Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának UA. kos kérdéseiben egyeseknek lehetnek talán eltérő véleményei, de nagy átlagban, mondjuk egyetemes nemzeti szempontból bírálva ezt a javaslatot, azt tartom lényegesnek, hogy nines benne alkotmányjogi novum, sőt e tekintetben igenis még javítás is van, amint már az előbb kifejtettem, és a magyar független bíróság ítélkezésének garanciája le van fektetve ebben a törvényjavaslatban. Amilyen nyugodtan bízom az élet és a halál kérdését a magyar bíróságra, éppen olyan nyugodtan bízom e törvényjavaslat törvényerőre emelése után is a magyar bíróra a magyar bíróság függetlensége feletti őrködést is. En nem félek ettől a javaslattól. Ez nem trükk, nem politikai eszköz, itt nincsenek mellékutak, a magyar bíróság megakadályoz minden ilyen lehetőséget. Ezért álltam fel és mondom végső konklúzióként: nyugodt lelkiismerettel fogadom el ezt a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Hosszantartó taps a jobboldalon és a középen, — A szónokot többen üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Horváth Zoltán ! Horváth Zoltán: T. Képviselőház! Azokat az elismerő szavakat, amelyeket előttem szóló t. képviselőtársam a magyar bírói karról mondott, természetesen az utolsó betűig aláírom. De engedje meg t. képviselőtársam, hogy az ellen, amit most ő itt talán nem is nóvumnak, hanem bizonyos haladásnak állapított meg a törvényjavaslattal kapcsolatban, kifogást emeljek, mert én az abszolút és teljes bírói függetlenségnek vagyok a híve. Az abszolút és teljes bírói függetlenséget pedig csak úgy tudom elképzelni, ha a parlamentáris államszerkezetnek megfelelően a bírói, a törvényhozói és végrehajtó hatalom teljesen el van különítve egymástól. (Helyeslés balfelől. — Lázár Andor igazságügy miniszter: Hol van ez így elkülönítve? Sehol a világon! — Pesthy Pál: Sehol sincs!) Azt megértem, t. miniszter úr, hogy a kiegyezés után a bírói függetlenséget ilyen magasztosán, ilyen ideálisan nem lehetett kiépíteni, de azóta, amint méltóztatott megállapítani, már hosszú idő telt el és ahogyan a miniszterelnök úr számtalanszor megállapította felszólalásaiban, ma már nincs olyan szövetséges társunk, akivel szemhen védekeznünk kellene, hanem a magunk kis életét, a magunk kis állami szerkezetét teljesen úgy rendezhetjük be, ahogyan a magyar nemzetnék, a magyar népnek szükséges. Az én felfogásom szerint haladás akkor volna, ha sm az ideális állapot következnék be, hogy a t>árói hatalom teljesen függetleníttetnék a másik két államhatalomtól. Azt kelj megállapítanunk, hogy a mindenkori kormány és a mindenkori többség igyekezett a bírói hatalmat is, amennyire lehetséges volt, a saját testéhez formálni. (Egy hang a jobboldalon: Ezt már nem lehet mondani! — Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Lázár Andor igazságügvminiszter: Tessék bebizonyítani! — Zaj. — Elnök csenget.) Ne méltóztassanak prókátornaik fellépni, nincs a magyar (bíróságnak erre szüksége. Távol áll tőlem, hogy a— (Nagy zaj a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Akkor miért rágalmazott?) Amikor megállapítottam, hogy a mindenkori kormányok igyekeztek erre, akkor én nem a bíróságot bántottam, hanem a végrehajtó hatalmat róttam meg. fvitéz Szalav László: Megmaradt a bírói függetlenség! — Folytonos zaj a jobboldalon.) ülése 1935 október 15-én,' kedden. 283 T. Képviselőház! Ez a javaslat, amely előttünk van tulajdonképpen nem ezzel a javítással jött ide, (Rassay Károly: Ez igaz!) amit javításnak méltóztatott megállapítani. Eífrben az volt benne, hogy a végrehajtó hatalmat illeti meg a bírák áthelyezésének és nyugdíjazásának joga. Az egész országnak fölszisszenése volt az, (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem így volt!) amely kieszközölte, kikényszerítette, hogy ebben a törvényjavaslatban lehetőleg valami haladás legyen a bírói függetlenség felé. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ne tessék olyant mondani, ami nem úgy van! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (vitéz Scheftsik György: A közvélemény nem sziszegett! — Baross Endre: Sziszegjen továb'b! — Zaj és derültség a jobboldalon^) Horváth Zoltán«.* Fel kell t vetnem azt is, hogy ezt a javaslatot éppen azért, mert alkotmányunk egyik pillérét érinti, én politikai javaslatnak is nézem és ha politikai javaslatnak nézem, azt is fel kell vetnem a miniszterelnök úrral és a kormányzattal szemben, hogy miért tárgyaljuk most ezt az alkotmányvédelmi javaslatot, (Mozgás a jobboldalon.) amikor a miniszterelnök úrtól és általában a kormányzattól mindig, azt halljuk, hogy nem érünk rá most, hogy mi itt közjogi törvényjavaslatokkal foglalkozzunk, atzi idő sürget, (Folytonos zaj jobbfelől.) az idő halad, nekünk kenyér kell, nekünk gazdasági javaslatokkal kell foglalkoznunk. (vitéz Scheftsik György: Az ellenzék mindig alkotmányt véd! — Zaj a jobboldalon.) Most kiderül, hogy az, amit a miniszterelnök úr mond, csak frázis, (vitéz Scheftsik György: De igaz! — Egy hang a középen: Az sorban bekövetkezik!) mert igenis tárgyalunk most a bírói javaslattal nem gazdasági és nem pénzügyi, hanem alkotmány védelmi javaslatot. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Szakszerű javaslatot! — vitéz Scheftsik György: Most meg az a baj!) Akkor azonban fel kell vetnem a kérdést, miért nem tárgyaljuk a titkos választójogot, hiszen az szintén alkotmányjogi iavaslat. (Nagy zaj. — vitéz Scheftsik György: Arra is sor kerül! — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ez benne van a 95 pontban, de benne van a miniszterelnök úr ígéreteiben is (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Meglesz!) és ennek a titkos választójognak megalkotását az egész ország kívánja, várja. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Képviselő urak a jobboldalon — ne zavarják folyton a szónokot. Horváth Zoltán: Ennek az alkotmány védő javaslatnak — értem a titkos választójogot — megvolna az az eredménye, hogy az egész közszellem átváltoznék. (Mózes Sándor: Hazamét] ne az egész jobboldal! — Pesthy Pál: A ballal együtt!) Ezt csak azért jegyeztem meg, t. Képviselőház, hogy megállapítsam, ezek szerint nincs semmi akadálya annak, hogy elővegyük és tárgvaljuk a titkos választójogot is. (Gr. Festetics Domonkos: Nincs a titkos választójog napirenden; most másról beszélünk!) Ami már most magát a javaslatot illeti, én is koneedálom, hogy bizonyos javulás van benne a régi állapothoz kénest, de mégis van néhány megjegyzésem, amelyekre nézve szeretném, ha az igazé ágii gyminiszter úr aggodalmaimat eloszlatná. Itt van a 27. §. Ennek második bekezdése ezt mondja (olvassa): »Ha a fegyelmi bíróság a magánfél indítványára nem rendeli el a fegyelmi eljárást, erről a magánfelet értesíti; határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.« T. Képviselőház, ez a magyar