Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

Az országgyűlés képviselőházának U5. gálattnak kell megelőznie. Később egy szakaszban megmondja ez a törvényjavaslat, hogy a fegyelmit megelőző felügyeleti vizsgálat feladata és kötelessége a tényállás tisztázása. Ez a felügyeleti vizsgálat azonban még önmagában nem tud odahatni, hogy a fegyelmi eijárás megindíttassék, mert mielőtt a fegyelmit megindítja, a felügyeleti hatóság — azt hiszem, a 38, § rendelkezése szerint — közvádlóhoz teszi át a felügyeleti vizsgálat eredményét és itt van az első ellenőrzés: a közvádlómak joga van viszszaadni és kiegészítést kérni a felügyeleti hatóságtól. De van további ellenőrzés is, nevezetesen a 39. §. Ha hozzájárult már a közvádló is az iratoknak a fegyelmi bírósághoz való áttételéhez, megint a bíróság kerül sorra, a bíróság zárt ülésben megvizsgálja ennek a • felügyeleti vizsgálatnak adatait és a fegyelmi elrendelése tekintetében csak akkor határoz, ha az ő bírói meggyőződése v

szerint a fegyelmi esetnek tényálíadeki elemei tényleg fennforognak. T. Képviselőház! Nagy biztosítéka a bírói függetlenségnek a 34. §-ban foglalt az a rendelkezés, hogy a fegyelmi eljárásban nincs helye a vádelejtésnek. Itt Dulin Jenő t. képviselőtársammal kollizióba jutok ugyan, de azt hiszem, meg fogom őt győzni arról, hogy nem helyes az az_ álláspontja, amely szerint ő vádelejtési lehetőséget^ kíván az ügyész, de még inkább a magán vádló részére. Két esetről lehet szó a fegyelmi eljárásban: a vádat vagy közvádló képviseli, vagy magánvádló. Ha közvádló képviseli, köztudomású, hogy őt legfőbb felügyeleti hatósága utasítani jogosult. (Egy hang balfelöl: Ez az!) Már most, amikor ez a szakasz akként rendelkezik, hogy a vádelejtésre a közvádlónak nincs joga, mit tesz? Azt teszi, hogy a főf elügyeleti hatóság ingerenciáját a fegyelmi eljárásból kikapcsolja. Ez a közvád esete. Lássuk a magánvád esetét. Míg az előbbi esetben a törvényjavaslat védi a bírói függetlenséget felülről jövő befolyás ellen, ebben az esetben, amikor a magánvádlónak sem ad vádelejtési jogot, védi a bírói függetlenséget alulról jövő támadás ellen. Mert tessék elképzelni, hogy magányádra történik a fegyelmi eljárás és az a magán vádló és a fegyelmi eljárás alatt álló bíró is tudja, hogy a magánvádlónak joga van a vádat elejteni és akkor megszűnik a fegyelmi eljárás. Mi következik ebből

1

? Kézenfekvő, hogy ez az egyezkedéseknek, a kiegyezésnek melegágya, ennek következménye pedig az, hogy az a bíró — nem a bírói függetlenség egészében véve — függő helyzetbe jut azzal a magán vádlóval szemben, aki ellene ezt a fegyelmi eljárást megindította. (Horváth Zoltán: A 44. § alapján akkor megint függő helyzetbe jut!) Hogyan tetszik ezt gondolni? (Horváth Zoltán: Ügy, ahogyan írva van! Ott a magánfél fellebbezhet a felmentő ítélet miatt és akkor az Ön argumentuma rossz!) Miért? Abszolúte nem rossz. Ha képviselőtársam ezt mint jogász nem látja be, azt sajnálom, de nekem nincs több erőm ennek kifejtésére. (Horváth Zoltán: A 44. §-t tessék megnézni!) Mélyen t. Képviselőház! A bíród függetlenség védelmét látom a 41. §-nak abban a rendelkezésében is, hogy a védelemnek helyt ad, védőül azonban mindig ügyvédet, ügyvédi képesítéssel bíró egyént rendel ki, tehát olyan egyént, aki teljes jogi készséggel van felruházva az ügy elbírálására. T. Ház! A bírói függetlenség védelmét látom abban is, hogy felfüggesztést csak a fegyelmi bíróság rendelhet el. Van ugyan intézülése 1935 október 16-án, szerdán. 2S\) : kedés arra, — azt hiszem az 50. §-ban — hogy ! kivételes esetben a felügyeleti hatóság is el! rendelheti a felfüggesztést, azonban a törvény | szövege szerint és az 1871 : VIII. te. szerint is í ez nem volt joghatályos felfüggesztés. Joghatályossá a felfüggesztés csak azáltal vált, hogy kötelezve volt a felügyeleti hatóság arra, hogy 24 óra alatt terjessze határozatát a fegyelmi bíróság elé és csak úgy válik ez hatályossá, ha ez megerősíti. (Horváth Zoltán: Csak megszégyenítő ez azért a bíróra!) Nagyon támadott szakaszai ennek a törvényjavaslatnak az 58., 59. és 60. §-ok. Nem tudom, hogy tulajdonképpen miért is támadják ezeket a rendelkezéseket az igen t. ellenzéki oldalról ilyen módon és ilyen vehemensen és miért látnak benne alkotmánysértést, amikor az 1871 : IX. te. legalább • kétharmad részében, ugyanezen a jogalapon, ugyanazt az eljárást inaugurálta, mint ez a javaslat. Hozzáteszem azonban, hogy ez a javaslat sokkal több biztosítékot tartalmaz a bírói függetlenség megóvása tekintetében, mint az 1871 : IX. te. Itt egy novum van csak. Az 1871 : IX. te ugyanis csak meghatározott esetekben engedte -meg az áthelyezést, a jelen törvényjavaslat pedig megengedi az áthelyezést akkor is, ha a járásbíróság], vagy törvényszéki bíráknak a működése — itt is leszögezem, hogy nem az összes bírák működése, hanem csak az elsőfolyamodású bírák működése — azon a helyen, ahol eddig működtek, az igazságszolgáltatás érdekével nem öszszeegyeztethető. Aki a gyakorlati életben működött, s a bíróságok körében mint bíró szolgált, vagy mint t felügyeleti hatóság működött, az teljesen tisztában van azzal; hogy erre a rendelkezésre feltétlenül szükség van, különösen & vidéki bíróságok ügymenetének biztosítása .szempontjából. Ügy áll a dolog ebben a kérdésben, hogy az elmúlt időkiben — ezt ugyan diffikultálja Horváth Zoltán r t. barátom — mondjuk odakerült egy bírósághoz két telekkönyvi bíró, vagy két büntetőbíró. Több bírája annak a bíróságnak nem volt. Ezeknek kellett tehát a bíráskodás polgári részét is, vagy fordított esetben, a büntető részét is ellátni. Előfordulhattak e mellett egyéb olyan körülmények is, amelyek egy-egy bírónak azon a helyen való működését lehetetlenné tették. Keserves kínlódás, valóságos kínszenvedés volt ilyenkor az egész bíróság irányítása és felügyelete, segítésre azonban nem volt mód, bár mindenklii tudta, hogy egy bíró ímegmozdításával az egész ügymenet és az egész bírói működés orvosolva lenne. Ez az, ami plüss az 1871 : IX. tc-kel szemben, mégpedig nagyon helyesen. De ebben a szakaszban is megvan minden biztosítéka annak, hogy a bírói függetlenség ne érintessék. (Horváth Zoltán: Melyik sza,kaszban?) Mi ez az eljárás? Az elsőfokú felügyeleti hatóság javaslatot tesz a felsőbb felügyeleti hatóságnak, tehát a táblai elnöknek. A^táblai_ elnök Összehívja a tábla elnöki tanácsát, tehát egy bírói testületet és ha ez is hozzájárult, akkor megy az ügy az igazságügyminiszterhez, a legfelsőbb felügyeleti hatósághoz Szóval négy retortán át jut.el oda, hogy a legfelsőbb felügyeleti hatóság talán hozzájárul az eljárás folyamatba tételéhez. De ha az a bíró ezzel nincs megelégedve ha ezt az eljárást, ezt a felszólítást magára nézve kötelezőnek el nem fogadia, módja van megint magához a fegyelmi bírósághoz fordulnia, mert ha a felhívásnak elegrt nem tesz, akkor a felügyeleti hatóság átte-zi az ügyet a fegyelmi bírósághoz és a fegyelmi bíróság ítélettel mondja ki azt, hogy ezt 43*