Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

32 Az országgyűlés képviselőházának 33. legyünk óvatosak, ne ígérjünk s ne izgassuk az emberek vágyát és képzelőtehetségét és fal mellett csináljunk politikát. Ha én azt mondom, hogy ennek a kormánynak nincs elég hitele az ország belső kormányzásához, (Sándor Pál: A reformokhoz pénz kell, az pedig nincs!) ezt világosan igazolom azzal, hogy az Ígéretekkel szemben a tettek terén még a konkretizálás területéhez sem tudtak eljutni. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Mert miket mondtak? Nem olyan egyszerű, fal mellett haladó reformokról volt itt szó. Itt van például a miniszterelnök úrnak a választások alatt tartott egyik beszéde, amelyben a következőket mondta, amiket különben már meg is ismételt. (Olvassa): »TJj világot kell teremteni, a haladó, konzervatív reformok jegyében.« Ez volt a miniszterelnök úr egyik megállapítása. A kereskedelmi miniszter úr egész történetfilozófus lett és azt mondta (Olvassa): »Céljainkban, törekvéseinkiben a legnagyobb, magyar, Széchenyi reformtörekvései egyenes utódainak érezzük magunkat.« Nekem imponálna ezi az önbizalom, ha a tettek vagy a gondolatok terén csak egy kicsikét közeledni lehetne ehhez a megállapításhoz, mert valóban száz év előtt volt egy reformkorszak ... (Egy hang a jobboldalon: Ma is lesz! — Dinnyés Lajos: Ön se hiszi! — Egy hang a jobboldalon: Meg vagyok róla győződve!) Száz év előtt a politikai és gazdasági szabadság jegyében átalakítottak egy egész országot: kimondották a törvényelőtti egyenjogúságot, kimondották és intézményesen biztosították a lelkiismereti szabadságot, kimondották a vallásszabadságot és intézményesen biztosították, felszabadították a sajtót, a földet, az ipart, a kereskedelmet, a hitelt, s megadták azokat a sokat ócsárolt demokratikus intézményeket, a népből nemzetet s. & nemzetből államot csináltak és végül betetőzésül akkor is koronáztak, — mint ahogyan a nemzeti munkaterv jelenti be a koronázást a negyedik esztendő végére — megalkotván a parlamentáris felelős kormányzati rendszert és a népképviseletet- Ez reformkorszak volt, nagy átalakítása egész gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedésünknek. De hol mutatnak önök ebből a Nemzeti Munkatervből, vagy az elmondott beszédekből, vagy a négyéves munkatervből, vagy visszamenően a sofort-programmból j egyetlen egy gondolatot, amely csak megkö- • zelítheti azokat a mázsás nagy reformokat, | amelyek átalakították a nemzetet? Nem maradt itt a választások után — hogy ! Széchenyi szavaival éljek — semmi egyéb, : mint egy szavuk dagályában szédelgő nemzet. J Ez a nagy reformprogrammnak egyetlen és őszinte kritikája. (Zsindely Ferenc közbeszól.) Mi van a XX. századdal? (Zsindely Ferenc: A XlX-ről szóltam. Akkor is sokat beszéltek és sok évig tartott a reformkorszak! — Zaj.) En azonban talán igazságtalan vagyok, amikor az általános elvi kijelentések beállítása után hiányolom, hogy a kormány valamely , gyakorlati kérdésben is nem adja meg a maga terveinek legalább kontúrvonalait. Egy pontban megadta, egy pontban történt pozitív kije- ' lentés és ez az volt, hogy az alkotmányjogig re- I formok tekintetében a miniszterelnök úr téve- i dett, azoknak sorrendjét helytelenül, hibásan ! állapította meg és elhangzott ígéretei dacára ezekét az alkotmányjogi reformokat csak a -i négyéves munkaterv végén fogja előterjeszteni, amint ő mondotta, a nagy deformmunkát meg- i koronázni, Az alapzatból íme koroma lett. Hát, ' ülése 1935 június 15-én, szombaton. t. Ház, bocsánatot kérek, a miniszterelnök úrnak ez a pozitív bejelentése nagy csalódást kellett, hogy okozzon minden oldalon. (Felkiáltások jobb felől: Csak az ellenzéken! — Bródy Ernő: önök ezt előre tudták! — Bárczay János: A nemzet elsősorban gazdasági reformokat vár. — Fábián Béla: Akkor miért ígérték először a politikaiakat? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Azt hiszem, hogy ilyen könnyen egy miniszterelnöki kijelentés mellett nem mehet el még maga a miniszterelnök sem. Nem mondhatja a miniszterelnök úr, hogy ígéretet tettem, mert úgy láttam a nemzet érdekében valónak és az ígéretet félreteszem, mert úgy látom, hogy a nemzet érdekének ez felel meg. Bocsánatot kérek, tévedni lehet. En nem vagyok olyan kegyetlen, mint az igen t. miniszterelnök úr, aki egyik beszédében azt mondotta, hogy a politikában nem lehet tévedni, mert a politikában nincsen pótvizsga. Nevezzük a tévedést revideálásnak, vagy álláspontváltoztatásnak és akkor úgy látom, hogy a miniszterelnök úr több ízben igen sikeres pótvizsgákat tett le. (Derültség bal felől.) De állítom: ahhoz, hogy egy kormányzatnak megfelelő hitele legyen itt a Házban és kint az országban, nem lehet azon az úton eljutni, hogy a miniszterelnök saját ígérete mellett, mint ő mondotta, flegmatikusán elhalad. Annak konzekvenciái kell, hogy legyenek és ha a miniszterelnök úr tévedett, én nem akarom elzárni örökre a pótvizsgától, de azt hiszem, annak férfias konzekvenciája az, hogy a miniszterelnök úr levonja a következményeket, a maga személyére nézve is alkalmazza azt a konzekvenciát, hogy nem helyesen látta a dolgokat, tehát az alkalmatosság tekintetében legalább is kételyek merülhetnek fel, különösen akkor, amikor ez egy olyan kérdés körül történt, mint a választójog. Hiszen a választások előtt a választójog ekrazit volt, annyira hatalmas, dinamikus erejű kérdés volt, hogy pártokat robbantott fel, lehet akkor azt csinálni, hogy a választások után ez az ekrazit szerény porrá lesz, amely arra való, hogy behintsük az emberek szemét? Menjünk tovább. Én nem vitatkozom, nem akarom az időt túlságosan igény bevenni ennél a kérdésnél, nem vitatkozom azon. hogy a gazdasági kérdések és a választójogi kérdés miért nem oldhatók meg parallel? Nem akarok kitérni arra, hogy e parlament nyugodt működésének igenis előfeltétele a választójog kérdésének megoldása, mert világosan látszik, hogy ez a kérdés visszatérő kísértet lesz. amely a nyugodt munkát meg fogja akadályozni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem beszélek arról, micsoda erkölcsi képtelenség az, amikor az egymásután jövő miniszterelnökök kijelentik, hogy a nyilt szavazás alapján nem lehet többé választani, legutóbb a t. belügyminiszter úr is kijelentette, hogy sem mint miniszter, sem mint polgár nem óhajt többet nyilt szavazással választani, mondom, micsoda erkölcsi képtelenség az, hogy akkor ennek a konzekvenciáit nem vonjuk le és nem alkotjuk meg a titkos választójogot? (Felkiáltások jobbfelől: Ki mondja, hogy nem?) -Én mondom. (Bródy Ernő: Múlt év decemberére volt ígérve! —- Ügy van! Ügy van! balfelől. — vitéz br. Roszner István: Azt nem vitathatják, hogy a kenyérkérdés előbbrevaló! — (Felkiáltások balfelől: Miért ígérték?) Végeredményben ki tudja azt, hogy nem lesz-e szükség arra, "