Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

40 Az országgyűlés képviselőházának 33. hatalmazás^ bizonyos vonatkozásban még túl- , lépő felhatalmazást. Es, igen t. uraim, jött az 1931-es válság, amelynek hullámai nem csendesültek el, sőt azt hiszem, hogy ennek a válságnak a hullámai még ma is olyan erővel csapdossák a magyar hitelélet és gazdaság rendjét, hogy azok az indokok, amelyek 1931-ben szükségessé tették ezt a felhatalmazást, a maguk teljességében ma is fennállanak. Ami végül az alkotmányjogi aggodalmakat illeti, méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy én, úgy is mint ember, úgy is mint igazságügyminiszter a magyar alkotmánynak a maga tisztaságában és a maga teljességében mindig leglelkiismeretesebb őre kívánok lenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez természetes kötelesség, nem érdem és az igazságügyminiszter, ha nem így tenne, nem érdemelné meg, hogy egy percig is a helyén maradjon. Már most a gazdasági élet változása és az autárchikus intézmények azt hozták magukkal, hogy az állam intéző hatalma a gazdasági életnek olyan területére is kiterjed, amelyre a régebbi időkben egyáltalában nem terjedt ki. Az államnak a gazdasági élet ilyen tereire is kiterjedő hatalma teszi természetessé az olyan intézkedések szükségességét, amelyekről azelőtt nem volt szó olyan értelemben, hogy azok az állami intézkedések körébe tartoztak volna. A parlament akkor őrzi meg a maga tekintélyét, a maga súlyát és a maga nagy jelentősé; gét, ha a nemzeti élet nagy kérdéseivel irányító módon foglalkozik és minél inkább belemegy a parlament jelentéktelen, efemer értékű kérdések tárgyalásába és intézésébe, annál inkább elveszti jelentőségét és fontosságát. Amíg tehát egyrészről minden erőmmel őrködni fogok — ha kell — azon, hogy a parlamentnek ez a fontos irányító és döntő szerepe a magyar nemzet életében megmaradjon, addig másrészről éppen olyan kevés jelentőséget tulajdonítok annak, ha egyes efemer, inkább igazgatási jelentőségű kérdéseknek az intézésébe a parlament csak felelősségrevonó és ellenőrző szerepben folyik be. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! Ez a felelősségrevonó és ellenőrző szerep a parlament számára az 1931. évi XXVI. és az 1932 : VII. tc.-ben teljes mértékben biztosítva van. Az 1931 : XXVI. te. értelmében a 33-as bizottság indítványt terjeszthet a törvényhozás elé a kormány felelősségrevonása iránt, az 1932 : VII. te. értelmében pedig a 33-as bizottság, bármely javaslatának a tárgyalása végett, azonnal intézkedhetik az országgyűlés összehívása iránt. Ilyenmódon, ha bármilyen aggodalom merül fel a kormány által a 33-as bizottság elé terjesztett vagy a kormány által kiadott és utólag oda terjesztett rendelet helyessége kérdésében, a 33-as bizottságnak módjában áll a törvényhozás döntését kikérni, sőt a Képviselőház minden egyes tagjának is módjában áll törvényjavaslat indítványozásával a kormány által kiadott rendeletnek hatályonkívülhelyezését követelni, avagy a kormány felelősségrevonása iránt indítványt tenni. Ilyen körülmények között én azt hiszem, t. Képviselőház, hogy az alkotmányosság ebben a kérdésben teljes mértékben össze van egyeztetve az államélet helyes vezetésének kötelezettségével és az a kormány, amely felelőssé-" get, mégpedig úemesak formai, hanem valósa-': gos felelősséget érez azért, hogy a nemzet éleülése 1935 június 15-én, szombaton. tét helyesen vezesse, az ennek a törvénynek alapján a nemzet érdekében fog cselekedni, mindig emelt fővel állva a törvényhozás elé, viselve a felelősséget, viselve a parlamentarizmusból folyó teljes szavatosságot azért, amit cselekedett. Még csak egy szót akarok szólni. Rassay Károly t. képviselőtársam itt meglehetősen tréfás hangon emlékezett meg a kormányzat programmjáról. Nagy tisztelője vagyok Rassay Károly t. képviselőtársamnak, de engedje meg, az ő felszólalásában egy káros tendenciát láttam, amely cinikus gúny tárgyává teszi más embereknek hitét és bizalmát. (Ügy van! Ügy Van! Taps a jobboldalon és a középen.) Mért, igen t. Képviselőház, kétféleképpen lehet nagy gondolatoknak kifejezést adni (Buchinger Manó közbeszól— Egy hang a jobboldalon: Fáj a Manónak! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) vagy úgy, hogy az ember hiszi is azt, amit mond, vagy úgy, hogy nem hiszi és csak azért mondja, hogy mást megtévesszen vele. (Igaz! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Ez a kormányzat hiszi és vallja, amit mond és cselekedetekkel meg akarja valósítani akkor és úgy, amint azt ember képes es soha ezt a kormányt kényeimi szempontok nem vezetik. Nem hiszem, hogy lenne ennek a Háznak egyetlen tagja is, aki meg lenne győződve arról, hogy a kormány minden egyes tagja saját egyéni kényelmét nem ismerve, egész életét ennek a nemzetnek szenteli. (Élénk helyeslés taps a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemi (Igen.) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a címet. — Gr. Esterházy Móric szólásra feláll.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a címet elfogadni? (Igen! — Felkiáltások bal felől: Halljuk Ester házyt!) Nem láttam, hogy a képviselő úr felállt. Megadom a szót. Méltóztassék! Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Csak két percre kívánom az igen t. Ház figyelmét igénybe venni, hogy megkérjem az igen t. kormányt, hogyha már olyan sürgős esetek vannak, — és elég nagy számmal — hogy az illető rendelete^ ket előzetesen a 33-as bizottsághoz utasítani vagy az elé terjeszteni nem lehet, legalább méltóztassék azután rövid záros határidőn belül gondoskodni arról, hogy a 33-as bizottsággal utólag, — ha olyan sürgős esetek vannak — rövid időn belül közöljék. A múltban, sajnos, az a gyakorlat fejlődött ki most már, különösen a múlt esztendőben, hogy hónapok múlva ült össze a 33-as bizottság, amikor már annak a rendelkezésnek nemcsak gazdasági, de mondhatom, talán még jogi aktualitása is teljesen megszűnt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azoknak a korrektívumoknak a vitatásába, amelyekről az igen t. miniszter úr szólt, nem akarok belemélyedni, hiszen itt nagy elvi kérdé• sekről van szó, a végrehajtó hatalomnak túlsúlyáról a törvényhozói hatalommal szemben. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezen rendeleteknek törvényerővel való felruházásához az államfőnek kihirdetési, illetőleg szentesítési joga nem szükséges. Mondom, hogy azok az al-