Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-33
38 Az országgyűlés képviselőházának S művei, mert ez ugyanakkor III. Béla kápolnája, ami bizony anakronizmus, hiszen itt száz év eltolódás van. Azért lehetséges, hogy III. Béla kápolnájába az ő utódai festtették bele ezeket a roppant értékes Giotto-kat és ennek a felfedezésnek jelentősége, ha restaurálják mindezt, természetesen idegenforgalmi szempontból még nagyabb lesz, mint amilyen most., En szintén elgondolkoztam, úgy mint a miniszterelnök úr, azokban a szép romokban {Mozgás a baloldalon.) őseinkről, akik az Árpádok alatt vérüket ontották a dinasztiáért és a hazáért és elgondolkoztam mindazokon, amit ezek a romok fognak nekünk is és a magyar jövőnek is jelenteni. Tudom, hogy milyen nagy királyok voltak az Árpádok, tudom, hogy milyen nagy uralkodók voltak az Anjouk között, tudom, hogy milyen nagy király volt Hunyadi Mátyás — aki szintén nagy birodalmi politikát csinált, hiszen Bécsben halt meg, miután Bécs várát. bevette — és a Habsburg-uralkodók között is, akik utóvégre a töröktől megmentették Magyarországot és a törököt kiűzték innen, (Gr. Apponyi György: A török testvért!) akik kiűzték innen a török testvért és akik olyan sok kulturális kapcsot jelentettek, hogy talán az egész kulturális kapcsolat rajtuk keresztül fűződött az ország és a nyugat között, (vitéz Szalay László: Európát mi mentettük meg a törököktől! Ezért harangoznak minden délben Nándorfehérvár emlékére ! — Zaj és derültség a baloldalon. — Felkiáltások a baloldalon: Jó, hogy rriegmondta! — Fábián Béla: Ezt itt a világon senki se tudta, amíg a képviselő úr meg nem mondta! — Magyar Pál: Milyen sokat tud Szalay képviselőtársam!) Es utána annyira elgyengültünk, hogy szükségünk volt a hatalmas nyugat segítségére, ment különben nem tudtuk volna a török jármot lerázni, (vitéz Szalay László: Közös érdek volt! — Zaj.) Még egy megállapításom van. Minap, amikor a költségvetési vita során az angol királyi családról beszéltem, onnan a szembenülő urak közül idekiáltottak nekem, hogy: nemzeti királyság! Álljunk meg egy percre. A Tudorok kihalása után ugyebár — mint a képviselő úr nagyon jól tudja — 1603-han a skót eredetű Stuartok kerültek Anglia trónjára és amikor a Stuartok egyenes ágban kihaltak, s az utolsó királynénak összes gyermekei elhaláloztak, akkor a hannoveri, vagy brunswicki elektort, választófejedelmet hívták meg Anglia trónjára 1714-ben. 1714-ben került a hannoveri Ház — the House of Hannover, ahogy az angolok mondják^— Anglia trónjára. Esi ha az urak nemzeti királyságnak tisztelnek egy királyságot, amely 200 esztendeje uralkodik a birodalma felett, (Ügy van! bal felől.) akkor tiszteljék nemzeti királyságnak azt a Habsburg-dinasztiát is, amely több mint 400 esztendőn át uralkodott ebben az országban. (Helyeslés balfelől.) Magyarul érző király jöhet idegenből is, (Rassay Károly: Az Árpádok vérében is volt egy kis idegen vér! Francia és más!) és szégyen lenne, ha a magyar nemzet nem tudná magához asszimilálni annak a "királynak gondolkozását és egész lényét, aki magát magyar nemzeti királynak tekinti. (Gr. Széchenyi György: Nem lehet 400 évet megtagadni!) A többi dinasztiáról az idő rövidsége miatt beszélni sem akarok, hiszen olyan sok idegenből származott nemzeti király volt egész Európában és soha ez a kérdés fel nem merült. Nem merült fel például Angliában sem, ahol a ?. ülése 1935 június 15-én, szombaton. Stuartok skótok voltak, pedig Anglia és Skócia között volt annyi harc, talán még több is a múltban, mint Magyarország és Ausztria között. De más országokban hasonló a helyzet. Ez mindig csak a nemzettől és az uralkodótól függ és fog függeni. Én tehát azt mondom* hogy ha mi helyes politikát akarunk folytatni és meg akarjuk érteni a külpolitikai helyzetet, úgy ahogy van, akkor legyünk tisztában először a magunk nagyságával vagy a magunk gyengeségével, legyünk tisztában a mi nagy nemzeti erényeinkkel és kis nemzeti fogyatékosságainkkal és hangoztassuk a mi nagy nemzeti céljainkat és hirdessük azokat, ugyanakkor azonban reálpolitikai szempontból mérlegeljük, mik azok a faktorok, amelyeket be lehet állítani a nagy európai politikai koncepcióba úgy, hogy a magyar ügynek igazán szolgálatot tegyünk és tehessünk. Írjuk át a történelmet vagy legalább annak azt a tendenciózus részét, amely sokszor teljesen hamisan állít be egyes eseményeket és egyes tényeket. Hangoztassuk azt, hogy fanatizmussal függünk a magyar gondolaton, de azt is, hogy ez nem akadályozhat meg minket abban, hogy résztvevői legyünk egy nagy békés európai megoldásnak, a dunavölgye békés, európai szempontból is megértő, megérthető és elintézhető rendezésének. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mi ugyanis megint abban a gyengeségi állapotban vagyunk, mint voltunk Mohács után, hogy saját magunk erejéből ebből a helyzetből kivergődni nem tudunk. (Rajniss Ferenc: Ezt tudjuk!) Igaz az, hogy a nemzetben megvan az a büszkeség és az az erő, amely méltóvá teszi arra, hogy történelmi elhivatottságára hivatkozzék itt a Dunavölgyében, mert amikor valamennyi állam a béke felborulásának a veszedelméről beszél, amikor ott van Franciaország, amely határait úgy megerősítette, hogy azt 42 centiméteres ágyúgránátokkal sem lehetne megbolygatni, amikor Németország 550.000 emberből álló hadsereget kér, hivatkozva egy olyan veszedelemre, amely Oroszország felől jöhet, amely azonban Sir John Simon és Antony Éden szerint egyáltalán nem fenyegethet már csak a közbeeső Lengyelország miatt sem, amikor Olaszország őrt áll a Brenneren, amely egy nagyszerű természetes határ, akkor mi, akiknek nincsenek semmiféle természetes határaink, akiknek a határait éppen az ellenség stratégiai elgondolása szerint állapították meg, hogy minél könnyebben sebezhetők legyünk, mondom, mi a Sécuriténkről sohasem sírunk, sohasem beszélünk és megvagyunk győződve arról, hogy még így, teljesen levetkőztetett és fegyvertelen állapotban is elpusztíthatatlan az a történelmi gondolat, amelyet Magyarország képvisel itt a Dunavölgyében. Amikor mi ebben a meggyőződésben élünk, akkor én úgy érzem, hogy ez olyan nemzeti nagyság, amelyre építeni lehet és amelyre építeni kell is a jövőben. Meg vagyok győződve arról, iogy ha egységesek vagyunk, ha egységesek leszünk, mint ahogy azok lehetünk, a királyság helyreállításának kérdésében is 1 , akkor fog megszületni az az igazi magyar renaissance, amelyre a miniszterelnök úr hivatkozott, amelyről ő beszél, de amelyet áz eddigi utakon elérni nem lehet. Ezt csak annak a politikának és azoknak az elgondolásoknak alapján lehet elérni, amelyeknek én vagyok a hirdetője. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől. — A szónokot többen üdvözlik.)
