Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. az előadó úrral, akik ugyan nem is nagyon indokolták ennek a javaslatnak szükségességét, mert az előadói javaslat csupán arra hivatkozik, hogy a gazdasági viszonyok 1931 óta nem változtak és ezért van szükség továbbra is a rendeletekkel való kormányzásra, Krüger képviselő úr viszont azt mondotta, hogy ő korlátlan bizalommal viseltetik a kormánnyal szemben és éppen ezért szavazza meg a felhatalmazást. A korlátlan bizalom a kormánnyal szemben nagyon tiszteletreméltó álláspont, de végeredményben nem lehet indok, nem lehet érv arra, hogy korlátlan hatalmat adjunk a kormány kezébe, mert ha á képviselők így értelmezik a korlátlan bizalmat, akkor a Képviselőház maga feleslegessé válik, akkor nincs szükség parlamentarizmusra, nincs szükség Képviselőházra. Miután teljes, korlátlan bizalom vart a kormánnyal szemben, a kormány a Képviselőháztól függetlenül végezheti a maga dolgát. Éppen ezért ez nem érv, de nem érv azután az sem, amit Krüger képviselő úr hangoztatott, hogy miután sok elintézetlen probléma vár elintézésre, amelyek közül egynéhányat ő is felsorolt, a kormány kérelemmel fordul a 33-as bizottság felé, hogy legyen olyan kegyes és intézze el ezeket a szociális, közgazdasági és gazdasági problémákat. Kicsit furcsának találom egy törvényhozótól, hegy átruházza kötelességét és jogát egy albizottságra és ki akarja adni bérbe azt a munkát és feladatot, amelyet kizárólag ennek a törvényhozásnak kell elintéznie. En indokoltnak tartanám a 33-as bizottságnak további fenntartását abban az esetben, ha olyan viszonyok közt élnénk, hogy a parlament működését valami elháríthatatlan ok akadályozná, ha tehát valami olyan ok volna, hogy a Ház nem tarthat üléseket, ha valami vis major lehetetlenné tenné a Ház együttartását. Ebben az esetben szükség volna arra, hogy a Képviselőházat pótló bizottság végezze a törvényhozás munkáját. De meri-e ma ezt valaki mondani, hogy a Képviselőház nem hívható össze, nem tartható együtt, nem kormányozható, nem irányítható, hogy a Képviselőház nem alkalmas fórum arra, hogy minden intézkedést, minden javaslatot vagy minden törvényes rendelkezést megvitasson, elintézzen és az itt (kapott felhatalmazás alapján a kormány végezze feladatát? Nem hiszem, !hogy valaki ezt állíthatná, mert igenis a parlament rendelkezésre áll, a törvényhozók egészen újak, úgyszólván friss munkaerők, bizonyára azzal az elánnal, elhatározással jöttek a törvényhozásba, vállaltak mandátumot, hogy ezt a súlyos, terhes feladatot készséggel akarják ellátni, mindenekelőtt az ország érdekében és nem a képviselők kényelmére. Éppen ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormánynak a felhatalmazást megadjam, főkép azért nem, mert indokolatlannak, szükségtelennek és alkotmányos szempontból veszedelmesnek tartom ezt a felhatalmazást. Ezért ellene vagyok a törvényjavaslatnak és azt nem fogadom el. Mélyen t. Ház! Nem fogadom el azt az érvet sem, amelyet az indokolás hoz fel, amikor is maga a cím megjelölj a feladatát ennek a törvény meghosszalbbítására vonatkozó rendelkezésnek, mondván, hogy ez a feladat elősorban az államháztartás egyensúlyának biztosítása. Négy évvel ezelőtt alkotta a Képviselőház; ezt a törvényt, amelyet minden évben egyszeregyszer meghosszabbít. Ha az 1931-es évre viszszaemléikezünk, akkor valamennyien megállaülése 1935 június Ik-én, pénteken. 19 pítihatjuk azt, hogy az 1931;es idő mem hasonlítható a mai állapotokhoz és én itt alátámasztom inkábh a kormánypártnak és a kormány igen t. tagjainak azt à hangoztatott álláspontját, hogy igenis, azóta a helyzet lényegesen megváltozott. 1931-ben gazdasági katasztrófa előtt állottunk, a bankzárlattal járó pánik előtt, amikor indokolt lehetett egy ilyen kisebb szűkebbkörű testületnek a gyors munkálkodása és akcióba állítása, de azóta négy esztendőn át a ház minden évben meghosszabbította egy újabb törvénnyel az akkori törvényt. Azóta CJZÀ ci munka, amelyre vállalkozott és hivatott lett volna, elmaradt; nem beszélhetünk még masem az államháztartás egyensúlyáról^ 'hiszen most tárgyaltuík csak le a következő évi' költségvetést és tudjuk valamennyien, hogy 75 milliós deficittel zárul előreláthatólag a következő esztendő költségvetése is. Hol van tehát itt az egyensúly, amelyet ez a bizottság akar a nemzet javára biztosítani? A feladatát sem képes telhát ellátni, így nincs is létjogosultsága s erre a bizottságra ilyenformában egyáltalán nincs is szükség. Veszélyes azonban, hogy ennek a 75 milliós deficitnek eltüntetése érdekében a kormány még csak tervekkel sem áll elő, hallgat és természetesnek tartja, hogy 75 milliós deficittel fogjuk ezt az évet is zárni. A költségvetési vita során* amikor valamelyik képviselőtársam kifogásolta a költségvetés ilyen összeállítását, a kereskedelemügyi miniszter úr egy közbeszólásában azt mondotta, hogy az egyensúlyt csak kétféle módon lehet biztosítani: vagy adót emelünk, vagy nem fizetünk. Miután egyiket sem választhatja a kormány, mert egyik sem alkalmas eszköz, tehát nincs semmi megoldás, nincs semmi terv, nincs semmi elgondolás, amellyel az egyensúlyt biztosítani lehetne. Az ellenzéki padokból hangzott el a harmadik elgondolás Eckhardt képviselő úr részéről, aki az infláció gondolatának harcos híve, mert ilyen módon reméli az államháztartás egyensúlyát biztosítani. Én nem kívánok ebbe a nagy problémába beleszólni. Értem azok álláspontját, akik Eckhardt képviselő úrral szembehelyezkednek és minden.infláció ellenségei. Csak azt kívánom, nehogy elkövetkezzünk azután olyan időhöz, amikor Eckhardt képviselő úrnak mégis igaza lesz, hogy minden igyekezet ellenére elérkezünk olyan időhöz, amikor az infláció mégis bekövetkezik. Ebben az esetben azután Eckhardt képviselő úr volna igazolva, de nem volna helyes, ha erre az eljárására csak a kényszer vinné rá az országot, a helyett, hogy okos, célszerű előrelátással a saját elgondolása szerint irányítaná a pénzügyi dolgokat. . A másik eszköz, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr említett, szintén nem alkalmas arra, hogy az államháztartást egyensúlyba hozzuk. De hiszen ez egyben bevallása annak, hogy a kormánynak nincs is terve, nincs is elgondolása arra, hogy az egyensúlyt helyreállítsa. Pedig az a kérdés, hogy vájjon nincsenek-e, nem állanak-e rendelkezésre eszközök, hogy legalább közeledjünk a defieitmentes költségvetés felé. (Rassay Károly: Ez a helyes!) En semmiesetre sem vallom, hogy adóemeléssel kell e tekintetben a célt megközelíteni, ellenben igenis, vallom, hogy igazságosabb adórendszerrel, (Élénk helyeslés.) szociálisabb adórendszerrel, a progresszivitás alapján álló adórendszerrel még nagyon sokat lehetne tenni, mert a nai költségvetésünk kétségbeejtő, a mi költségvetésünkben a bevételek túlnyomó részét a fogyasz-