Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának kh­királyi Ítélőtáblák elnökei valakit a bírói karba .joggyakornoknak, jegyzőnek kinevez­tetnek és a Kúria ügyvédi és bírói vizsgáló tanácsa alkalmasnak talál valakit arra, hogy a bírói és ügyvédi diplomát részére kiadja, ak­kor nem lehet megállapítani az illetőről fe­gyelmi eljárás során azt, hogy testi, elmebeli vagy más szellemi fogyatékosság miatt képte­len szolgálatának ellátására. Ez a szakasz is Damokles kardjaként fog a bírák feje felett lógni a javaslat törvényerőre emelkedése ese­tén, mert sohasem fogják tudni a bírák, mikor fog bekövetkezni az az eshetőség, hogy e tör­vény 59. vagy 60. $-a alá fogják őket vonni és meg fogják róluk állapítani azt, hogy intéz­kedésük, működésük, esetleges kis fegyelmi vétségük, mulasztásuk az igazságszolgáltatás érdekeivel nem egyeztethető össze, vagy pedig testi vagy szellemi képesség hiányában szen­vednek. Más törvényes intézkedések vannak arra, hogy ezek a súlyos ténymegállapítások bármely magyar állampolgárral szemben le­szegeztessenek. Különféle törvényes rendelke­zések vonatkoznak ezekre az esetekre. Ezeket lehetne alkalmazni ilyen esetekben a bírákkal szemben is. Nincs szükség arra, hogy mind­ezeket a fegyelmi eljárás során állapítsák meg róluk, hogy a felügyeleti hatóságoknak alkal­mat adjanak arra, hogy olyan bírákat, akik nem tetszenek nekik, esetleg politikai okokból — mert ez is bekövetkezhetek — áthelyeztes­senek olyan helyre, amely nem felel meg ne­kik; például bírót, akinek gyemekei vannak, áthelyezzenek olyan helyre, ahol gyermekeit iskolák hiányában nem iskoláztathatja. Én arra kérem a t. Házat, hogy az áthelye­zésre és nyugdíjazásra vonatkozó szakaszokat helyezze hatályon kívül és csak ennek figye­lembevételével fogadja el a törvényjavaslatot. Tekintettel pedig arra, hogy a törvényjavaslat folytán olyan lehetőségeket látok, amelyek ve­szélyeket rejtenek magukban a bírói és ügyé­szi kar függetlensége tekintetében, a javasla­tot nem fogadom el. Nem fogadom el éppen abból az okból, amelyet Krüger Aladár igen t. képviselőtársam is hangoztatott, aki statisz­tikai adatokat sorolt fel arravonatkozólag, hogy a bírói és ügyészi karban mindössze húsz fegyelmi vétség fordult elő három esz­tendő alatt. Tizennyolc esetben az eljárás le­folytatása nélkül a fegyelmi eljárást megszün­tették s mindössze két esetben folytatták le teljesen a fegyelmi eljárást, és ezen két eset­ből is csak egy eset volt a marasztaló. Ezek a statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy a bírák és ügyészek fegyelmi felelősségéről szóló régi törvény nagyon is megállta a helyét, nagyon is jó szolgálatokat tett, száz százalékig biztosította a bírák függetlenségét. Erre a ja­vaslatra tehát nincs szükség. Ebből az okból, valamint azért, mert teljes bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, minthogy nem munkát, kenyeret és gazdasági célokat szol­gáló és biztosító javaslatokkal jön a Ház elé, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal­oldalon,} Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! E javas­lattal kapcsolatban előre kell bocsátanom, hogy én ezt'nem kezelem politikai kérdésként, nem is tartom politikai kérdésnek olyan ér­telemben, hogy ez pártpolitikai szempontból bírálható lenne. Nem tartom pedig annak an­nál a komolyságnál fogva, amelyet ez a tör­vényjavaslat jeleni Ez a törvényjavaslat a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 október 15-én, kedden. 279 leggyakorlatibb jelentőségű alkotmányvédel­met jelentő bírói függetlenséget érinti. Való­ban alkotmányvédelemnek lehet statuálni à bírói függetlenséget és minél kaotikusabbak az élet körülményei, minél súlyosabb a gazda­sági helyzet, minél inkább látjuk a gyakorlat­ban is, hogy a folyton líjabb és újabb élet­körülmények nem bírálhatók el a meglévő jogszabályok szemszögéből, annál inkább mondhatom, hogy a bírói függetlenség a leg­komolyabb alkotmányvédelem s a bírói füg­getlenség kérdését politikamentesen, pártpo­litikamentesen, a nemzet egyetemének érdeké­ből kell kezelni, bírálni és vizsgálni. (Helyes­lés jobbfelől.) Én ezt a javaslatot itt teljes tárgyilagos­sággal és az ügyhöz mért komolysággal ke­zelve, mindenekelőtt azokra az aggályokra akarok reflektálni, amelyeket képviselőtársaim e javaslattal kapcsolatban felemlítettek. Hozzá kell tennem, hogy tiszteletreméltó indokoknak tartom az aggályokat, annál is inkább, mert hiszen ez a javaslat nagy vitát provokált a magyar közéletben és nagyon előkelő férfiak szóltak ehhez a javaslatnoz, első időben in­kább contra, mint pro. Előttem fekszenek ezek a hozzászólások, ismerem az egész anyagot. A napi sajtóban egy kissé könnyebben kezelték a kérdést, de voltak nagyon komoly tanulmá­nyok, amelyek e javaslattal kapcsolatban azo­kat a tiszteletreméltó aggályokat emlegették, amelyeket az eddigi felszólalásokból magam ^is hallottam. Én tehát nagyon komolyan keze­lem az aggályokat is. Elismerem, hogy ha valamely javaslatnál indokolt volt annak minden vonatkozásban való megvizsgálása és megbírálása, akkor e javaslatnál indokolt, mert ez a javaslat erre okot szolgáltat, amennyiben nagyon komoly , témát, a bírói függetlenséget érinti. Hogy miért került ez a javaslat ide, azt nem kell magyaráznom. A nyugdíjtörvény szabályozásával kapcsolatban, amelyet inkább pénzügyi természetű okok sugalmaztak, e ren­delkezés részlegesen benne volt a nyugdíjtör­vénytervezetben. Magam is azok közé tartoz­tam, akik itt a Házban arra kérték az igaz­ságügymmiszter urat, hogy ezt a szabályozást vegye ki a közszolgálati alkalmazottak nyug­díjkérdését szabályozó javaslatból, annál is in­kább, mert én magam is megállapíthatom, hogy a bírák és ügyészek körében, különösen a felügyeleti hatóságoknál nagyon hosszú időn át hallottam komoly aggályokat, amelyek a fegyelmi eljárással kapcsolatban hangzottak el és így ők maguk is szükségesnek találták a fegyelmi eljárásnak kódexszerű szabályozá­sát. Es ezt nem akarták incidentaliter a köz­szolgálati alkalmazottak nyugdíjkérdésének szabályozásával kapcsolatban látni, hanem ön­álló törvény keretében. Ennek a kívánságnak az igazságügyminisz­ter úr tárgyalások után eleget is tett, vissza­vonta ezt a részleges rendelkezést a nyugdíjtör­vényjavaslatból, és így került elénk ez a tör­vényjavaslat immár egy kissé bővített alakjá­ban, amennyiben az egész fegyelmi eljárás kérdése itt szakszerüleg és tételesen szabá­lyozva van. A bírói és ügyészi funkciónál — és itt első­sorban a bírói funkciót veszem, hiszen ez a lé­nyegesebb a polgárság szempontjából nézve — kétségkívül helyeslem a szigorú intézkedéseket. Helyeslem azért, mert annak a működését, aki olyan nagy közhatalmat gyakorol, mint a ma­gyar bíró, a legmagasabb etikai piadesztálra 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom