Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

20 Az országgyűlés képviselőházának 32. tási adók teszik ki, tehát az antiszociális adók, míg ellenben azok az adók, amelyek a nagyvagyont, a nagyjövedelmet volnának hivatva megterhelni, csökkenőben vannak. A helyzet tehát javulás helyett inkább romlik. Az egyenesadó 9 millióval csökken a következő költségvetési évben. A társulati adó, amely az elmúlt esztendőben még 15 millió volt, tehát jelentékeny összeg, 13 millióra csökkent, vagyis kétmillióval esett. Ugyanakkor azonban a fogyasztási adók az egész vonalon tetemes öszszeggel. szám szerint 15 millióval emelkedtek, így a forgalmi adó 2,600.000, a fogyasztási adó 3,700.000, a vámjövedék 4,100.000, a dohányjövedék 2,900.000 pengővel és így tovább, összesen 15,133.000 pengővel növekednek ezek az adónemek, és ezzel szemben 9 millióval csökken az állam egyenesadó bevétele. Sokat beszélünk reformokról, új életről, új szellemről. Ha tehát új életet akarunk, amit valamennyiünknek akarnunk kell, akkor elsősorban itt kell kezdeni az új életet: a polgárság teherbíró képességének arányában kell a polgárságot megadóztatni és nem szabad tovább tűrni, hogy azok, akiknek semmijük vagy nagyon kévésük van, viseljék aránylag a legnagyobb adóterhet. Sajnos, költségvetésünk erre még csak egy közeledő lépést sem tesz, hanem, amint az imént mondottam, még az elmúlt évek, tehát a sokat kárhoztatott és hibáztatott kormányok kötségvetésével szemben is visszafelémenő, még antiszociálisabb irányban haladó költségvetéssel jött az országgyűlés elé. Éppen ezért igenis, azt vallom, hogy az államháztartás egyensiílyának biztosítása érdekében lehetne adózási rendszerünk komoly megreformálásával lényegesen segíteni és közeledni a cél feléKétségbeejtő az a nyugdíjteher, amely ezt az országot sújtja. Megvallom őszintén, nem is tudom megérteni, hogy ezen a téren mi fog még történni ebben az országban, ha tovább is így megy. Ne méltóztassanak félreérteni. Egy percig sem azt kifogásolom, hogy vannak nyugdíjasok, akiket el kell látni nyugdíjjal, hogy vannak emberek, akik a jól megérdemelt szolgálat után kell, hogy megkapják nyugdíjilletményeiket, sőt azt kifogásolom, hogy a múlt Képviselőház éppen a 33-as bizottságban bemutatott rendeletek alapján azokat az egészen jelentéktelen, kisösszegű, 40-—50—60 pengős nyugdíjakat szállította le és csökkentette, körülbelül ugyanolyan arányban, mint amilyen arányban csökkentették az egészen tekintélyes összegű nyugdíjakat is. De igenis, mégis meg kell említeni, hogy ezen a téren valami hiba van, meri az elmúlt évvel szemben 3482-vel emelkedett a nyugdíjasok száma. Ez nem természetes szaporodás, hiszen a természetes az volna, hogy a nyugdíjbavonulók arányban legyenek az elhaltak számával. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Létszámcsökkentés folyik!) Éppen most akarok ezzel foglalkozni. (Farkasfalvi Farkas Géza: A magas állások pedig szaporodnak, öt új államtitkárunk van mindennap!) Azt hiszem, a nyugdíjasoknak ilyen nagyarányban való szaporodása csak természetellenes úton, vagyis létszámcsökkentéssel, erőltetett módon való nyugdíjaztatással következhetett be. Nem tudom, de vannak értesüléseim, amelyek szerint nagyon életerős, egészséges és munkabíró embereket küldenek n nyugdíjba egymásután azért, hogy azután őket más címeken újra alkalmazzák. (Bródy Ernő: Hogy lehet ez? AUáshalmozásl — Müller Antal: Sohse volt nálunk álláshalmozás! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Ilyen eset nincs!) ülése 1935 június lU-én, pénteken. Tudok olyan esetről, amikor egészen előkelő, magasrangú katonatiszt nyugdíjba ment és azután állami szolgálatot vállalt. Azt hiszem, ezek között a nyugdíjasok között találnánk néhány olyan nyugdíjazottat, akik más minőségben azután újabb alkalmaztatást vállaltak, még hozzá közszolgálatban. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Csakhogy az 1934. évi I. tcikk szerint nem kapnak nyugdíjat!) Ezzel szemben a nyugdíjra fordított összeg 239,947.000 pengőről 243,223.000 pengőre, tehát 3,276.000 pengővel emelkedett egy év alatt. En nem vagyok ezekért elsősorban felelős, de aggodalommal nézem azt és aggodalmamnak adok kifejezést felette. Ha ez így fog menni, mit fog csinálni a kormány, hogyan, milyen eszközökkel próbálja meg akkor az államháztartás egyensúlyát biztosítani, amelynek biztosítására kívánja ezt a 33-as bizottságot továbbra is kiküldeni. Milyen módon és milyen eszközökkel fogja ezt valaha is elérni 1 (Farkasfalvi Farkas Géza: Maximálni kellene, hogy közpénzekből mennyit kaphat össz3sen valaki! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez már megvan!) Nem tudtam megállapítani, hogy ez a hatalmas összeg, ez a 243 millió pengő hogyan oszlik meg a nyugdíjasok között. Nem tudtam megállapítani, de azt hiszem, — és itt is csak aggodalmamnak adok kifejezést — hogy még mindig nagyon tekintélyes számmal vannak olyanok, akik oly magas összegű nyugdíjat élveznek, amilyent ez a szegény ország nem bír el és nem indokolt, hogy az ország ezeket a hatalmas nagy nyugdíjakat biztosítsa. E téren valaminek feltétlenül történnie kell és kell, hogy a reformszellemuek megfelelően revideáljuk ezeket a nagy, magas nyugdíjakat. Nem tudom, hogy van-e közöttük olyan is, aki külföldön él, lehe^ hogy most valutáris, pénzügyi szempontból ilyenek már nincsenek, de a múltban, sajnos, voltak olyanok is, — ezek között előkelő, magasfizetésű osztálybeliek — akik itt vették fel a nyugdíjukat és külföldön költötték azt el. Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Bródy Ernő: Halljunk valamit az üzemekről!) Az üzemek már benn szerepelnek a nyugdíjak és nyugdíjasok között ebben az összegben s ebben a számban az üzemek nyugdíjasai is bennfoglaltatnak. Krüger képviselő úr ezeknek és az ezekhez hasonló feladatoknak egész Özönét utalta át ehhez a megalakítandó 33-as bizottsághoz és felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy kegyes jóindulattal kezelje és intézze el ezeket a kérdéseket. Én nem bízom ezeket a problémákat a 33-as bizottságra, mert nekem nemcsak jogom, hanem kötelességem is ezekkel a kérdésekkel foglalkozni és ezeknek a kötelezettségeknek teljesítéséről nincs jogom lemondani. Én is vallom, hogy ezeket a felada^ tokát és ezek között — nem győzöm eléggé hangoztatni — a legfontosabb szociális feladatot ennek a törvényhozásnak kell elvégeznie, s ez az a feladat, amely ma sok ezer és ezer embert ejt kétségbe. Ez a Ház most szabadságra készül, négy hónapra szabadságolják a Házat. (Rassay Károly: Elég hiba!) A képviselő urak talán — nem tudom, ki hogyan — nyugodt lelkiismerettel akarnak eltávozni a négyhónapi szabadságra akkor, amikor itt az országban olyan elintézetlen probléma van, amely dübörög, amely kétségbeesésbe kergeti az embereket s ez: a nagy munkanélküliség problémája. (Ügy van! a baloldalon.) Igen t. Ház! A miniszterelnök úr költség-