Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-45
Az országgyűlés képviselőházának U5. olyan végrehajtási szándékot, amilyenek például a közigazgatási tisztviselőkkel kapcsolatban hozott hasonló törivény végrehajtása során jelentkeztek. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ennek a törvénynek megalkotása során annakidején a 'belügyminiszter úr itt azt mondotta, hogy ezeket a rendkívüli nyugdíjazásokat csak a leghaszontalanabb egyénekkel «izemben fogják foganatosítani és azóta nagy megdöbbenéssel kellett azt látnom, hogy például Borsod megye legkiválóbb tisztviselőjét, (Farkasfalvi Farkas Géza: Mert nem köszönt egyszer a főispánnak véletlenül! Ez, a vád ellene!) Borsod vármegye legkorrektebb tisztviselőjét (Ügy van! Ügy van! balfelől.) szándékoznak most annak a törvénynek alapján kényszernyugdíjazni, amelynek tárgyalása során valamikor a belügyminiszter úr azt mondotta, hogy azt csak a leghaszontalanabb egyénekre fogják alkalmazni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Véletlenül rövidlátó és nem köszönt a főispánnak! Ezért akarják nyugdíjazni! — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy ez így van. (Horváth Zoltán: Itt csak a kormánynak szabad rövidlátónak lennie! — Farkasfalvi Farkas Géza: Es analfabétának bizonyos dolgokban, így a külpolitikában!) T. Ház! Amikor így rövid Összefoglalását adtam e^törvényj avaslat genezisének, ezt kizárólag azért tettem, mert politikai szempontból meg kell állapítanom ezúttal is, hogy a jelenlegi kormány működéivel kapcsolatban különö ö kép a kritikát feleslegesnek minősíteni egyáltalán nem lelhet. Sőt meg kell állapítanom azt is, hogy talán a kormány szempontjából hátrányos, a nemzet szempontjából azonban elengedhetetlenül szükséges ^ennek az ellenzéki kritikának hatályos, alános és tárgyilago« gyakorlása. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Brogli József: Tárgyilagos lehet!) Amikor a miniszterelnök úr Debrecenben kijelenti azt, hogy nem kell hallgatni az ellenzékre, örömmel 1 állapítom meg, hogy a miniszterelnök úr ezúttal sem a szavai szerint cselekedett, mert igenis, a kormány hallgatott az ellenzék kritikájára és kidobálta ebből a javaslatból a legkifogásolhatóbb rendelkezéseket. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az igazságügyminiszter úr érdeme!) Ha az ember ilyen intenciókkal, ilyen, a bírák által is alkotmányellenesnek minősített törekvésekkel kénytelen találkozni, amelyeket csak súlyos harc árán lehet eliminálni magából a törvényjavaslatból, akkor azt kell mondanom: Mann merkt die Absicht und wird verstimmt. Lehetetlen nem konstatálni azt, hogy ez a kormányzat minden lehető és lehetetlen alkalommal még azt a kicsiny maradék függetlenséget, azt a kicsiny maradék szabadságot is, amely az ezeréves magyar alkotmányból a •mai abnorm is időkben még megmaradt, megpróbálja megnyirbálni, megcsonkítani és a nemzeti egység pártpolitikai jelszavával űzött visszaélés során pártpolitikai célok szolgálatába állítani. (Ügy van! — Taps balfelől.) Lehetetlen azonban fel nem vetnem azt a kérdést is, hogy amikor öthónapos szüneteltetés után először ül össze tárgyalni ez a Képviselőház (Felkiáltások jobbfelől: öthónapos szüneteltetés?), valóban a bírák és ügyészek fegyelmi törvényeinek megszigorítása az a legsürgősebb, mindenek felett és előtt álló cél, amelyet tűzönvízen keresztül azonnal meg kell valósítanif Nekem semmi kifogásom sincs az ellen, ha a bírák és ügyészek sorsával és helyzetével íogülése 1935 október 16-án, szerdán. 291 lalkozunk, de kénytelen vagyok reámutatni arra, hogy amikor 80 pengős fizetésű szükségmunkások, majdnem azt mondhatnám, inségmunkások dolgoznak a bíróságokon, f akkor a fegyelmi törvények szigorításánál talán fontosabb lett volna a bírákkal ós ügyészekkel kapcsolatos kisebbfizetésű exisztenciák megfelelő javadalmazásának, a helyzet megfelelőbb stabilizálásának és megoldásának gazdasági vonatkozású kérdéseivel foglalkoztatni a Házat. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Közigazgatási bírónak neveznek ki valakit azért, hogy nyugdíjat kaphasson!) Nem tudom, nincs-e ebben bizonyos tüntetési szándék azokkal az ítéletekkel kapcsolatban, amelyeket a bíróság a közelmúltban a különböző választási visszaélések ügyében, sajnos, kénytelen volt meghozni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem tudom, nincs-e ebben a cselekedetben bizonyos retorziós gesztus is, hogy legelsőnek éppen ezt a szigorított bírói és ügyészi fegyelmi eljárást hozták a Képviselőház elé. {Ügy van! Ügy van! balfelől. — Felkiáltások jobbfelől: Nincs! — Horváth Zoltán: Mit tudják azt önök! A parancskiadáskor nem hallották! — Felkiáltások jobbfelől: Ugyan! Ugyan!) En azt hiszem, hogy ha ezekből az ítéletekből, amelyekért köszönet és hála illeti a magyar közigazgatási bíróságot, (Éljenzés és taps balfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Éljen a közigazgatási bíróság! Van még igazság, nem lehet mindent csinálni! — Mózes Sándor: Nem lehet ellopni a szavazatokat! — Elnök csenget.) valamilyen konzekvenciát le lehet és le kell vonni, (Felkiáltások balfelől: Kell is!) akkor ez csak az lehet, hogy azt a szégyenteljes ajánlási rendszert, azt a bíróság által is megbélyegzett választási rendszert, amely ennyi visszaélésre ad lehetőséget és módot, kellett volna itt a legelső ülésen azonnal hatályon kívül helyezni. (Felkiáltások balfelől: Ügy van! Ez a sürgős!) A nemzet érdeke, tovább megyek, - a nemzet becsülete, nem tűri tovább a halasztást ezekben a kérdésekben. Ezekben a kérdésekben tessék a kötelességet sürgősen teljesíteni, a bírák és ügyészek megrendszabályozásával azonban ráérünk még, igen t. miniszter úr. Ezeknek az intencióknak és ezeknek a szándékoknak láttán nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot elfogadhassam. Megállapítom azt, hogy a kormány támadást készít elő az ügyészek és bírák függetlensége, a bírói függetlenség ellen, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) megállapítom, hogy a támadás nem sikerült (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és megállapítom, hogy a kormány, hála Istennek, ebben a kérdésben is a magyar nemzet emelkedettebb közéleti felfogásával szemben, úgy, ahogyan azt minden kérdésben kénytelen lesz megtenni, ezúttal is kénytelen volt visszavonulni. A javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik! Szeder János jegyző: Lányi Márton! Lányi Márton: T. Képviselőház! Az ellenzéki oldalról elhangzott különböző kifogásokkal a tegnapi nap folyamán Wolff Károly, ma pedig Pesthy Pál 'képviselőtárs aim igen behatóan foglalkoztak s nekem véleményem, hogy ez a foglalkozás sikerrel is járt, amennyiben meggyőzték a t. Házat arról, hogy azok az aggályok és azok a kifogások, amelyek itt a tegnapi nap folyamán elhangzottak, tárgytalanoknak tekinthetők. Ezek után nekem csakis előttem szólott Eckhardt Tibor képviselőtársam felszólalásával kell foglalkoznom és rá kell mutatnom
