Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának 4-4-. amelyek tulajdonképpen igazságszolgáltatási érdekek, teljes mértékben megvédi, mert a fegyelmi eljárás megindítása a felügyeleti hatóság kezébe van letéve. Ez a legfontosabb és úgylátszik, hogy az ellenzéken mindig arra gondolnak, hogy a felügyeleti hatóság alatt a legfőbb' felügyeleti hatóság, az igazságügyminisztérium értendő. El méltóztatnak felejteni, hogy a felügyeleti hatóság kérdését az 1891. évi XVII. te. 2. §-a szabályozza, amely sízerint minden bírónak elsőfokú felügyeleti hatósága a közvetlen főnöke. A törvényszéki bírónak tehát a közvetlen főnöke, a közvetlen felügyeleti hatósága a törvényszéki elnök, nem pedig az igazságügyminiszter. A közvetlen főnöktől indul ki minden kezdeményezés. A további eljárás során is lényeges alkotmány védelmi szempontokat látok abban, amikor a bűnvádi perrendtartás szabályait a fegyelmi eljárásra átveszi a törvényjavaslat Ami a vádelejtés kérdését illeti, itt az a t. képviselőtársam, — talán Dulin képviselő úr volt — aki ezt kifogásolta, teljesen félreérti a vádelejtés kérdését, amikor, azt mondja, hogy vádelejtés helyett a vád fenntartása kötelező. Nem így van, t. Képviselőház. A vádelejtés tilalma annyit jelent,^ hogy a királyi ügyész, mint a vádhatóság képviselője, nem elégedhetik meg abban az esetben, ha a fegyelmi vétségre okot nem lát, a vád egyszerű elejtésével; kötelessége indítványozni az illető bíró felmentését, ami sokkal nagyobb elégtétel, mint a vád elejtése. Azután jön még egy rendelkezése a törvényjavaslatnak. A bíróság nincsen kötve az ügyész indítványához. Ha tehát az ügyész indítványozza a vádlott felmentését de a bíróság úgy látja, hogy a fegyelmi vétség fennforog, ennek ellenére is elítélheti. Ha a fegyelmi bíróság is felmenti, olyan fényes elégtételt kap az a bíró, amelynél fényesebb elégtételt nem kaphatott volna. Ez az intenciója a törvényjavaslatnak, amikor az itt vázolt módon szabályozza a vádelejtés és a vádfenntartás kérdését. Felvetette t. képviselőtársam azt is, mi lesz abban az esetben, ha magánfél képviseli a vádat. Ebben az esetben elő van írva az, hogy magán fél csak ügyvéd által képviselheti a vádat, az ügyvéd pedig törvénytudó ember lévén, tudhatja, hogy a vádat neki f nem lehet elejtenie, hanem ha fegyelmi vétség nincs, felmentést kell indítványoznia. Tegyük fel azt is, hogy a magánfél képviseletében az ügyvéd mégis elejti a vádat. Akkor is ott van a királyi ügyész, aki megidézendő minden esetben a tárgyalásra; a királyi ügyész akkor átveszi a vád képviseletét, és azt mondja: indítványozom a felmentést. A törvényjavaslatnak tehát egészen precízen átgondolt rendszere van, amelyet csak azért akartam itt részletesebben is vázolni, hogy méltóztassanak látni azt, mennyire gondos, mennyire alaposan átgondolt törvényjavaslattal jött elénk az igazságügyi kormányzat Az anyagi felelősség kérdését már érintettem, most befejezésül még csak egy kérdést kívánok nagyon aláhúzottan hangsúlyozni. Nevezetesen azt, hogy annak ellenére, hogy ezt a törvényjavaslatot igen alaposan átgondolta az igazságügyi minisztérium, hangsúlyoznom kell, hogy ezt az alapos gondosságot az igazságügyminisztérium úgyszólván kivételes esetekre fejtette ki, mert örömmel kell megállapítanom, hogy a bírói karban a fegyelmi eset nagyon ritka. Volt alkalmam meggyőződést szerezni arról, hogy 1931-től 1933-ig, tehát összesen háülése 1935 október 15-én, kedden. 277 rom év alatt összesen a bírósági karban — 1500 bíró van Magyarországon — 20 fegyelmi ügy fordult elő, törvényszéki és járásbírók ellen. Táblabírák, kúriai bírák ellen az utóbbi 20 esztendőben fegyelmi eljárás nem folyt. Egy esztendőre 6—7 eset esik, ami %%-nál is kevesebb. Ezeknek is egy része feltétlen felmentéssel végződött. Bűnügy pedig bíró ellen az utóbbi két nyben mindössze két esetben folyt, egy felmentéssel végződött: ügyész ellen csak egy esetben folyt. Azt mondhatnák tehát, hogy akkor mi szükség volt erre a törvényjavaslatra? (Úgy van! a baloldalon.) Szükség volt alkotmánybiztosító szempontból. Kifogásolom, hogy az ellenzék kisajátítsa magának a bírói függetlenség védelmét. Mi még jobban kívánjuk a bírói függet lenség védelmét, mert azzal a néhány fegyelmi alá vont bíróval szemben is szükségesnek tartjuk az alkotmányos védelem lehetőségének minél teljesebb kiépítését és a húsz fegyelmi esetben, amely három év alatt előfordul, na gyobb garanciákat akarunk adni a független bírói testületnek. E^; a célja annak a törvényjavaslatnak, amellyel az igazságügyi kormányzat most elénk jött. Mivel a javaslat alapos áttanulmányozása után teljesen át vagyok hatva attól a tudattól, hogy az igazságszolgáltatás érdekeinek megfelel; mivel a törvényjavaslat szövegezéséből látom, hogy gondos és alapos munkának az eredménye és látom azt is, hogy az igazságügyi kormányzat az igazságügyi bizottságban való tárgyalás alkalmával úgy az ellenzék oldaláról, mint a mi oldalunkról is felhozott aggodalmakat a legmesszebbmenőén honorálta és mivel látom azt, hogy ez az ország érdekének is megfelel: a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps jobbfelŐl és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Mózes Sándor! Mózes Sándor: T. Ház! A miniszterelnök úr számos beszédében hangoztatta, hogy nincs szükség semmiféle alkotmányjogi javaslatra, mert legelőször a kenyér, a munka kérdéseit és a gazdasági vonatkozású javaslatokat kell letárgyalni. Mégis, ha a beterjesztett javaslatokon végigtekintünk, meg kell állapítanunk, hogy nagyszámú olyan törvényjavaslatot terjesztett be a kormány, amelyek mind élesen belevágnak a magyar alkotmány húsába. Itt látjuk legelsősorban a bírák és ügyészek felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot; be van terjesztve a sajtóreformra vonatkozó törvényjavaslat is ... (Lázár Andor igazságügy miniszter: Be van terjesztve?) Be akarják terjeszteni a sajtóreformra vonatkozó törvényjavaslatot is, — az egész ország tele van vele., a sajtó tárgyalta — amely törvényjavaslattal a kormány a bírálati és véleménynyilvánítási szabadságot akarja megrendszabályozni; és szándékában volt a kormánynak beterjeszteni az ügyvédi rendtartásra vonatkozó törvényjavaslatot, amely a magyar társadalomnak azt a független osztályát akarta a kormány befolyása alá szorítani, amely anyagilag és szellemileg ma még teljesen független és amelyet .a kormánynak eddig nem sikerült a maga szolgálatába állítania. Ezt a törvényjavaslatot azonban olyan ellenszenv és olyan nagy ellenhatás fogadta az egész országban, — nemcsak az ügyvédtársadalom körében, hanem az egész jogásztársadalom körében is — hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot egyelőre visszavonta és bizony-