Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

292 Az országgyűlés képviselőházának U arra, hogy az ő álláspontjával szemben én hely­telennek és meg nem felelőnek tartom azt, ha eery törvényjavaslat benyújtása után, illetőleg a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával olyan tényekre és körülményekre^ nyúlunk _ vissza, amely dolgok a mai tárgyalásnak tulajdonkép­pen nem is alapja, nem is tárgya. (Horváth Zol­tán: A felelős miniszter szignálta azt is! Azt akarták elfogadtatni! — Dulin Jenő: Meg­hiúsult') Nagyon jól tudom, hogy azt a javaslatot annakidején az Országos Bírói és "ügyész Egyesületnek megküldték és hasonlóképpen tudom azt is, hogy ahhoz a^ javaslathoz az or­szág főbb bírái mind hozzászóltak. (Eckhardt Tibor: Es helytelenítették!) Az egy tervezet, egy olyan elgondolás volt, amely természetesei széles vitát váltott ki. (Horváth Zoltán: Nem vártuk volna, hogy éppen az igazságügyminisz­ter úrtól jön egy ilyen javaslat!) T. képviselő­társam tegnap már elmondta beszédét! Mon­dom, ez a tervezet széles vitát váltott ki min­den oldalon, a napi sajtóban és a tudományban egyaránt és természetesen, ^mint minden egyes ilyen kérdésnél, az eszméket megérlelte, az egyes gondolatokat kiváltotta és harmonikus megoldást hozott létre. Tény az, — és erre a pártnak számos tagja tanú — hogy az igazságügyminiszter úr által benyújtott javaslat magában a pártban igen alapos és igen beható megvitatásnak és tanács­kozásnak volt a tárgya (Felkiáltások half elöl: Nagyon helyes!) és igenis, számtalan olyan ér­vet sikerült nekünk azokon a tárgyalásokon felhoznunk, amelyek helyeseknek bizonyultak, amelyeket az igazságügyminiszter úr akceptált s amelyeknek figyelembevételével alkottatott meg azután aza javaslat, amelyet még a múlt ciklusban a Ház elé terjesztettek, amely azon­ban a Háznak érdemleges tárgyalását nem érte meg. (Eckhardt Tibor: En nem a párt raun kásságát kifogásoltam, hanem a kormányét! Ez nagy különbség!) En tehát azt hiszem, t. Ház. hogy helyesen akkor járunk el, ha ennek a rsa * vaslatnak tárgyalásánál azzal a szöveggel és azzal az indokolással foglalkozunk, amely ma szőnyegen van, amelyet az igazságügyminisz­ter és így a kormány előterjesztett és a m eb; 1935 május hó elején nyújtatott be. (Helyeslés jobbfelől.) Itt mindjárt felhasználom az alkalmat arra. hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársam­nak egy a kényszernyugdtjazással kapcsolato­san előhozott, de egyébként — elismerem -'­igen hangzatos kijelentésével foglalkozzam, amikor t, i. a képviselő úr a közigazgatással és a közigazgatási nyugdíjazásokkal kapcsolat­ban bizonyos kény szernyugdíjazásokról beszél a bírói karban, amely kényszernyugdíj ázások­nál attól tart, hogy esetleg olyan szempontok (Eckhardt Tibor: Olyan szellem!) vagy olyan szellem fog érvényesülni, (Horváth Zoltán: Mint ahogy megszületett a javaslat!)^ mint a közigazgatási kényszernyugdíjazásoknál. (Eck­hardt Tibor: Ez nagyon szomorú volna! — Horváth Zoltán: Quod deus ayertat!) En a köz­igazgatási kényszernyugdíj ázásokról nem óhaj­tok nyilatkozni, (Felkiáltások half elöl: Jobb is!) mindentől eltekintve azért sem, mert olyan kér­désről, amellyel nem foglalkoztam, nem szere­tek a nyilvánosság előtt beszélni. De másrészt a közigazgatási kényszernyugdíjazások és a bí­rói kényszernyugdíjazások közt — hogy ezt a szót használjam — igen nagy különbség van. (Felkiáltások balfelöl: Tudjuk!) E tekintetben bátor vagyok figyelmébe 5. illése 1935 október 16-án, szerdán. ajánlani igen t. képviselőtársamnak a most tár­gyalás alatt álló törvényjavaslat 60. §-át, amely azt mondja (olvassa): »Az eljárás tekintetében az 59. § rendelkezéseit kell' megfelelően alkal­mazni. (Eckhardt Tibor: Eredetileg nem így nézett ki! — Felkiáltások jobbfelől: iVe arról beszéljünk! — Horváth Zoltán: Be beszéljünk, mert a miniszter adta be! — Eckhardt Tibor: A Kormány szándékait az mutatj intenciókat abból látjuk! — Lázár Andor igazságügyminisz­I ter: A kormány szándékát az mutatja, ami most ! itt van! — Eckhardt Tibor: Megjavított szándé­| kát! — Zaj. — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: i liyet nem lett volna szabad az igazságügymi­niszternek beadni! — Eckhardt Tibor: Sok min­denre lehet következtetni a régi javaslatból, elsősorban a bizalmatlanságra!) Az 59. § pedig egészen világosan kimondja, hogy bármiféle áthelyezés, vagy pedig nyug­díjazás, amelyről a jelen esetben szó van, mind az 59., miiid a 60. §-ban, csakis a fegyelmi bíró­ság döntése alapján történhetik. A bíróság az áthelyezés kérdésében — mondja az 59. § — íté­lettel határoz. Bírói döntésről van tehát szó. Ugyancsak ennek az elvnek az alkalmazása foglal helyet a 60. §-ban, annál a bizonyos kényszer­nyugdíjazásnál, amelyet politikailag nagyon ügyesen méltóztatott beállítani, a tények azon­ban megcáfolják ennek a kifogásnak alapossá­gát. KI kell jelentenem, hogy nem tudom elfo­gadni előttem szólott képviselőtársamnak azt az elvét és beállítását, mintha a mostani tör­vényjavaslat az eddig*érvényben volt törvé­nyekkel szemben szigorítást tartalmazna. (Eck­hardt Tibor: Nem mondottam! — Dulin Jenő: Veszedelmet, nem szigorítást!) Tessék megnézni az 1869 : IV. tc.-ket, az 1871 : VIII. tc.-ket és az utána következő összes ezzel a kérdéssel kapcso­latos és talán az 1912 : LIV. jbc-kel befejeződött törvényeket. Ezeknek a törvényeknek ismereté­ben azt állítani, liogy a mostani tör­vényjavaslat szigorúbb rendelkezéseket tar­talmaz, hogy tehát itt a kormány üt egyet a bíróságon és első feladatának azt tartja, hogy megszigorítsa a bírák és ügyészek fe­gyelmi eljárásának ügyét, nem lehet és ez a beállítás nélkülöz minden t alapot. Nem bi­I szem, hogy a közigazgatási bíróság meg I fogja köszönni a t. képviselő úrnak, hogy az ő I döntéseit és ítélkezéseit itt nyilvánosan a poli­tikai kérdések közé bevitte. Nekem az a véle­| menyem, hogy a bíróságnak a politikához és a politikának a bírósághoz semmi köze nincs. (Dulin Jenő: Helyes, ezt szeretnők!) Azt hiszem, hogy a közigazgatási bíróságot megsérti egy olyan feltevés, amelynek itt Eckhardt Tibor képviselőtársam kifejezést adott, (Zaj és fel­kiált ásak a baloldalon: Mi volt az?) nemcsak ma, hanem a Képviselőház múlt ülésén is. (Eck­hardt Tibor: Megköszönni nem szabad egy tár­gyilagos ítéletet? — Egy hang a jobboldalon: Nem szokás!) Nekem az az álláspontom, hogy bírói íté­letet nyilvánosan politikailag pertraktálni nem lehet és nem szabad. (Felkiáltások a balolda­lon: Ki pertraktálta? — Farkasfalvi Farkas Géza: Fellélegzett az ország, lidércnyomástól szabadult meg! — Elnök csenget.) T. Képviselő­társam a közigazgatási híróság határozatainak ismertetése alkalmával azt mondotta, hogy él­jen a bíróság. (Éljenzés a baloldalon. — Eck­hardt Tibor: Háromszor éljen!) ^Ezt abszolúte nem fogja megköszönni a bíróság. (Felkiáltá­sok a baloldalon: Éljen a bíróság! — Egy hang a baloldalon: Nincs ellenvélemény, hanem van

Next

/
Oldalképek
Tartalom