Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Szólásra feliratkozva nincs senki. Kérdezem a t. Házat, kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat tekintetében elhangzott beszédekre lehető rövidséggel reflektáljak. Méltóztassék ezt megengedni különösen azért, mert meglehetősen be vagyok rekedve és így ez akadályoz a hosszabb beszédben. (Zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, méltóztassanak helyeiket elfoglalni! Lázár Andor igazságyminiszter: A felszólalt képviselő urak a javaslat elleni kritikájukban két szempontot emeltek ki. Egyrészről hangoztatták, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása a kormány iránti bizalomnak, vagy bizalmatlanságnak a kérdése, másrészről hangoztatták, hogy a törvényjavaslat elfogadása tekintetében alkotmányos meggyőződésükkel nem egyezik az igenlő válasz és ezért helyezkednek elutasító álláspontra. Méltóztassanak megengedni, hogy azokat az általános politikai természetű indokolásokat, amelyeket a bizalmatlanság megokolására használtak fel az igen t. képviselőtársaim, ne igyekezzem most itt cáfolni, mert azt hiszem, az általános politikai kérdésekbe való belebocsátkozás nem való ennek a törvényjavaslatnak a keretébe olyan módon, ahogyan az itt megtörtént. Hiszen most tárgyaltuk le a költségvetést és az appropriációs javaslatot, amikor a politikai bizalom kérdése mindkét oldalról tárgy altatott és a miniszterelnök úrnak alkalma volt a saját álláspontját a most utólag itt is elhangzott kritikákkal szemben leszegezni. Azt hiszem, hogy ellenzéki tisztelt képviselőtársaimnak és így Eassay t. képviselőtársamnak is, kinek érdekes beszédét igen nagy figyelemmel hallgattam végig, hiába beszélnék itt óraszámra: az ő bizalmatlanságukat nem ingatnám meg és azt hiszem, hogy nekik egy napi tárgyalási idő sem volna elég saját bizalmatlanságuk különböző indokainak előadására, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) viszont egy egész délután, ha előadnák bizalmatlanságuk indokait, nem volna elég arra, hogy a kormánypártnak a bizalmát a miniszterelnök úr iránt meggyöngítse. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Eassay Károly igen t. képviselőtársam beszédéből egy témát ragadok csak ki és erre vonatkozólag óhajtok észrevételt tenni, ö felhozta itt a marseillei esetet. Lefegyverzett kis népeknek a nemzetközi téren való egyenjogúsága bizonyára kétséges. Nekünk ebben az esetben a kétségek enyhítéséhez hozzájárult egyes nagyhatalmak igazságérzete, (Ügy van! a jobboldalon.) de azt hiszem, hogy aki a béke ügyét és a nemzetek közötti megértés ügyét kívánja szolgálni, az nem fogja ezt a kérdést újból felhasználni, hogy a nemzetek közötti egyenetlenkedéseknek újab tápot adjon. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a. középen.) Gróf Sigray Antal igen t. képviselőtársam hasonlóképpen csak általános politikai bizalmatlanságával indokolta meg, hogy miért nem járulhat hozzá ehhez a törvényjavaslathoz. Neülése 1935 június 15-én, szombaton. 39 héz kérdéseket hozott fel, amelyekre a miniszterelnök úr már előzőleg adta meg a választ, úgy hogy helytelen volna tőlem, ha ismételném a miniszterelnök úr szavait és talán még hely; telenebb, ha valami más motiválással, valami más alakban esetleg mást fejeznék ki, mint amit a miniszterelnök úr itt kifejezett. A harmadik indokolás, amely különösen a tegnapi ülésen hangzott el itt, a kormány intézkedéseivel szemben táplált bizalmatlanság volt, főleg a tempó kifogásolása útján. T. Képviselőház! Magyarország a XIX. század elején végigélt már egy úgynevezett reformkorszakot s aki csak egy kicsit is foglalkozott a történelemmel s nemcsak a jelszavakat és a végső konklúziókat, a végső eredményeket tanulta meg a történelemből, annak nagyon jól kell tudnia, hogy az a reformkorszak, amely alapos tudományos előkészítés után az országgyűléseken körülbelül 1830-ban vette kezdetét, 18 év alatt, 1848-ban érte el kifejlődését (Ügy van! a jobboldalon.) s még akkor is talán úgy, hogy az utolsó év tempója némileg elsietett volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Engem nem lehet következetlenséggel vádolni, h

a azt mondják az urak, hogy miért mondom ezt most és miért nem mondtam ezt előbb, mert én a választások során is állandóan hangsúlyoztam, hogyha hosszú időre szóló, hosszú ideig életben tartani akart törvényeket akarunk alkotni, akkor azoknak nagyon meggondolt, alaposan előkészített alkotásoknak kel lenniök, mert sokkal kisebb veszedelem az, ha lassan építünk fel egy házat, mintha a gyorsan felépített ház később a.fejünkre omlik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Felhozták azt is kritikaképpen, hogy egyes intézkedéseink túlságosan bonyolultak. Méltóztassanak elhinni nekem, hogy azok a helyzetek a bonyolultak, amelyeknek szabályozására szükség van, még pedig bonyolultak oly módon, hogy éjt nappá tevő munka árán, Magyarország legkiválóbb koponyáinak közreműködésével sem tudunk egyszerűbb megoldásokat találni, azért, mivel azok a kérdések, amelyeket meg kell oldani, magukban nem egyszerűek, sokfélék, sokoldalúak és nem csupán egy kérdés ilyen, hanem a kérdéseknek egész tömkelege ilyen. \ Már most, t. Képviselőház, ami magát * a törvényjavaslatot illeti, ez semmi egyéb, mint az 1931-ben adott felhatalmazásnak egy évvel történő meghosszabbítása. De talán pár lépéssel még vissza kell mennem. 1912-ről is beszélhetnék, a háborús felhatalmazási törvényről és pedig azért, mert, bár a fegyverekkel vívott háborúnak vége van, a gazdasági téren talán sokkal inkarnáltabb. sokkal veszedelmesebb módon, talán sokkal több ellenséggel szemben vívja meg ma ez a szegény kis Magyarország magárahagyotttan a nehéz küzdelmet a maga életéért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Gazdasági háborúban élünk, gazdasági háborúban gyors cselekvésekre, gyors elhatározásokra is szükség van és így néha nélkülözhetetlenek olyan intézkedések, amelyekhez a törvényhozásnak természeténél fogva, hosszabb útját nem lehet igénybevenni, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ugyanez az eset volt 1922-ben, amikor a békeszerződéssel kapcsolatos helyzetváltozások rendezésére adott az országgyűlés a kormánynak különös felhatalmazást. Hasonló eset volt 1924-ben, amikor az 1924. évi IV. tc-kel az úgynevezett szanálási periódus keresztülvitelére adott a törvényhozás a kormánynak, az 1931 : XXVI. tc.-ben adott fel-