Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-45
302 Az országgyűlés képviselőházának 4,5. ülése 1935 október 16-án, szerdán. Ha a gazdasági viszonyok rosszasága, a fogyasztás összezsugorodása következtében az üzem megszűnik, nein lehet csinálni semmit ez ellen. Ezekben az esetekben azonban, amelyeket bátor voltam felsorolni és amelyekhez még egy tucat járul hozzá, nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy a gyárak és üzemek tulajdonosai bőséges kárpótlást kapnak a karteltől, egyik-másik esetben, például egy csavargyár esetében, évjáradékot kap az a gyáros csak azért, hogy egy bizonyos számú és egy bizonyos minőségű csavart ne gyártson. Ezek a tulajdonosok tehát igen jól járnak, amikor a kartel felvásárolja üzemüket, ^ ellenben nagyon rosszul járnak azok a munkások, akik az üzemben dolgoznak, mert hiszen ezeket a munkásokat minden kártérítés nélkül bocsátják el. Azt mondhatná erre valaki, hiszen az^ állam nem avatkozhatik bele annyira a magánjogba, ha valaki eladja az üzemét, hát eladja, ez ellen nem lehet semmit sem csinálni, a munkások keressenek másutt munkát. Ez az a liberális felfogás, amelyet általában az urak hangoztatni szoktak, amikor munkáskérdésről van szó. Itt azonban egy kissé meg kell állnunk. Az állam ezeknek a nagy iparvállalatoknak bőséges keresetet nyújt a vámvédelemmel, amelyhez fogható nagy vámvédelmet Európának talán egyetlen állama sem nyújt az ilyen nagy gyáraknak. Bőséges profithoz segíti tehát őket a vámvédelemmel és a valutáris intézkedésekkel, s egyéb beneficiumokkal is ellátja őket. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Ezek a gyárak, ezek a kartelalakulatok az állam révén gazdagodnak meg. Ha tehát saját érdekükben üzemeket vásárolnak fel és ezeket az üzemeket megszüntetik, akkor annak az államnak, amely ezeknek a gyárvállalatoknák hatalmas kedvezményeket juttat, legyen annyi ereje, hogy megvédje a szegény munkásokat, akik az ilyen üzemvásárlások következtében munkanélküliekké válnak. Itt nem elemi csapásról van szó, itt nem arról van szó, hogy nincs fogyasztás, tehát az üzem összezsugorodik s a végén teljesen megszűnik Itt arról van szó, hogy gazdag vállalatok felvásárolnak üzemeket, ezeket saját érdekükben megszüntetik, a tulajdonost kielégítik, a munkásokat azonban szélnekbocsátják. A legelemibb kívánság ilyen esetben az lehet, hogy ha kárpótlást kapnak az üzem megszüntetéséért, ha kárpótlást kapnak a gyárért, akkor ebből a kárpótlásból adjanak a munkásnak, aki talán 10—20 esztendőt töltött abban a gyárban. (Élénk helyeslés.) Az iparügyi miniszter úr a keresztény iparosok nemzetközi kongresszusának megnyitó ülésén többek között a következőket mondta (olvassa): »A munka nem egyszerű árucikk többé, mert arra minden embernek joga van, hogy emberhez méltó megélhetését munkájával biztosítsa. Meg kell védeni a dolgozó társadalmat, elsősorban a munkásságnak a keresztény emberi méltóságból folyó jogait, lelkét, egészségét, otthonát és munkabérét.« Majd kijelentette, hogy (olvassa): »A magánvagyon erős hajtórúgója a munkának, azonban a javak feletti uralom mégsem lehet az egyén kizárólagos joga.« Én nem kérek mást, csak azt, ami ezekben a szavakban le van fektetve. Ha a kartelalakulatok gyárakat vásárolnak, üzemeket szüntetnek meg és ezáltal busás haszonra tesznek szert, a legelemibb kötelessége az államnak, a kormánynak odahatni, hogy az így munkanélkülivé vált munkások kárpótlásban részesüljenek. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Br. Berg Miksa: Megvan a nemzeti egység! — Zaj.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az iparügyi miniszter úrnak. Kun Béla képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Esterházy Móric gróf képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a külügyminiszter úr a Házat a külügyi helyzetről tájékoztatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Teljesen osztom azt az álláspontot, hogy a külügyi kérdések részletes megvitatása a külügyi bizottság elé való, mégis felkérem az igen t. külügyminiszter urat, hogy méltóztassék bennünket az általános külügyi helyzetről, valamint a kormány Genfben képviselt álláspontjáról itt a parlamentben tájékoztatni. Ezt azért teszem, mert úgy vélem, bogy vannak kérdések és helyzetek, amikor nem a külügyi bizottság az a hely, ahol a kormánynyilatkozatoknak elkeli hangzaniok úgy a legteljesebb nyilvánosság, mint a határozathozatal szempontjából. T.. Ház! Aki az utóbbi hónapok eseményeit követte és fejlődésüket figyelemmel kísérte, annak tisztában kell lennie azzal, amit Sir Samuel Hoare angol külügyminiszter úrnak szeptember 11-én Genfben tartott nagyszabású beszéde fejtett ki. S ez az az álláspont volt, hogy a rugalmasság — elasticity — szerinte a nemzetközi biztonság egyik feltétele. Utal továbbá a nemzetközi állapotok — international conditions — békés úton való megváltoztatására és végül megállapította, hogy a világ nem mozdulatlan, nem »static«, ahogyan kifejezte magát, hanem időről-időre változtatásokat kell eszközölni. Ez az álláspont az abesszin-olasz konfliktus remélhetőleg békés likyidációja után tanulság- és eredményeképpen mégis csak éreztetni fogja hatását nemzetközileg és a ma fennálló nemzetközi problémák békés, evolúciós megoldását fogja eredményezni, legalább is elősegíteni. Kérdésemet tehát főleg ebből a szempontból, a jövő szempontjából, intézem az igen t. külügyminiszter úrhoz, aki már korábban Sir Samuel Hoarehoz hasonló értelemben nyilatkozott a népszövetségi paktum és egyéb szerződések tekintetében, hogy tudniillik nemcsak a súlyos, a nagy vagy a győztes államok biztonságát és érdekeit szolgáló rendelkezéseket kell végrehajtani, hanem azokat is, amelyek a kisebb nemzetek védelmére, előnyére foglaltattak e szerződésekbe. T. Ház! Magyarország az elmúlt napokban Genfben az egész világ előtt bebizonyította, hogy formális szövetségi szerződés nélkül is gentleman módjára viselkedik nemzetközi relációkban. (Igaz! Ügy van! Éljenzés jobbfelől.) Szélső határáig elment annak, amit egy kis állam, mint Magyarország, mai helyzetében magának megengedhet. (Rassay Károly: Legszélső határáig!) Nem felejti el azokat a szolgálatokat, amelyekben olasz részről része volt
