Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

290 Az országgyűlés képviselőházának U5. ülése 1935 október 16-án, szerdán. a bírót áthelyezi s mert ítélettel mondja ki, egy előző szakasz rendelkezése szerint ez ellen az ítélet ellen még egy jogorvoslata is van ennek a bírónak. Nem akarom az igen t. Képviselőház figyelmét tovább igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől és a középen.) Ennek a javaslatnak lényege tulajdonképpen az, amit elmondottam. Az eljárási részt illetőleg nines megjegyzésem, azt csak helyeslem. Az elmondottak alapján azonban ki kell jelentenem, hogy sem alkotmányjogi, sem bírói függetlenségi elvet ez a javaslat nem sért, ,sőt tovább megyek: azt mondom, hogy ezt az elvet respektálja és minden momentumot, minden nüanszot megkeresett arra, hogy a híréi függetlenség elvét erősebbé tegye és ne gyöngítse. Éppen ezért ezt az igazánmondom, a törvény szerkesztés minden kellékével összeállított javaslatot örömmel látom itt és a magam részéről elfogadóin. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Szeder János jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! Pesthy Pál előttem szólott t. képviselőtársam beszéde végén arra mutatott rá, hogy ez a törvényjavaslat minden tekintetben megfelel a gondos törvénykészítés kívánalmainak. Bizonyos mértékig a most előttünk fekvő javaslatra talán már el lehet ezt mondani, de kénytelen vagyok utalni arra, hogy ez a törvényjavaslat nem most született meg, hanem már 1934 június 5-én megküldetett egyízben az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek. Akkor ennek a javaslatnak még egészen más tartalma volt s akkormég erről a javaslatról talán a túloldalon ülő igen t. képviselőtársamnak is más véleménye lett volna. (Pesthy Pál: Én erről beszélek és nem a régmúlt időkről!) Nagyon örvendek, hogy egyetértünk ebben. (Pesthy Pál: Nem! Én azt sem mondottam, hogy egyetértünk, mert én ahhoz nem szólok]) Ha azonban egy törvényalkotást bírálat tárgyává akarunk tenni, amint általában, ha bármilyen emberi alkotást komoly bírálat tárgyává akarunk tenni, — már pedig nekünk itt ez a kötelességünk — akkor nem csupán az előttünk fekvő tényeket, hanem azokat az intenciókat is kutatnunk kell, amelyek egy bizonyos törvényalkotást létrehoznak. Az intenciók keresése egy ilyen törvényalkotás vizsgálatánál annál inkább indokolt és szükséges, mert a törvénynél sokszor lényegesebb az a szellem, amely a végrehajtásnál érvényesül. (Ügy van! a baloldalon.) Ha pedig egy bizonyos intenció érvényesül valamely ^törvényalkotás létesítésénél, akkor valószínű és feltehető, hogy ugyanez az intenció fog a törvény végrehajtása során is jelentkezni. Éppen ezért méltóztassanak megengedni, hogy ennek a javaslatnak hisztorik.umával is foglalkozzam egy kissé. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mint mondottam, ez a javaslat már megküldetett a múlt év június 5-én az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek, amely egyesület ezzel a törvényjavaslattal akkor mindjárt behatóan foglalkozott. Hogy mennyire nem felelt meg az a törvényjavaslat eredetileg a most bizonyos mértékig elismerhető tárgyilagos szempontoknak, azt maga az az észrevételsorozat bizonyítja legjobban, amelyet ez a valóban tárgyilagos és a kérdés megítélésére elsősorban hivatott testület fűzött ehhez a törvényjavaslathoz, amikor az nyomtatásban is megjelent. Észrevételeiben többek között kérte a javaslat 6. §-ának törlését és megállapította azt, hogy ezek a szakaszok a bírói függetlenség elvével ellentétben vannak s az eddigi jogállapot visszafejlesztését jelentik. Sőt az igazságügyminiszter úr által eredetileg előterjesztett javaslatra adott észrevételek összefoglalásaként megállapította az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület azt is, hogy a javaslat egyes rendelkezései ellen való súlyos aggályai alkotmányjogi alapokon nyugszanak. Egy törvényalkotással szemben, amely ilyen kardinális kérdésben óhajt reformokat végrehajtani, mint amilyen a bírói függetlenség és a magyar alkotmányosság alapjai, azt hiszem, helyénvaló, ha az eredeti igazságügyminiszteri javaslatnak ezekre az intencióira, ezekre a semmiképpen sem akceptálható és nem helyeselhető intencióira, amelyeket az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület állapított meg, ezennel nyomatékosan rámutatok. (Helyeslés . balfelöl.) Nem azért, mintha ezeken a vágányokon óhajtanánk tovább menni, hanem azért, hogy óva intsük az igazságügyminiszter urat és minden erre hivatott tényezőt attól a felfogástól, amely a végrehajtásban az eredeti javaslat szellemének folytatását jelentené. (Horváth Zoltán: Azt is megszavazták volna!) Az után a nagy ellenkezés után, amelyet ez az eredeti törvényjavaslat joggal váltott ki a:: ország ügyészei és bírái körében, megszületett egy módosított javaslat. Ezt már törvényjavaslat formájában benyújtották az elmúlt Képviselőháznak a folyó évben, úgy emlékszem, februárban került tárgyalás alá a bizottságokban. Ezzel a benyújtott törvényjavaslattal szemben ugyanez az imént említett Országos Bírói és Ügyészi Egyesület újból rendkívül súlyos aggályokat nyilvánított. Azt mondja, hogy (olvassa): »A javaslat II. fejezetében szabályozott áthelyezés és nyugdíjazás ellen a legsúlyosabb alkotmányjogi aggályunk van.« Szószerint idézek. (Olvassa): »Nem tudunk eléggé nyomatékosan rámutatni arra, hogy az áthelyezhetetlenség milyen fontos része a bírói függetlenségnek. Azt a szükségszerűséget, hogy a bírót is át lehessen akarata nélkül helyezni, ha ezt az igazságszolgáltatás érdeke okvetlenül megkívánja, teljesen megfelelően és megnyugtatóan szabályozza az 1912 : VII. te. 9. §-a.« Ezt mondják az ügyészek és bírák arról a javaslatról, amelyet a folyó év elején terjesztett elő az igazságügyminiszter úr. A bírák újból a legsúlyosabb alkotmányjogi aggályaiknak adtak hivatalosan kifejezést ezzel a javaslattal szemben. Engem csak örömmel tölt el, amikor végül hosszas^ vajúdás ^és herce-hurca után ezek az intenciók kivetkőznek eredeti formájukból és olyan javaslat kerül elénk, amelyet nálam e tekintetben sokkal hivatottabb egyén, Wolff Károly, igen t. barátom a tegnapi napon már elfogadhatónak mondott. (Horváth Zoltán: Az előző javaslatot is szignálta az igazságügyminiszter úr!) En Wolff Károly képviselőtársam illetékességét ebben a kérdésben kétségkívül elismerem, hiszen elnöke ennek az illusztris testületnek, de kénytelen vagyok egyidejűleg arra a súlyos felel ősségre is utalni, amelyet az én igen t. Wolff Károly barátom magára vesz abban a pillanatban, mihelyt ezt a javaslatot a bírák és ügyészek nevében már elfogadhatónak jelenti ki. Mert aizi alkotmányjogi és politikai felelősségen kívül most már Wolff Károly igen t. képviselőtársam maga is súlyos felelősséggel tartozik abban a tekintetben, hogy a jövőben éber figyelemmel fogja kísérni a törvény mikénti végrehajtását és a maga részéről is iparkodni fog megakadályozni minden