Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

568 Az országgyűlés képviselőházának 55. lett volna tenni az áru- és pénzhitelezök kö zött, mert, amíg a pénzhitelezők további birtokvásárlásra, örökségek kifizetésére stb. nyújtottak alkalmat, addig az áruhitelezők a gazdaság továbbvitelére adtak hitelt a gazdának. Most. amikor a gazda 3—4 százalékos kamat mellett. hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönt kap a kormánytól, ugyanakkor ez a kereskedő 7—-8_ százalékot fog továbbra is fizetni a bankjának, amely az. ő üzletének fenntartásához továbbra is hozzásegíti. (Esztergályos János: Hogy lehetne ideesalogatni a túloldalt!!) Akit érdekel a gazdaadósságok ügye, az bizonyára itt van. Legalább azt az egy segítséget kellene nyújtani a kereskedőknek, hogy az ilyen befagyott követelésekkel ajdót fizethessenek, hogy valamicskét felszabadulhassanak, hiszen a tönkrement kereskedők számára ez az adó már amúgyis elveszett. Méltóztassék elhinni, nagy jótéteményt gyakorolna a kormány, ha egy ilyen kis felszabadulásra lenne szíves módot adni. Igen t. Ház! Végezetül méltóztassék megengedni, hogy az iparnak ezt a szomorú helyzetét egy pár példával megvilágítsam. Az igen t. pénzügyminiszter úr valószínűleg tud arról, hogy a népházak céljaira a földmívelésügyi miniszter úr mintegy 2 600.000 pengőt ír le. Száznyolc ipartestület, több mint 3 millió pengő ilyen állami adóssággal küzd. Figyelembe kellene venni, hogy hiszen az ipartestületek hatósági funkciókat végeznek. Minden bizonnyal volna mód arra, hogy ezeket az ipartestületi adósságokat leírják és ugyanakkor módot kellene nyújtani arra az ipartestületeknek, hogy 3 millió pengőt kitevő kinnlevőségeiket behajthassák. Mert van már bizonyára pénzügyminiszteri, ha más nem, titkos rendelet arra nézve, hogyha iparosoknál foglalnak, akkor a foglalás eredményéből először az egyenes adókat, azután bizonyára a községi pótadókat és csak utolsó sorban az ipartestületi járulékokat fizethetik ki és így ennek következtében a be nem hajtható ipartestületi járulékok révén valamennyi testület tönkre fog menni. Igen t. Képviselőház! Ez az értékes és ge„ rinces társadalmi réteg, a 200.000 főnyi önálló magyar kisiparosság ugyanannyi főnyi segéderőt alkalmaz, mintegy 570.000 eltartottat juttat kenyérhez, tehát ez az egymillió ember valóban megérdemelné, hogy a kormány sokkal nagyobb belátást tanúsítson vele szemben, mint amilyennel ezidőszerint viseltetik iránta. Nem lehet az, hogy 8,750.000 pengő kereseti adót fizessen a 750 milliót produkáló kisipar, ugyanakkor a gyáripar 2250 millió mellett hasonirányú adóinak összege 250 ezer pengő legyen. Az iparos képezi magát, képzettségét továbbadja, elsőrangú családfenntartó valamennyi kisiparos, az ő családi arányszáma 100-hoz 120—140—192, tehát a most igen helyesen sokat hangoztatott családvédelmi intézkedéseknek talpköve volna az iparosság és éppen ezt engedi a magas kormány elbukni: ez szerencsétlen politika, nézetem szerint. Jól tudja azt a pénzügyminiszter úr is, hogy 1920—30-ig 14.000-re csökkent az iparűzők száma, s jól tudja azt a pénzügyminiszter úr, hogy a 10.000-en aluli lakosságú községekben a segéderők száma 20.000-rel csökkent. Amikor mód van reá, miért nem méltóztatnak az iparosság hóna alá nyúlni, miért kell nekünk azt látnunk, hogy valamennyi iparos tanonciskolánk elnéptelenedik? A 60.000 inasból 5 év alatt 45.000 lett. Hova fog ez vezetni, igen t. pénzügyminiszter úr? Nem tudok mást kérni, csak ülése 1935 november 8-án, pénteken. ismételni az össziparosság és kereskedők kívánságát, hogy legyen kegyes figyelemmel lenni az ő szomorú helyzetükre. Az iparosság helyzete sokkal rosszabb bizonyos tekintetben, mint a gazdáé, mert a gazda legalább az élelmezését tudja biztosítani földjéből és el tudja tenni télire, az iparosság legnagyobb része nincs ilyen helyzetben. Azt a hihetetlen nyomort és szomorúságot, amelyet én most a Tiszántúlon tapasztaltam, azt a minden képzeletet felülmúló rettenetes éhínséget, amely ott rövidesen be fog következni, nem nézheti a kormány ölhetett kezekkel és különösképpen nem nézheti ugyanott az iparosság pusztulását. Igen t. Képviselőház! Ez a rettenetes nyomor valóban kedvez a kormánynak akkor, amikor a Tiszántúlon választat, mert ott a nyilaskeresztes, azután az őszirózsás, imeg a kaszáskeresztes demagógia valóban talajra talált. Nem hiszem, bár sok szempont amellett szól, hogy ezeket az elemeket a kormány szabadította fel, csak azért, hogy a mi igenis produktív, igenis pozitív pártunk többlethez ne juthasson. A kamaraközi értekezleten alapos vita tárgyát képezte az ipar és kereskedelem adójának és adósságkamatának rendezése, s ezzel fejezem Ibe felszólalásomat. Méltóztassék megengedni, hogy errevonatkozólag a következő határozati javaslatot oLvássam fel (olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy a gazdaadósság rendezésével kapcsolatban szükségesnek tartja a kisipar, kereskedelem és a háztulajdonosok adósságainak rendezését is és épp ezért elrendeli, hogy 1. vizsgálják felül a kisipar és kereskedelem adószámláit és akiknek adóhátraléka az évi előírás kétszeresét meghaladja, azoknak adóhátralékait méltányosságból törölhessék a felülvizsgáló adóhivatali kerületi bizottságok, vagy arra megfelelő előterjesztést tehessenek. 2. Az adóhátralék méltányosságból való törlésére vonatkozó rendelkezéseket terjesszék ki a házadóra is, mindazon házakra nézve, amelyeknél az adóalap az ezer pengőt nem haladja meg. 3. Az adószámlák felülvizsgálása után fennmaradó hátralék megfizetésére 10 ' évi részletfizetést engedélyezzenek mindazoknál a kisiparosoknál és kiskereskedőknél, akiknek az adóthátraléka az évi előírás kétszeresét meghaladja. 4. A pénzügyi hatóságokat utasítsák arra, hogy az 1929:XXIII. te. 4. és 8. paragrafusában kapott felhatalmazással a kereseti és jövedelmi adóhátralékok méltányosságból való törlésére vonatkozólag éljenek. 5. Módosítsák a K. K. H. Ö. 55. §-ának 12. pontját és egy bizonyos határig a kézművesiparosok rnűhelyi gépberendezését vegyék ki a végrehajtás alól. 6. Szállíttassák le a kézművesiparosok által fizetendő kamatláb 5%-ra, illetve az alábbiak szerint védett kisiparosoknál 3-5%-ra. 7. A házas beltelekkel bíró azon kisiparosok, akik jövedelme nagyobb részben kisipari munkából származik, ha a bekebelezett adósságok összege nagyobb, mint a házadóalap négy és félszeres szorzata, kérhessék házas beltelkük védetté nyilvánítását s a védetté nyilvánított kisiparosokra nézve alkalmaztassanak mindazon kedvezmények, amelyeket^ tartozásvállalás, illetőleg konvertálás formájában a 20 holdas határig a 10.000/1935. gazdavédekni rendelet a védett gazdáknak biztosít.« (Esztergályos