Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. amelynek 3. pontja azt mondja: »helyesbítési eljárásnak nincs helye, — kivonatosan olvasom — azonban a pénzügyminiszter úr akár kérelemre, akár anélkül, ilyen birtok esetén is elrendelheti a helyesbítési eljárást«. (Buchinger Manó: Hova lett a parlament többsége? — Kun Béla: Ha itt van a miniszterelnök úr, meg vagyunk elégedve! — Esztergályos János: De milyen fegyelmezetlen egy párt! Ha itt van egy miniszter és itt van a miniszterelnök úr, akkor illenék itt lenni az uraknak! — Ángyán Béla: Hol van a szociáldemokrata párt? — Esztergályos János: Ügy viselkednek, mintha már öreg esáklyások volnának!) Elnök: Esztergályos^ János képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást és hagyja a szónokot beszélni. (Buchinger Manó: Az ellenzék abszolút többségben van! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez egy kivételes eset. — Szinyei Merse Jenő előadó: Most is többen vagyunk!) Czirják Antal: Ugyanilyen hibás, vagy gyakori félremagyarázásra, vagy bizalmatlanságra ad okot a 9. §>, amely a helyesbítésre irányuló kérelmeket a helyi bizottsághoz utalja. A kérelem felett elsőfokon a helyi bizottság, a gazdasági felügyelő, a pénzügyigazgatóság kiküldöttjének részvételével határoz, a határozat ellen azonban már az ítélőtáblához van fellebbezésnek helye. Kérdem, hogy az ilyen kis bagatell ügyekben, amilyenek a tiz holdig terjedő birtokoknál előfordulnak, ki lesz az a gazda, aki a valószínű horribilis költség mellett majd a bíróságnál keres védelmet; hisz ez a paragrafus utal arra is, hogy az eljárás költségei a kérelem előterjesztőjét terhelik. Ne kívánjuk mi a kisbirtokostól, de különösképpen ne a tíz holdig terjedő, gyámoltalan, igen messze, a tanyákon lakó emberektől ilyen komplikált rendeleteknek, törvényeknek igénybevételét, különösen ha LábJá ról, fiskálisokról van szó. Hiszen roppant egyszerű volna a hatóságokra, a jegyzőkre bízni azt, hogy hivatalból rendeljék el vagy vigyék keresztül a védettséget és hivatalból intézkedjenek, hogy ezt a rendeletet azok, akiknek erre joguk van, élvezhessék. Ugyanilyen Damoklesz kard van elrejtve a 11. §-ban is, amely szerint na a birtok forgalmi értéke hozadéki értókét legalább .100 százalékkal meghaladja, akkor ez rendezésre szorulna. Tele van azonban a paragrafus feltételes móddal (olvassa): »A pénzügyminiszter azonban méltánylást érdemlő esetben... az e határon belül eső követelések átalakítását engedélyezheti.« Valamennyi paragrafus, de különösen a 11., teljes jogbizonytalanságot teremt. A magyarországi birtokosoknak csupán 10%-a védett, nem tudom, mi szükség van tehát egy ilyen pongyola rendeletre, ennyi lehetőséget nyújtó rendeletre. Természetesen a lehetőség csak mindig a hatalom felé kínálkozik, pedig mindezek a telekkönyvben és hivatalból is rendezhetők. A legerősebb politikum a 15. §-ból döbben ki, amely azt mondja, hogy ha a védett birtok 1000 kataszteri holdnál nagyobb, vagy 7000 koronás kataszteri tiszta jövedelmet meghalad, helyesbítésnek nincs helye, azonban egy bizottság kiküldhető, amely az eseteket egyenként mmegvizsgálja és jelentést tesz majd arra nézve, hogy a tulajdonos mennyiben képes a terheket megegyezéssel vagy más egyéb alkalmas módon rendezni és ebben az irányban javaslatot is fog előterjeszteni. Járom az országot és látom azt a döbbenetet és fogcsikorgatást, ülése 1935 november 8-án, pénteken. 567 amelyet a mi 1000 holdas gentryhirtotkaink tulajdonosai minden egyes négyszemközti beszélgetésnél kifejezésre juttatnak. (Baross Endre: Én is az vagyok és én nem tettem azt!) Igen t. képviselőtársam jó helyen van, tehát nem fog panaszkodni. (Esztergályos János: Hogyan érti azt a képviselő úr, hogy jó helyen van!) Nem kell ezt magyarázni! Most jön az 1000 holdon felüli birtoknak valóságos végítélete, amikor a 3. pont előre bejelenti, hogy ennek a felülvizsgálati bizottságnak elnökét a minisztertanács hozzájárulásával, egyegy tagját pedig a mezőgazdasági kamara, az Omge., a Pénzintézeti Központ, Tébe. jelölése alapján a pénzügyminiszter nevezi ki. A bizottság tagja továbbá a pénzügyminiszternek, a földmívelésügyi miniszternek és az igazságügyminiszternek egy-egy kiküldöttje. Ez a paragrafus nem való ebbe a 10 holdas birtokadósságrendezésbe, annyira bele nem illő, sőt kirívó paragrafus, hogy ezt az igazság érdekében is mindenesetre törölni kell. A 16. § pedig már odáig megy, hogy a kataszteri tiszta jövedelem kétszázszorosát meghaladó adósságok rendezéséről is intézkedik, amelyeket én minden további nélkül kivennék a védelemből. Azonban, ha az illető talán politikailag jó fiú lenne, módot nyújt a 2. bekezdés a védettségi feljegyzés hatályát további egy évre meghosszabbítani, sőt azután különféle rendezéseket keresztülvihet. Ezek voltak azok a megjegyzések, amelyeket szorosan a gazdaadósságokkal kapcsolatosan volt szerencsém elmondani. A továbbiakban azonban a legnagyobb tisztelettel a pénzügyminiszter úrhoz fordulok mint egy túlnyomóan ipari város követéhez, akinek többször lehetne módjában szerencséltetni ezt a szerencsétlen várost és konstatálni, hogy milyen iszonyú iparosnyomor van már ott is, abban a tipikusan lateiner-, iparos- és kereskedővárosban. Ennek a városnak minden iparosa és kereskedője könyörögve nyújtja ki a miniszter úr felé, a képviselője felé a kezét és ha nem erős a megállapításom, ezzel a rendelettel a miniszter úr rávágott ezekre a kezekre és nem látszik törődni azzal a kiáltó nyomorral, amely ebben a^ városban, de a iparosság szempontjából az egész országban úrrá lett. Ha a miniszter úr módot talált arra, hogy ezer holdig rendezze az_ adósságokat, akkor a szociális szempontokat is figyelembe kellett volna vennie és a kiskereskedők s a kisiparosok végtelenül szomorú helyzetére is rá kellene döbbennie. A kereskedők és iparosok az annyira nélkülözött forgótőkéjüket vesztették el és arra ennek a rendeletnek következtében, hogy népies szólammal éljek, keresztet is vethetnek. Érdekesen világítja meg a helyzetet az egyik kamarához intézett egy^ beadvány, amely egy egyesület határozataként a következőt állapítja meg. (Olvassa): >A gazdaadósságok rendezése folytán egyes kereskedelmi szakmák és vállalatok olyan hátrányos és káros helyzetbe jutottak, amely helyzet természetesen egészen biztosan nem volt szándéka a kormányzatnak. Kizártnak tartjuk, hogy ezt ne rendezzék, ha ez irányban kérés érkeznék az illetékes miniszter úrhoz vagy a kormányhoz.« Igen t. Képviselőház! Megvigasztalhatom ezt az urat, hogy ez nagyon naiv várakozás, mert hiába küldenénk ilyenfajta megkereséseket, a kormány az eddigiek után ezeket sem igen fogja észrevenni. A gazdák hitelezői között különbséget kel81*