Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

278 Az országgyűlés képviselőházának UU. talán ideig nem fogja a t. Ház elé terjeszteni. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Majd előterjesztem minél előbb!) A magam résziéről sokkal szükségesebbnek tartottam volna azoknak a törvényjavaslatoknak beterjesztését, amelyek az országban a munkanélküliség kérdését oldanák meg, amelyek kenyérhez juttatnák azokat a százezerszámra menő munkanélküli mezőgazdasági és inari munkásokat, akik ma teljes bizonytalanságban néznj&k az elkövetkezendő tél elé, amikorra nincs biztosítva sem a maguk, sem a családjuk megélhetése. En nem tartom időszerűnek ós szükségszerűnek ennek a törvényjavaslatnak a letárgyalását és teljes terjedelemben való elfogadását. A magyar nép utolsó mentsvára, utolsó alkotmán y biztosítéka éppen a bírói kar és a független magyar bíróság. Ha a magyar polgár ma valahová el akar menekülni, akkor sehova máshova nem tud menni és senkiben nem bízhatik meg másban, mint a magyar bírói karban. Mert, sajnálattal meg kell .állapítanunk, hogy a közigazgatási hatóságok, amelyek közvetlenül érintkeznek a néppel, eljárásukkal és törvénytiprásaikkal sokhelyütt olyan ellenszenvet váltanak ki maguk ellen, hogy éppen a Képviselőháznak okvetlenül kellene gondoskodnia arról, hogy ezek a visszaélések a magyar közigazgatási életből egyszersmindenkorra kiküszöböltessenek. Véletlenül éppen most, vasárnap volt alkalmam tapasztalni a lélektiprásnak és a titkos szavazati jog meghamisításának olyan csimborasszóját, amelyet a Képviselőházban és az országban még soha sem hallottam. A törvényhatósági választásoknál a közigazgatási faktorok, akik a megelőző napon esküt tettek arra, hogy részrehajlás nélkül fogják a választást lefolytatni, esküjükről megfeledkezve, figyelmeztetés után sem intézkedtek abban az irányban, hogy azok a bizonyos staféták, akiket felállítottak a szavazatszedő bizottság helyisége előtt abból a célból, hogy elszedjék az ellenzéki szavazópolgároktól a szavazólapokat, eltávolítassanak onnan, mert azt mondották, hogy azok helyiek, azoknak joguk van erre, mert kormánypártiak, az ellenzéknek azonban nem szabad ugyanazt megcsinálnia. mert az a törvénybe ütközik. Megtörtént az, hogy a közigazgatási hatóság, a főszolgabíró, a főjegyzőt fegyelmi vétségek miatt nyugdíjba kergette, az adóügyi jegyzőről pedig megállapítota, hogy nem alkalmas arra. hogy behelyettesítsék, és ezért egy teljesen idegen községből hoztak oda egy fiatal jegyzőt és azt helyettesítették be. A választás előtt két héttel azután egyszerre csak rájött a főszolgabíró arra, hogy az adóügyi jegyző mégis csak alkalmas a behelyettesítésre, a, behelyettesített jegyzőt pedig visszahelyezte a régi helyére és megigérte neki, hogyha alkalmas lesz ennek a választásnak a végrehajtására, és ha engem ki fog buktatni a törvényhatósági bizottságból, akkor jelölni fogja a főjegyzői ál- ' lásra és meg fogja választatni. Engedelmet kérek, ha ilyen állást Ígérnek ; egy jegyzőnek és a közigazgatási felügyeleti , "hatóság utasítja esküjének megszegésére és a , törvénv lábbal tiprására, (Felkiáltások a jobb- j oldalon: Ez nem lehet! — Farkasfalvi Farkas Géza: Mi nem lehet ma!) amikor az egész ország lakosságát megbotránkoztatják ilyen eljárásokkal, akkor éppen a kormánynak és a Képviselőháznak lenne kötelessége, hogy gondos- i ülése 1935 október 15-én, kedden. kodjék arról, hogy a jövőben ilyen lólektiprá» ne történjék meg. Ha már most vizsgáljuk ezt a törvényjavaslatot és vizsgáljuk a bírák és ügyészek fegyelmi felelősségét, akkor nem azért ellenezzük ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelését, mintha nem volnánk meggyőződve arról, hogy a mostani bírói kar hivatásának magaslatán áll, hanem azért ellenezzük, mert attól félünk, hogy tényleg eljöhet az a kormány, amely mindazokat a lehetőségeket felhasználja, amelyek ebben a törvényben az áthelyezéssel és a nyugdíjbahelyezéssel kapcsolatiban adva vannak. Engedelmet kérek, ha fegyelmi 'büntetésből valamely kisebb fegyelmi vétség elkövetésével kapcsolatban valakit feddésre ítélnek és ugyanakkor két évre elütik attól, hogy előléptessék, ez olyan igazságtalanság, nemcsak a bíróval, hanem bármely kis tisztviselővel szemben is,.amelyet okvetlenül enyhítenie kellene a Képviselőháznak. A feddés éppen azért a legenyhébb büntetés, hogy annak ne legyen más hatása és következménye, minthogy iiásbelileg kikézbesítsenek az illetőnek egy feddést, és minden más következményektől mentes legyen. A fegyelmi büntetés második fokozatában lehetne azután alkalmazni a pénzbüntetés mellett azt is, hogy bizonyos ideig pretereálják az előléptetésben. Igen nagy sérelmet és sok veszélyt rejt magában ennek a törvényjavaslatnak 14. §-a, amely a királyi ügyésztől megvonja azt a jogot, amely a büntetőrendelkezéseket tartalmazó összes magyar törvényekben is meg van a részére adíva, hogy a vádat elejthesse. Nincs semmi szükség arra. Az ügyésznek legelsőrendűbb' kötelessége volna, hogy ha mindjárt valamely fegyelmi eljárás elején meggyőződött arról, hogy nincs alapja arra, hogy azt az eljárást egyáltalában megindítsa, de ha már meg is indította, és később, az eljárás folyamán, a bizonyító eljárás lefolytatása közben győződik meg az ő általa emelt vádnak a helytelenségéről, akkor minden további eljárás nélkül és a bíróság részéről további ítéletek kikövetélése nélkül elejthesse a vádat, és az eljárás már itt ezen a fokon azonnal megszüntettessék. Nagyon sok veszélyt rejt magában a törvényjavaslat 59. §-a is, amely az igazságszolgáltatás érdekével egyáltalában nem egyeztethető össze. A törvényjavaslat értelmében áthelyezésnek van helye akkor, ha a bíró eljárása, mulasztása, intézkedése azi igazságszolgáltatás érdekeivel nem egyeztethető össze. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ha valamely bíró elszólja magát, ha akármilyen ügyből kifolyólag esetleg ellenséges viszonyba kerül felsőhb hatóságával, akkor felsőbb hatóságának módjában van ráfogni azt, hogy eljárása az igazságszolgáltatás érdekeivel inem egyeztethető össze. Ez mindenesetre olyan lehetőség, amely szóbakerülhet, de amely lehetőséget a törvényből mindenesetre ki kellene küszöbölni. Nagy veszélyeket rejt azonban magában a törvényjavaslat 60. §-a is, amely a bírák nyugdíjazásáról szól. Testi, elmebeli vagy más szellemi fogyatékosság miatt nyugdíjazni lehet a bírót fegyelmi eljárás során. Annak megállapítása, hogy valamely bíró ezekben a hiányokban szenved, nem a fegyelmi bíróság hatáskörébe tartozik, erről legelsősorban azoknak a tényezőknek kell dönteniök, akik valakit egyáltalán felvesznek a bírói karba. Ha pedig a