizetni nem tudják, mert aszály, fagy, vagy jég verte őket és most újabb segélyre szorulnak, segítsék meg őket, főleg a Tiszántúlon, ott a Tisza-Maros szögén ne vonják meg tőlük az újabb segélyt és azután, amikor az aszálykár megállapításáról van szó, ne engedjenek a jelenlegi rendelkezések betűjének szigorú értelmezésével határt vonni az eljáró pénzügyigazgatóságok részéről a másod-, vagy harmadosztályba tartozó földek és a negyedik es ötödik osztályba tartozó földek tulajdonosai nak megsegítése közt. A törvényes rendelkezések ugyanis azt mondják, hogy a negyedik és tödik osztályú földeknek úgyis olyan kevés az adójuk, hogyha aszálykárral, fagykárral, vagy más természeti csapással terheltek is, elbírják. T. miniszterelnök úr, a betűket nem lehet szószerint értelmezni és nem lehet a gyakorlatban szigorúan keresztülvinni. Ezek a negyed- és ötödosztályú földek olyan nagy teherrel vannak sújtva, amihez hozzájárulnak a nagy községi pótadóterhek is, birtokosaik annyira meg vannak nyomva a különböző terhek sokaságától, hogy ha' az állam nem siet segítségükre, teljesen elpusztulnak. Generális intézkedés kell, amellyel az úgynevezett rétek, legelők, de egyáltalában a negyedik és ötödik osztályú kataszteri sorozatba tartozó földek birtokosaira nézve is kiterjesztessék a segélyezés aszály, vagy fagykár esetén. Itt van azután tovább az Ofb.-foldek sorsa. Évekkel ezelőtt hoztam ide a Ház elé a vitézek és rokkantak ügyét, akik a vägyonváltságból ajándékozott földekért immár nem tudják fizetni az évenkint rájuk eső annuitásokat ós terheket. (Ügy van! a baloldalon.) Pár esztendővel ezelőtt a legmagasabb búzaáron fixiroztattak adósságaik. Éveken keresztül nem hajtották be azt, amivel tartoztak. A honvédelmi tárca, a pénzügyi tárca, a földmívelésügyi tárca költségvetésének és a földbirtokreformra vonatkozó rendelkezések kiegészítéséről benyújtott törvényjavaslat tárgyalása alkalmával szóvá tettem, hogy ezeknek terhei magas búzaáron fixiroztattak és nem lehet azt követelni tőlük, hogy amikor 700, 800, vagy 1.000 pengőért vették a földet, illetve ennyiért kapták a vagyonváltságföldet, akkor holdanként és évenként 40—50—80 pengőt fizessenek meg. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: 12 pengőt kell fizetni!) Ezt képtelenek elbírni, bizonyos könnyítéseket kell tenni. Az azonban, t. pénzügyminiszter úr, mégis lehetetlen, hogy a rokkant még rokkantabbá váljék ezeknek az elviselhetetlen és megfizethetetlen terheknek fizetési kötelezettsége mellett. A t. miniszterelnök úr szintén olyan vitéz, mint a legegyszerűbb közkatona, remélem, nem is tartja magát többre, (Derültség.) szintén résztvett a világháborúban, a magyar nemzeti becsület, az ősi erény védelmében karral, karddal, golyózáporban védte a becsületet és a nemzet igazát, ö is beláthatja, hogy lehetetlenség, hogy ennek a vitéznek azt mondjuk, hogy most már a tönkremenés felé sodortatván, mert nem tudod fizetni a járulékokat, hát vitézkedj úgy tovább a neked adott földön, ahogyan tudsz és lábalj ki a bajok sokasága-