Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának kk* nem gyanúsítás. Ne méltóztassék más vágányra vezetni. Én a bírói függetlenséget védem, amikor a bírákat meg akarom menteni attól a szégyentől, hogy 24 óra alatt be kell jelenteni, — mert ezt mondja a javaslat —hiszen ha vidéken egy járásbírót 24 órára felfüggesztenek, (Gr. Festetics Domonkos: Majd mi megvédjük, legyen nyugodt! -- Rassay Károly: Nem azért van itt, hogy nyugodt legyen, hanem hogy kritikát gyakoroljon!) ez villámként terjed mindenfelé és ez nem emeli annak a bírónak tekintélyét, ha 48 óra múlva vissza is helyezik, mert az a csúfság, az a szégyen már megtörtént vele. (Mózes Sándor: Ettől meg kell kímélni a bírót!) Nézem az indokolást. Hivatkoznak az 1929. évi XXX. törvénycikkre, vagyis a közigazgatásról alkotott törvényre. Ebben közigazgatási mentalitás van: ahogy a közigazgatásban a főszolgabírónak tetszik vagy esetleg az alispánnak tetszik, felfüggeszt. (Ellentmondások a jobboldalon. — Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez élő jog, sohasem tettek ellene panaszt!) Azért vagyunk itt, hogy a rossz élő jogot megjavítsuk, hogy jobb élő jogot, jobb törvényt csináljunk, azért tanácskozunk itt. (Zaj jobbfelől.) Én tisztában vagyok azzal, t. miniszter úr, hogy mi az élő jog, azért kritizálom és azért mondom, hogy jobbá szeretném azt tenni. Én nem akarok ilyen hatalmat adni egy törvényszéki elnöknek sem és amint megállapítot tam, az indokolásban egyszerűen alludálnak az 1929:XXX. törvénycikkre, hogy ott is " benn van. A közigazgatás Magyarországon, az egészen más. (Rassay Károly: Elég hiba!) Hiba, hogy egészen a mindenkori kormány és párt kezében van. (Felkiáltások jobb felől: Tévedés!) De mi a független magyar bíróságot meg akarjuk védeni. (Mózes Sándor: A közigazgatással nyomják el a politikai szabadságot! — Rassay Károly: A főispánok a fő szervező ügynökök, maga a miniszterelnök mondotta! — Zaj.) Hiszen egészen furcsa, hogy a főispán nok, közpénzen fizetett közhivatalnokok, politikai gyűléseken felszólalnak. (Egy hang a középen: Ne keverje össze őket a független bírósággal!) Nem kell tőlem a független bíróságot félteni. (Zaj.) Azért kell a közigazgatást felhoznom, mert az indokolásban is a közigazgatásra történik hivatkozás, tehát párhuzamot állítanak fel a független bíróság és a közigaz gatás között, én pedig még hírül sem akarom a magyar bíróságot a magyar közigazgatással összehasonlítani. (Mózes Sándor: Tiltakozunk a független bíróság jogainak megnyirbálása ellen!) Ezzel a szakasszal szemben tehát aggályaim vannak, ezért kérem is a miniszter urat, maradjunk a taxációnái és csak azok az okok, amelyek taxatíve fel vannak sorolva, legyenek alapul szolgáló olyan tények, amelyek mellett a felfüggesztést el lehet rendelni. Ha még esetleg valami kimaradt, méltóztassék azt ötödik vagy hatodik pontként odaállítani, de így általánosságban odavetni, ezt én lehetetlennek tartom és nem gondolom, hogy Wolff Károly előttem szólott t. képviselőtársam ezt helyeselné. Hiszen az ő beszédéből általában az csillant ki, hogy ez jobb, mint eddig volt, de nem mondotta, hogy nem lehetne még ennél is jobbat csinálni. Ezzel kapcsolatos az 51. § is, amely szerint a törvényszéki elnök van felruházva ezzel a joggal. Amint felszólalásom elején mondottam, ellenzője vagyok mindenféle beavatkozásnak, amely a végrehajtó hatalom részéről jöhetne a bírói hatalomba; így természetesen ellenzője lése 1935 október 15-én, kedden. 285 vagyok a miniszter úr beavatkozásának is. Az én elgondolásom szerint a legideálisabb az volna, ha a bíróság a maga körében csinálná meg az előléptetéseket is. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Hol va,

n ilyen rendszer?) Legyen itt, miniszter úr. Legyen Magyarország mintaállam. Csináljuk meg. Nincs már mitől félnünk. Legyünk csupa pozitív magyarok. Ezt mi mondjuk, t. Képviselőház, negatív magyarok. (Derültség.) Legyünk alkotó, pozitív magyarok, csináljuk meg ezt az ideális beosztást. Ami már most az előttem szólott képviselőtársamnak azt a megállapítását illeti, hogy a. havi 80 pengő éhbért kapó joggyakornokok meg vannak elégedve... (i elkiáltások a jobboldalon: Nem azt mondotta! — Lázár Andor igazfiágügyminiszter: Nem ideális állapot! Ezt senki sem mondotta!) Méltóztassék megengedni, mire valaki joggyakornok lesz és a mai körülmények között megkapja ezt a havi 80^ pengő éhbért... (Lázár Andor igazságügyminiszter: A joggyakornok nem ennyit kap! A joggyakornok a X., a jegyző pedig a IX. fizetési osztályban van!) Csakhogy joggyakornok igen kevés van és azok, akiket most méltóztatott rendelni a bíróságokhoz próbaszolgálatra, ügyvédi és bírói vizsgát tettek, juris doktorok. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem tettek ügyvédi és bírói vizsgát!) Juris doktorok és havi 80 pengő éhbérért dolgoznak! (Lázár Andor igazságügy miniszter: Úgy, mint mi fiatal korunkban ! Mint joggyakornokok havi 42 forintot kaptunk! — Zaj.) Egészen más vi

j lág volt az, miniszter úr, mint a mai. És a joggyakornokság is rövid ideig tartott. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Az én időmben hat évig tartott!) 30—32 évesek ezek a jöggyakornokok, (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem!) itt volna az ideje, hogy családot alapítsanak, de erre nem képesek, vagy ha családot alapítanak, akkor csakugyan cipőt kell talpalni ok, mint annak a bizonyos bírónak, akiről itt dzó volt. Lehet ezen segíteni. Ha önök az, ifjúság barátai, ha azt akarják, hogy szaporodjon ez a magyar nép, ez a magyar fajta, akkor tessék erősíteni a fiatalságot, tessék nagyobb fizetést adni nekik, akkor, amikor a családalapítás ideje van. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Szegény országnak nem lehetnek gazdaghivatalnokai ! — Rassay Károly: Szegény ország ne szanáljon ezerholdas gazdákat!) Amikor a fészekrakás ideje van, akkor méltóztassék segíteni rajtuk. (Zaj.) A fogalmazói munka érdemleges munka, bírói munka; nem lehet lebecsülni sem a kvalifikációjukat, sem a munkájukat azzal, hogy ilyen bagatellösszeget adjanak nekik; Hiszen, ha a nagy fizetéseket, az álláshalmozásokat... (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az igazságszolgáltatásban nincs is nagy fizetés, nincs álláshalmozás!) Koncedálom. Sőt minden bírónak olyan fizetést adnék, hogy teljesen gondtalanul tölthesse be hivatását. Ebben egy véleményen vagyunk. De ezt az állapotot kifogásolnom, kell, mert ez martirium. Az a szegény ember, akinek olyan kevés a fizetése, örökös kísértésnek van kitéve. Ismerjük munkakörüket, hiszen a bíró annak a jegyzőnsk, a joggyakornoknak munkáját, aki gyakorlattal rendelkezik, meg se nézi. csak egyszerűen aláírja. Akkor tenne az igen t. miniszter úr az ifjúság kedvére, hogy ha kiharcolná a pénzügyminiszter úrtól, hogy állásaikat jobban dotálja. Nem mindenféle haszontalan és hasznos, — de felesleges dolgokra kellene — a pénzt kiadni. Itt van például a gazdavédelmi rendelet, amellyel