Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának UUegyszersmind az alkotmány legfőbb biztosítékát is. Ha visszamegyünk a múltba, azért, hogy lássuk, mit jelentettek a királyi bíróságok mindig ennek az országnak az életében, mennyire az alkotmánybiztosító tényező szerepét játszották és mennyire befolytak ennek az országnak politikai életébe is anélkül, hogy ebben az országban a királyi bíróságok valaha is politikát csináltak volna, akkor errevonatkozóan nincs más példám, és nem is óhajtok mást felhozni, csak egyet abból a közelmúltból, amikor valamennyien éltünk. Méltóztatnak emlékezni a Désy—Lukács perben hozott ítéletre, ahol a királyi bíróság által meghozott ítélet egy kormányt buktatott meg, ahol a miniszterelnök és az egész kormány a királyi bíróság ítélete után kénytelen volt a királynál lemondását benyújtani és a kormány továbbra egy pillanatig sem maradhatott hivatalában. Méltóztassanak arra gondolni, hogy abban az esetiben, ha lehetőségek álltak volna fenn arravonatkozóan, 'hogy a kormányrendszer a bírói ítéletet megtorolhassa, — inem azt mondom, hogy megtorolja, hanem csak azt, hogy ha lehetőség lett volna arra, hogy megtorolhassa — akkor az a bíró, aki mégis csak ember, akinek odahaza felesége és családja van, lehetett volna-e olyan vakmerő, hogy ítéletét a kormányzati rendszerrel szemben olyan erővel, olyan hatásosan mondja meg, hogy annak eredménye egy kormány megbuktatása lett volna! Nemcsak azt kell nézni, hogy egy törvényjavaslatban mi van, hanem azt is kell nézni, hogy milyen lehetőségek magyarázhatók bele egy törvényjavaslatba. Nemcsak azt kell nézni, hogy egy állami tisztviselővel, vagy pedig egy bíróval szemlben milyen lehetőségek állanak a kormányzat rendelkezésére, hanem azt is nézni kell, hogy micsoda pszichikai hatása van egy törvényjavaslatnak. Ne (beszéljünk most a bíróságokról, hanem méltóztassék megengedni, hogy a közigazgatási tisztviselők körébe menjek át példázatommal, s akkor főképpen azok az igen t. képviselőtársaim, akik valaha a közigazgatás életében szerepet játszottak, és maguk is közigazgatási tisztviselők voltak, igazat fognak nekem adni. Velem előfordult egy alkalommal, hogy egy közigazgatási tisztviselőt figyelmeztettem valamire és kértem az ő intézkedését. Erre azt mondotta nekem, hogy én ezt az intézkedést nem foganatosíthatom, nem tehetem meg, amire azt mondottam, hogy miért, hiszen ez százszázalék erejéig törvényes és ha ezt az intézkedést' méltóztatik megtenni, abban az esetben ennek eredményeként mindenki azt fogja mondani, hogy^ micsoda kitűnő, milyen nagyszerű intézkedés ez. Erre azt felelte nekem, hogy igen, pillanatnyilag, de egy közigazgatási tisztviselőhöz mindenkoron hozzá lehet nyúlni, nincs olyan közigazgatási tisztviselő, akinél erre ne lehetne okot találni. Méltóztassék elhinni, hogy ez a tényleges helyzet minden közigazgatási tisztviselőnél, bárhol legyen sm, mert hivatal vizsgálat formájában a Damökles-kard mindig a feje fölött lebeg. Nincs az a tisztviselő, még ha reggeltől estig egyebet sem csinál, mint ívigyáz a törvényre ós rendeletekre, akinél, ha valaki nagyon akarja, ne találjon olyan hihát, amely hiba alapján az ellen a tisztviselő ellen el ne lehetne járni. Méltóztassék megnézni ezt az egész ( törvényjavaslatot, ennél a törvényjavaslatnál is látunk pontokat, amelyeket lehet úgy magyarázni, mint ahogy az én igen t. Surgóth ése 1935 október 15-én, kedden. 273 Gyula barátom magyarázta, ha akarom vemhes ha akarom, nem vemhes, csak nálunk mindannyiunknál^ az a hiba, hogy itt van nekünk egy szentségünk: a magyar bíróságok függetlensége. En nem szeretnék olyan rendelkezéseket, olyan törvényintézkedéseket, amelyeknél a magyarázat lehetősége fennforog, amely törvényintézkedések lehetővé teszik a bírói kar megfélemlítését. (Lázár Andor igazsáaüayminiszter közbeszól. ) Én tudom, hogy a miniszter úr tele van jóindulattal és meg vagyok a felől győződve, hogy a t. miniszter úr nem tesz olyan intézkedéseket, amelyek a magyar bírói kar függetlenségét ezzel a törvényjavaslattal letörnék, azonban honnan méltóztatik tudni, hogy ki fog a miniszter úr után jönni? (Zaj a balolda Ion.) Én azt állítom, hogy ebbe a törvényjavaslatba minden belefér ós ha méltóztatik megengedni, bátor leszek erre vonatkozóan ia magam érveit előterjeszteni. Ne méltóztassék rossznéven venni, hogy ebben a kérdésben felszólalok, ellenére annak, hogy a miniszterei; nök úr Debrecenben azt mondotta, hogy ő nem törődik az ellenzékkel s valami olyasfélét is mondott, amit más alkalommal is hangoztatott, hogy a meddő kritikára nincs szükség. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Én meghallgatom!) Nem a miniszter úrnak mondom; a miniszterelnök úr mondotta vasárnap Debrecenben azt, hogy a kritika meddő, mert ő úgyis megy a maga útján, akármit beszélünk is. Az a miniszterelnök úr dolga, hogy ő megy a maga útján, az meg a mi dolgunk, hogy mi meg a magunk részéről mondjuk ezt s hogy nem mindig a miniszterelnök úrnak van igaza. És hogy a miniszterelnök úr nem telje sen csalhatatlan,, erre vonatkozóan igen rövid idő alatt kaptunk egy példát. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy mi néhányan — nagyon keserves néhányan — a t. Képviselőházai és a t. kormányt óva intettük attól, b^gy Szovjet-Oroszországgal dip lomáeiai összeköttetésbe lépjünk. Akkor itt ebben a Képviselőházban sokan magyarázták nekünk, hogy a kormánynak van igaza és nem nekünk van igazunk és hogy a kisantant... De nam akarom ezeket a példákat felhozni, csak arra utalok, hogy a mi segítségünkkel hívták meg a szovjetet a Népszövetségbe,, hiszen mi is ott voltunk a meghívó hatalmak között, a mi genfi megbízottunk is aláírta a meghívót, amellyel a szovjetet meghívták a Népszövetségbe és íme, most annak a szovjetnek megbízottja, Potemkin úr tett Magyaror szaggal szemben szankciókról szóló javaslatot Nem mindig annak van tehát igaza, aki a kormányhatalmi székben ül. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik itt ülnek az ellenzéken. Erre az egy példára hivatkozom. Akkor is azt mondották, hogy nem lehet abból semmi sem, ma is ezzel nyugtattak meg ennél a kérdésnél. Nincsenek a politikában csalhatatlan elmék. (Egy hang a baloldalon: Surgóth Gyula!) Soha nem is voltak sem a világpolitikában, sem pedig a belső politikában. Ezért jó az, ha van egy országban yélemény, amely annak az országnak ügyeit intézi, de azzal a véleménnyel szemben vannak független emberek, akik a maguk véleményét mindenkoron megmondják és nekünk ennek a belső véleménynek megmond ás a, amely minket igazán teljes mértékben önzetlenül és objektíve hevít, a mar gyár bíróságok függetlenségének megvédelmezését írja elő. Ebben a kérdésben mi meg vagyunk arról győződve, hogy az országnak nemcsak a bírói kara, hanem minden alkotmány41*