Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-44
274 Az országgyűlés képviselőházának M szerető polgára is teljes mértékben velünk van, mert teljes mértékben lehetetlenség az, amit most itt ez a törvényjavaslat az 5. 1-ban megállapít. Ez ugyanis azt mondja, hogy fegyelmi vétséget követ el az, aki életmódjával vagy magaviseletével állásának tekintélyét, akár szándékosan, akár gondatlanságból súlyosan sérti, vagy veszélyezteti. Legyünk őszinték, — itt valamennyien törvénytudó emberek vagyunk — ebbe minden belefér. Ez egy keretszakasz. Ebbe az ég világán mindent bele lehet venni. Amíg a régi intézkedés szerint botránynak kellett történnie, vagy botrányt okozó életmódra volt szükség ahhoz, hogy fel kelljen ellene lépni, addig ebbe az új intézkedésbe igazán minden belefér. Ne méltóztassék csak budapesti eseteket tekintetbe venni. Méltóztassék a magyar vidéket is_ tekintetbe venni. Fölteszem a kérdést, ha valaki, mondjuk társaságban talán cigány mellett mulat és egy pohár borral többet iszik meg, mint amennyit rendes körülmények között meg szokott inni, ami mindenkivel elő szokott fordulni, ez már olyan magaviselet-e, amelynek következtében a bírónak tekintélye gondatlanságból, vagy szándékosan... (Lázár Andor igazságügy miniszter: A bírói gyakorlat szerint csak ha állandóan csinálja.) Igen t, igazságügyminiszter úr, nagyon félek attól, hogy itt baj lesz ezzel a gyakorlattal. (Mózes Sándor: Ráfoghatják mindenkire, hogy állandóan csinálja.) Attól félek, hogy ha valaki nem lesz kedves, annál egy eset is »állandó« lesz: (Lázár Andor igazságügyminiszter: Független bíróság ítél!) Ennek a független bíróságnak a kérdéséről akarok éppen beszélni, igen t. miniszter úr, tudniillik az egész vonalon fel méltóztatik hozni, hogy nem kell félni a törvény intézkedéseitől, mert az ítélkező fórumok az egész vonalon az illető bírónak kartársai közül kerülnek ki. (Lázár Andor igazraágügyminiszter: Még a fegyelmi eljárást elrendelő végzés is!) Igen, tudom, az egész vonalon annak a bírónak kartársai közül kerül ki, aki intézkedik, tehát azok közül, akiknek a bírói függetlenség megvédelmezése az országos érdeken kívül még személyi érdekük is. De méltóztassék megbocsátani, az én véleményem szerint lehetetlenné van téve egy olyan bíró, aki ellen eljárás indul, például nem is annyira e paragrafus alapján, mint inkább annak a paragrafusnak alapján, amely megállapítja azt, hogy valaki hivatali kötelességének ellátására testi, elmebeli vagy más szellemi fogyatékossága miatt képtelen. Megint nem Budapestről beszélek, azért nem Budapestről, mert itt a közönségnek nagy tömegei nem élnek olyan közvetlenül együtt az egyes bírákkal, mint amilyen' közvetlenül együtt élnek a vidéken, de méltóztassanak elképzelni egy vidéki kis törvényszéket, egy kis város életét, ahol köztudomásúvá válik az, hogy egyik bíró vagy pedig egyik ügyész ellen eljárás indul azért, mert az illető hivatali kötelességének ellátására testi, elmebeli vagy más szellemi fogyatékossága miatt képtelen. Kérdem, lehetséges az, hogy ez az ember mégegyszer elfoglalja hivatalát? (Krüger Aladár: Már előbb tudják róla! Erre való a fegyelmi!) Hiszen, ha népszavazással lehetne megállapítani, hogy valakinek szellemi képességei milyenek, — abban az esetben, ha objektive lehetne ezt megállapítani •— talán az egész eljárásra nem volna szükség, mert abban az esetben, ha valakiről például egy városban meg lehetne állapítani azt, hogy alkalmatlan kötelességének teljesítésére, ebben az esetben az én . ülése 1935 október 15-én, kedden. igen t. barátom talán igazat fog nekem adni abban, hogy az illető eddig se teljesíthette hosszú ideig azt a funkciót, amelynek ellátására hivatva lett volna. De itt egészen más lehetőség nyílik a visszaélésre, mert nekem az a hitem és meggyőződésem, hogyha valaki ellen megindul egy ilyen eljárás, amely azt célozza, hogy megállapíttassék róla, hogy az illető elmebeli vagy más szellemi fogyatékossága miatt alkalmatlan az ügyek ellátására, az illető még abban az esetben sem maradhat meg a hivatalában, hogyha később az eljárás során meg állapíttatnék róla, hogy igenis, alkalmas az ügyek ellátására, szóval, ha vele szemben a határozat nemleges volna, Es pedig azért nem maradhat meg hivatalában, mert esetleg mégis azt fogja valaki mondani, akinek az ügye idővel hozzá kerül, hogy az a hatóság vagy az a bíróság, amely az illető ügyében esetleg szótöbbséggel döntött, tévedett abban a kérdésben, hogy a tisztelt bíró úr szellemileg ép Ennélfogva, mihelyt az eljárás ellene megindult... (Lázár Andor igazságügyminiszter: Amit a királyi Tábla elnöki tanácsa rendel el!) Kérem, t. igazságügyminiszter úr, én most nem arról beszélek, hogy ki indítja meg az eljárást. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Hát érdek az. hogy ilyen bírák legyenek?) Én nem ezt mondom. (Dulin Ernő: Visszaélésekre ad alkalmat!) Én csak azt mondom, t. igazságügyminiszter úr, ha nekünk a királyi bíráknak és az ügyészeknek működésével és erkölcsi magatartásával rossz tapasztalataink lettek volna a múltban, ebben az esetben talán szó lehetne arról, hogy egy ilyen törvényjavaslattal idejöjjön a t. miniszter úr a Képviselőház elé. De hála Istennek eddig a kir. bírák és az ügyészek működésével szemben semmiféle rossz tapasztalataink nem voltak és abol hibák voltak, ott a felügyelő hatóságnak eddi«- i<* módjában állt e hibák reüarálására. Különben is, méltóztassanak elhinni nekem, hogy abban az esetben, ha egy bíró vagy ügyész alkalmatlan volt a maga hivatalának ellátására, az illető hosszú ideig amúgy sem láthatta el hivatalát eddig sem, éspedig azért nem, mert abban az esetben, ha valaki tényleg alkalmatlan, vagy^ ha valakiben tényleg nincsenek meg az adottságok arra, hogy hivatali kötelességének eleget tegyen, ma is megvan a mód arra, hogy az illetőt hivatalából eltávolítsák, csak ma nagyobb mértékben megvannak a bírói függetlenség garanciái. Megvallom egész őszintén, nem értem, miért siet és mit akar a t. kormány ezzel a törvényjavaslattal. Azért van talán erre a törvényjavaslatra szükség, mert megméltóztattaik ígérni azt, hogy az egész vonalon reformokat fognak hozni? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem! Ez nem reformtörvény javaslat!) Ez nem reformtörvény javaslat; ha tehát a reformtörvényjavaslatok és törvények sorában valaki valahol felsorolná, akkor én joggal hivatkozhatok: arra, hogy az igazságügyminiszter úr kijelentése szerint ez a törvény nem reformtörvény. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Ez is^ reform!) Reform, de nem azért hozták a törvényt, hogy egy reformmal több legyen. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Soha sem csinálok valamit azért, hogy az többnek lássék!) Mert méltóztassék elhinni, hogy ennek a törvénynek szükségességét^ ezekben a nehéz időkben semmi sem indokolja. Méltóztassék elhinni nekem azt, hogy amikor ebben az országban éppen a kormány kijelentései és az utóbbi események következtében — nem akarok tovább menni, csak azt mondom — egy pszyohozis fej-