Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

284 Az országgyűlés képviselőházának hh. ülése 1935 október 15-én, kedden. jogrendszerben — értem ezen a hasonló bűn­vádi perrendtartást — ismeretlen. A büntető­perrendtartásban a magánfélnek megvan a joga, hogy mint pótmagánvádló járjon el és a törvényben biztosított jogorvoslati lehetősé­geket kimerítse. Ha most a 27. § indokolását nézem, meg kell állapítanom, hogy ebben bizo­nyos ellenmondás van. A 44. § ugyanis meg­engedi, hogy amikor a fegyelmi bíróság fel­mentő ítéletet hoz és az ügyész nem fellebbez, akkor a magánfél lépjen be fellebbezőként. A 27. § a magánfelet mint pótmagánvádlót azért tiltja el, mert azt mondják, hogy bizonyára alaposan kivizsgálták a dolgot és ez megnyug­tató abban a hitben, hogy ott semmiféle fe­gyelmi vétség nincs. (Lázár Andor igazság­ügyminiszter: El sem rendelték a fegyelmi el­járást!) Nem akarom ezzel a magánfélnek a 44. $-ban biztosított jogát konfiskálni, de reám sokkal megnyugtatóbb lenne az, ha itt is mél­tóztatnék ítélettel eldönteni a dolgot. Most az a helyzet, hogy amikor egy ítélőbíróság, amely a fegyelmi ügyben elsőfokon ítél, tehát a nyil­vánosság előtt a vád és a védelem meghall­gatása után az ügyész jelenlétében ítél. úgy találja, hogy nincs fegyelmi vétség, tehát a kritériumok nem forognak fenn s az ügyész is úgy találja, hogy nem érdemes a felmentő ítélet ellen fellebbezni, mert a kiderített tény­állás szerint a vádlott nem bűnös, akkor mél­tóztatik ezzel szemben fellebbezési jogot adni a magánfélnek, ellenben a kezdő eljárásban, tehát az ügy elején egy egyszeri határozat után el méltóztatik zárni ettől. Én ebben — méltóztassék megengedni, miniszter úr — bi­zonyos ellenmondást látok. (Lázár Andor igaz­ságügy min ißzter: Szekatúrák megakadályo­zása!) További megjegyzésem a 35. §-ra vonatko­zik. A javaslat 35. §-a azt mondja (olvassa): ».Fegyelmi ügyben^ senkit sem lehet szegény­ségi jogban részesíteni és a panaszos részére nem lehet pártfogó ügyvédet kirendelni.« Né­zem az indokolást, hogy miért történik ez? Az indokolás egyszerűen ezt mondja (olvassa): »A 35. § rendelkezése a javaslatban szabályozott fegyelmi eljárás természetes következménye és megfelel a bíróságok köréből származó kíván­ságoknak.« (Lázár Andor igazságügy miniszter: Az ügyész képviseli a vádat!) Méltóztassék megengedni, bár elképzelni i« nehéz, — hiszen olyan bírótisztelő a magyar nép — hogy egy egyszerű polgár az ítélőbíró­val szembeszálljon, de az élet mégis adhat olyan esetet, amikor az a nyomorult, szegény, vagyonnélküli ember érzi, hogy igaza van és talán megfelelő utánjárással, vagy pedig szak­értő ember támogatásával ki is tudná bogozni a maga igazát. Mégis, annak ellenére, hogy a polgári perrendtartás szerint a bíróságnak joga van szegényjogot adni, szegényvédő ügy­védet kirendelni, itt, ahol talán nagyobb dol­gok forognak kockán, ezt egyszerűen megtilt­ják. Ezt nem tudom helyeselni és nem tudom a magamévá tenni. (Lázár Andor igazságügy­miniszter: Feljelentheti szóval a felügyeleti hatóságnál!) Éppen annál a magas paedesztálnál fogva, amelyen a bíróság van, én iminden lehetőséget, minden alkalmat megadnék az ügyvédi képvi­seletre, hogy necsak a vagyonos ember indít­hassa meg az eljárást,... (Wolff Károly: Hi­szen feljelentheti! — Lázár Andor igazságügy­miniszter: Feljelentheti szóval! Elmegy az el­nökhöz, feljelentheti, megindul az eljárás.) De, ha nem tud ügyvédet fogadni! (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem is kell! Minek az ügyvéd mindigl) Méltóztassék megengedni, ott, ahol jogtudó emberrel áll szemben az a laikus ember, azt kell gondolnom, hogy az a két fél nem egyforma. (Lázár Andor igazságügymi­niszter: Itt nem a felek állnak egymással szem­ben!) De igen, egy jogában sértett panaszos áll szemben a jogtudó bíróval. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem felek állanak egy­mással szemben!) Ez a szegény ember nem tudja összeszedni az adatokat és nem tudja ezt előkészíteni. Hogyan készítse hát el a feljelen­tést, hogyan járjon utána az ügynek, hogyan szolgáltassa be az adatokat 1 ? ! En úgy gondo­lom, hogy itt szintén csak az az intenció felelne meg a célnak, ha ezen változtatni (méltóztat­nék, amit a bírák részéről is bizonyosan kí­vánnak. (Lázár Andor igazságügyminiszter* Éppen ellenkezőleg!) Miniszter úr, a feljelen­tést is meg kell csinálni, a feljelentésben is le kell fektetni a tényállást, a bizonyítékokat fel kell sorolni, a feljelentést be keli nyújtani az illetékes hatósághoz; hát hogyan tudja egy ta­nyai polgár, hogy mit kell csinálnia'?! (Lázár Andor igazságügyminiszter: Elmegy az elnök­höz és elmondja!) Hát ez is álláspont. (Mózes Sándor: Mindenkinek otneg kell adni a jogse­gélyt, a szegényvédelmet. — Lázár Andor igaz­ságügyminiszter: De nem a bíró szekálására! — Mózes Sándor: De lehet valami alapos is!) T. Képviselőház! További megjegyzésem az 50. §-ra vonatkozik, amely igen súlyos rendel­kezést tartalmazó paragrafus. Nevezetesen a felfüggesztésről szól. Itt bizonyos bifurkációt látok. Ez a szakasz az 1—4. pontban taxatíve felsorol okokat és előfeltételeket, amelyeknek alapján a bírót fel lehet függeszteni állásától. — ez rendben is van, (hiszen vagy elfoglaljuk azt az álláspontot, hogy taxatíve felsoroljuk. melyek azok a cselekmények, amelyek miatt ezt a nagy és megszégyenítő intézkedést meg IV het és meg kell tenni, vagy pedig arra az állás­pontra helyezkedünk, hogy általában vetjük oda, hogy milyenféle cselekménynél történhe­tett ez, tehát a bírói kognicióra bízzuk annak eldöntését, hogy azok a tények, amelyek fel­hozattak, elég alaposak-e arra, hogy felfüggesz­tés következzék — de az utolsó pont azt mondja (olvassa): »A felfüggesztést a közvádló indítványára vagy hivatalból akkor is el lehet rendelni, ha az eset körülményeinél fogva egyéb okokból szükségesnek mutatkozik.« (Lá­zár Andor igazságú gym iniszter: A bíróságnak szabad keze van! -- Mózes Sándor: Mindent bele lehet magyarázni!) Ez az »egyéb« ok igen labilis valami, t. Képviselőház, hiszen a törvényjavaslat ezt a hirtelen felfüggesztésre vonatkozó jogot még a járásbírósági elnöknek is megadja. Aki a kis városi és falusi életet ismeri, az el tud kép zelni olyan intézkedést is ... (Lázár Andor igazságügyminiszter: A járásbíróság elnöké­nek soha sincs meg ez a joga!) Vagyis a tör­vényszék elnökének adja meg. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az már igen!) De el tudok képzelni olyan esetet is — hi­szen az mindegy, hogy járásbírósági elnökről vagy törvényszéki elnökről van szó, mint első­fokú felügyeleti hatóságról — vidéken kisebb városban, ahol nem éppen az a szigorúan vett bírói funkció vagy egyéb valami az oka an­nak, amit a felettes hatóság is annak minősít, hogy amiatt azonnal fel kell függeszteni a bí­rót állásától. (Lázár Andor igazságügyminisz­ter: Nem merném ezzel meggyanúsítani!) Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom