Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

282 Az országgyűlés képviselőházának H- ülése 1935 október 15-én, kedden. novum nines benne. Annak ellenére, hogy legmagasabb bíróságunk általam igazán nagyrabecsült elnöke is kifogásolta ezt, alkotmányjogi szempontból nem látom indokoltnak ezt az aggályt, mert — mondom — kimutattam, hogy mind a nyugdíjazás, mind az áthelyezhetőség kérdése már benne volt a törvényben 1912-ben. Nem novum tehát, ha ma is meg fogjuk sza^ vazni. Kimutattam azt is, hogy bizonyos vonatkozásban még helyesebb ez a törvényjavaslat, mert a bírói akaratot érvényre juttatja. De azt mondják, nagyon tág fogalom az, hogy »ha az igazságszolgáltatás érdekével nem egyeztethető össze«, akkor áthelyezik. Ez novum? Tessék csak megnézni az 1912. évi IX. törvénycikket, amely azt mondja, hogy: az igazságszolgáltatás érdekével nem egyeztethető össze. Itt is ugyanaz van kimondva: az igazságszolgáltatás érdekével nem egyeztethető össze. Ez a kritérium tehát megint nem novum. S ezek a kritériumok nagyon fontosak azért, mert a fegyelmi bíróság ezeket úgy mérlegeli, mint a gyógyszerész méreget az ő mérlegén, éppen úgy és olyan lelkiismeretesen. De ez a kritérium sem novum, hogy »az igazságszolgáltatás- érdekében«, mert ez is ott volt már 3912-ben. Mondom, ennek ellenére voltak aggályaink. Nem akarok maliciózus lenni, de kissé megokoltabb aggályaink voltak, mint amilyeneket hallottam. Szakszerű aggályaink voltak. Összeültünk tehát és igazán mondhatom, hogy a legelőkelőbb bírói testületből delegáltattak tagok, akik ezt a javaslatot felülvizsgálták. A javaslat felülvizsgálásának eredményét én közöltem a miniszter úrral, mint az egyesület elnöke. A becsület, a korrektség és a loyalitás az, amely engem most ideállított, hogy felszólaljak ebben az ügyben, (Éljenzés jobb felől és középen. — Lázár Andor igazságügy miniszter: Ez nagyon szén!) az ügy érdekének és nem a politika szolgálatában, mert a politika azt hozta volna magával, hogy ne beszéljek. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nagyon korrekt álláspont!) Én azonban nem így szoktam a közélet terén dolgozni, hanem ha nézetem van, azt megmondom, akár jó, akár rossz, (Helyeslés és éljenzés jobbfelől és középen.) mert nem engedem magamat lelki függetlenségemben befolyásolni. Minthogy lelki függetlenségem, ebben a kérdésben minden vonatkozásban alátámasztást nyert, azért szólaltam fel ma ennek az ügynek szolgálatában. Mi igenis átvizsgáltuk az egész javaslatot, megtettük észrevételeinket minden paragrafusra vonatkozólag és kijelentem, hogy !az igazságügyminiszter úr ugyancsak volt olyan tárgyilagos és politikamentesen kezelte a kérdést, mert a mi észrevételeinket 99% erejéig honorálta úgyhogy ebben a javaslatban a mi észrevételeink már érvényesültek. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Ez volt a korrekt eljárás!) Már most, hogy áll az ügy? A nemzet érdekében a végrehajtó t

hatalom, amely a javaslatot készítette, szintén nagyon iminuciózusan és a legszigorúbban tárgyalta a kérdést s a másik oldal is a leglelkiismeretesebben hozta fel az indokokat, a kontraargumentumokat. így született meg ez a javaslat. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Ügy van!) Ma is vannak ugyan még aggályok egyesek részéről az 59. és 60. §-okkal kapcsolatban, de errenézve fejtettem ki az előbb, hogy nem látom olyan nagyon indokoltaknak ezeket az aggályokat, mert az a bizonyos alkotmányjogi novum nem novum, hanem csak egy már behozott elvi rendelkezés átvitel©. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Igenis van azonban bizonyos novum is. A novum a vizsgálóbíró kiküszöbölése az előkészítő eljárás folyamán. Hozzáértő bírák első pillanatra kifogásolták is, hogy a vizsgálóbíró ki van küszöbölve az előkészítő eljárásból, de el kell ismernünk, hogy az igazságügy érdekében áll bizonyos (kérdések egyöntetű kezelése és bizonyos rigorózus szempontok érvényesülése a vétekkel szemben. Mert csak úgy tudom megoltalmazni a bírói függetlenséget, ha a legutolsó törvényt kereső is látni fogja, hogyha — ne adj Isten — valamelyik bíró megtéved, azt is eléri az igazságszolgáltatás sújtó keze. Ez természetes folyomány az igazságszolgáltatás keretében. Kell valami egyöntetű eljárásnak lennie s így került bele a konstrukcióba a felügyeleti hatóság. A felügyeleti hatóságon azonban ne méltóztassék mindig az igazságügyminiszter urat érteni, mert többféle felügyeleti hatóság van. Ott van a törvényszéki elnök, ott van a táblai elnök felügyeleti hatósága és a Kúria elnöke is felügyeleti hatóság a saját keretében. Éppen az volt a hozzáértőknek bizonyos aggálya, hogy a felügyeleti hatóságok nincsenek mindig precízen megjelölve és így összetéveszthetők. Felügyeleti hatóság az igazságügyimniszter úr, törvény keretében jogosított ő bekérni az iratokat és azokba^ beletekinteni, hiszen a vád tekintetében utasítási joga van, tehát ez sem alkotmányjogi sérelem, ez sem novum. Ha az igazságügy miniszter egy aktába bele akar tekinteni a vád szempontjából, joga van hozzá, csak ha már a bíróság intézkedett, akkor nincs joga abba beleavatkozni, mert akkor már a bíróság kezében van az ügy. Abból a szempontból került tehát bele a konstrukcióba a főfelügyeleti hatóság joga, hogy egyöntetűbb legyen az irányítás. De hozzá kell tenni, hogy ne méltóztassék félteni a magyar bírói kart attól, hogy saját függetlenségét nem fogja oltalmazni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha bármilyen nagy érdeket rá merek bízni a magyar bíróságra, akkor nyugodt lélekkel rábízom a saját érdekei nek a védelmét is. Már pedig saját érdeke a bíróságnak az, hogy nem fogja tűrni az a fegyelmi bíróság, hogy a politika beavatkozzék és a magyar bírót üldözni lehessen ok nélkül, mert nincs az a kormányhatalom, akár jobboldali, akár baloldali legyen az, amely a magyar bíróságot a maga független ítélkezéseben befolyásolni tudná. (Helyeslés és taps a jobb" oldalon és a középen.) T. Ház! Ha tehát remediumot keresek, akkor ez csak az lehet, hogy az előzővel szemben az észrevételezések és a viták hatása alatt lényegesen javult ez a javaslat, vagyis teljesen átalakult, új köntösben van itt a Ház előtt, amennyiben teljesen a fegyelmi bírák kezébe tette le a bírák sorsát. Akár áthelyezésről, akár nyugdíjazásról legyen szó, független bírák kezébe, a fegyelmi bíróság kezébe teszi le a^ bírák sorsát, akár áthelyezésről, akár nyugdíjazásról van szó. Hogy az eljárás bevezetése és a vizsgálat hogyan történik, ez lényegében nem olyan fontos, mint amilyen fontos az, hogy a fegyelmi bíróság teljesen függetlenül fog ítélkezni és ha a tényálladékot nem látja tisztázottnak, módja van e tekintetben intézkedni és kiegészítést elrendelni, ítélete pedig végső fokon inappellabilis, mert a végrehajtó hatalom tartozik azt tekintetbe venni. A bírák ügye, a magyar bírói kar lelki függetlenségének az ügye tehát igenis ott van a magyar független bíróság kezében. Ez az, amit én legfontosabbnak tartok. A javaslat egyes apróié-