Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

Az országgyűlés képviselőházának 45. kívánom a t. Ház és a kormány figyelmét felhívni. Mintegy tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a gyárrombolás a Váci-úton, amikor a nagy gyárakat egymás után vásárolták össze, a gépeket részben eladták, részben összetörték, a munkásokat pedig elbocsátották. E munkások között rengeteg sok volt olyan, aki húsz-harminc esztendőt töltött abban az üzemben, mégis teljesen kártérítés nélkül bocsátották el őket. Minthogy pedig ezeknek a munkásoknak túlnyomó többsége már túlhaladta a 35—40 évet, ezek a munkások sehol sem jutottak rendes munkához. Ezeknek a munkásoknak egy nagy száma a legrettenetesebb nyomorba került. Akkor szóvátettük ezt az ügyet a Házban és az akkori kormány részéről azt az ígéretet kaptuk, hogy amennyiben összezsugorodás következtében gyárakat fognak leállítani, ha nem is törvényes úton, de legalább is befolyásával igyekezni fog odahatni a kormány, hogy ezek a munkások valamelyes kártérítésben részesüljenek. Már most az utóbbi időben egyes kartelalakulatok az árak biztosítása és a piac monopolizálása érdekében egyes, a kartelhez nem tartozó, vagy a kartelhez tartozó, de gyengébb gyárakat igyekeznek lekonkurrální; olyan árakon dobják a piacra az árut, hogy azon az áron a kisebb gyár nem tud árusítani, ennek következtében abba a kényszerhelyzetbe kerül, hogy vagy tönkremegy, vagy felajánlja magát a kartellnek. A kartelalakulat ilyenkor megvásárolja az illető gyárüzemet, a gépeket leállítja, tönkreteszi, vagy eladja, a munkásokat és alkalmazottakat szélnek ereszti. A magánalkalmazottak a törvény értelmében valamelyes felmondást, végkielégítést kapnak, 'azokat a munkásokat azonban, akik egy ilyen üzemben tízhúsz esztendőt is eltöltöttek, nem részesítik semmiféle kártérítésben sem. E munkások között rengeteg sokan vannak olyanok, akik azután nem kapnak munkát. Mivel pedig Magyarországon munkanélküli biztosítás nincs, munkanélküli segélyt nem kapnak, így szaporítják azoknak a számát, akik Budapesten sorbaállnak a rohamlevesért; azután pedig Budapest utcáin látjuk felvonulni őket, itt-ott dolgozgatnak azért a levesért. (Zsóry Lajos: A gazdasági cselédek sem kapnak egy élet után semmit. — Peyer Károly: Az is baj!) Nem néhány emberről van itt szó. Egy pár számmal leszek bátor állításomat igazolni: Az ipartelepek száma 1929-től 1934 végéig 102-vel csökkent, a munkások száma 242.200-ról 39.577tel 202.623-ra apadt. Igaz, hogy azóta emelkedett valamelyest a munkáslétszám, a baj azonban ott van, hogy amíg ennek a 39.577 munkásnak túlnyomó többsége azok közé tartozik, akik ilyen gyárbeszüntetés következtében váltak munkanélkülivé, addig a szaporulat túlnyomórészt fiatalkorú lányokra esik, akiket az újabban alapított textilgyárak szívtak fel. Közgazdasági szempontból is rendkívül hátrányos ez a dolog és azért is, mert hiszen túlnyomórészt családos embereket érint, a családapának a nyomorúsága pedig: természetszerűleg átragad a családra is. A rendelkezésemre álló rövid idő nem engedi meg, hogy részletesen felsoroljam azokat az üzemeket, amelyeket a kartel ilyen működése következtében leállítottak, csak néhány jellemző példát hozok fel. A textilkartel leállította a komáromi Fiedler-gyárat. Ennek köillése 1935 október 16-án, szerdán. 301 , vetkezménye az volt, hogy nem a Csehszlová| kiából Magyarországba átjövő munkások váltak munkanélkülivé, hanem a. magyar munkásokat tették ki, mert a gyár egyik része, ha nem tévedek, a fonoda üzemben van, a fonodában j Csehszlovákiából átjött munkások dolgoznak, míg a szövődében, amelyet leállítottak, magyar munkások, vagyis Csonka-Magyarország területén lakó munkások dolgoztak. Ezek körülbelül mintegy 400-an munkanélkülivé váltak, ma is munkanélküliek. A gyár tetemes kárpótlást kap azért, mert az üzemet megszüntette, ellenben minden kárpótlás nélkül dobta ki azokat a munkásokat. Ugyancsak a kartel működése következtében szűnt meg a szentgotthárdi Bujáti-gyár. (Tahy László: Már rendben van!) Ha rendben van, akkor ez nem számít ide, de egy ideig biztosan állt, mert erről magam is meggyőződtem. (Peyer Károly: Mióta van üzemben?) Ha üzemben is van az a gyár, nem régen lehet üzemben, illetve^ mikor én láttam, üzemen kívül állt. Valószínűleg átszerelték és másvalamit csinálnak ott, de a selyemszövő teljesen üzemen kívül van. (Tahy László: Most indult meg!) Ha most indult meg, akkor mégis nekem van igazam, hogy leállították és állt egy ideig. Hogy valaki ] véletlenül megvette és üzemben tartja, az más lapra tartozik. A konzervgyárosok igyekeznek egy kartelt létesíteni, állítólag az ő érdekeik megvédésére, de mi tudjuk, hogy a közönség kifosztására. Tehát feltámasztják a kartelt. Mielőtt azonban az új kartelt létrehoznák, — így írja egy előkelő közgazdasági lap — elhatározták, hogy megvásárolják és beszüntetik azokat a kisebb üzemeket, amelyek az egyezményben a kerékkötők szerepét játszották, vagyis olcsóbban adták az árut. Ezeket egyszerűen megszüntetik Ez a legnagyobb titokban történik. 200,000 pengőt számítottak erre a célra és úgy számítják a konzervgyárak köréből kiszivárgó hír szerint. hogy 200.000 pengő elég lesz ezeknek az üzemeknek felvásárlására. De nemcsak a konzervgyárak, hanem a szenesek is megmozdulnak. így például a közelmúltban megvásárolta a Magyar Altalános Kőszénbánya az alacskai kőszénbányát, ahol 420 munkás vált munkanélkülivé. Az egész falu úgyszólván tünkrement annak következtében, hogy ezt a bányaüzemet megszüntették. Nota bene nem azért szüntették be ezt az üzemet, mert nem volna szénelőfordulás, hiszen ez az alacskai bánya rengeteg sok szenet szállított a Máv.-nak, hanem azért, mert^ az árpolitikája nem volt Vida úrnak kedvező, Vida úrnak nem tetszett az, hogy ez az alacskai bánya a Máv.-nál lekonkurrálja őt; megvették tehát a bányát, kielégítették nagyszerűen a tulajdonost és megszüntették az üzemet. 420 munkáscsalád vált ennek következtében munkanélküli vé. (Peyer Károly: A békebeli pengős szenet háromért adják el! — Propper Sándor: Vida ma a legnagyobb úr Magyarországon!) T. Ház! Engedjék meg, hogy még a következő esetet is előadjam. Egy elektromossági gyár már a rádió bevezetésének kezdetén berendezett egy rádióüzemet. Ez a rádiókartelnek nem tetszett, megvásárolták az üzemet, leállították. Azóta áll az üzem és a munkásokat elbocsátották. Ha ezek az üzemek a rossz gazdasági viszonyok következtében (Szűntek volna meg, vagy kerültek volna csődbe, akkor nekem egy szavam sem lenne, hiszen végre is ez egy vis major.