Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának Hségekre nézve elévülést állapít meg. A törvénynek ez a rendelkezése is helyes. A régi törvény ugyanis ezen a téren nem ismert elévülést, ennek folyományaképpen előállott^ az a sokszor groteszk helyzet, hogy valaki például 25, vagy 30 esztendő mulva. is fegyelmi úton felelősségre volt vonható egy teljesen jelentéktelen cselekmény miatt. A régi törvénynek eat a hibáját helyesbíti és orvosolja az új törvényjavaslat, amelyre tehát feltétlenül szükség van, amelyet feltétlenül meg kellett hozni és pedig azért, mert ha már a legsúlyosabb cselekményeknél megvan ez a kedvezmény, miért ne részesítsük ebben a kedvezményben az ilyen cselekmények elkövetőjét is? Például bizonyos időnek, 20 esztendőnek az eltelte, a gyilkosság, tehát a legsúlyosabb bűncselekmény elkövetője részére is büntetlenséget biztosít. Ezek alapján tehát én a javaslatnak ezt a rendelkezését is a legteljesebb mértékben helyeslem. A javaslat 19. §-a azt állapítja meg, hogy a fegyelmi bíróságok milyen szervekből álla nak. Ezt a fegyelmi eljárás alá vont egyén hivatali rangja szabja meg. Ilyen fegyelmi bíróságok: a királyi ítélőtábla fegyelmi tanácsa, a Kúria kisebbik fegyelmi tanácsa és a legfelsőbb fegyelmi tanács. Az elnökön kívül a Tábla fegyelmi tanácsa 2, a Kúria ki sebbik fegyelmi tanácsa 4, a

; legfelsőbb fe gyelmi tanács pedig 6 bíróból áll. Az ítélkezés tehát itt is teljesen független és érdektelen egyéneik által történik, itt is megvan tehát a teljes biztosíték arra, hogy az ítélet az anyagi igazság követelményeinek teljes mértékben megfelel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A javaslat 59. § a az eljárás lefolytatását és a formaságokat szabályozza. Dulin képviselő úr ezt a törvényszakaszt tévesen, hely te lenül magyarázta, amikor felügyeleti hatóságról beszélt, pedig ebben az irányban nem a felügyeleti hatóság intézkedik, hanem meg van mondva, hogy három fórumon keresztül történik az ítélkezés. Itt is megvan tehát az a ga rancia, hogy senki sem esik áldozatául a sze inélyes ellenszenvnek. (Fábián Béla: Ki in dit ja meg az eljárás ti) Az eljárást az arra hivatott fegyelmi vádhatóság indítja meg. Már most menjünk tovább: a törvény ja vaslat 60. §-a akként rendelkezik, hogy az a közhivatalnok, aki valamely testi vagy lelki fogyatékosság következtében hivatali kötelességének ellátására képtelenné válik, a szolga lati idő betöltése előtt hivatalból nyugdíjaz ható vagy megfelelő végkielégítés mellett a szolgálatból elbocsátható. (Dulin Jenő: Ez a veszedelem!) A javaslatnak ez a rendelkezése is helyes. Aki elveszíti két lábát, az járni képtelen, aki elveszíti két karját, az írni képtelen, aki mindkét szemére megvakul, az egyáltalában mindenre képtelen, (Felkiáltások a baloldalon: Beteg!) az ilyen egyén pedig nagyon termé szetesen szolgálati kötelességének eleget tenni nem tud. (Dulin Jenő: Ez nem erre vonatkozik! Megmondja az indokolás!) Ez csak egy magyarázat, A képviselő úr úgy magyarázza, én így magyarázom. Engedelmet kérek, hogy ki szenved testi defektusban, fogyatékosság ban, azt a laikus egyén is meg tudja állapítani; a lelki defektus fennforgását azonban csak a fegyelmi bíróság állapíthatja meg ehhez értő orvosszakértők meghallgatása után és így itt is megvan a. garancia, hogy senkivel sem történik igazságtalanság. (Dulin Jenő: Nem erre vonatkozik. Az indokolás mást mond!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ' III. ilése 1985 október 15-én, kedden. 271 Ezekben voltam bátor rámutatni arra, hogy a javaslat rendelkezései a legteljesebb mértékben helytállóak, az élet követelményeinek mindenben megfelelnek, a bírói függetlenséget nem érintik, nem sértik, sőt ezt olyan magas piedesztálra helyezik, hogy mindenki csak í mély tisztelettel és kalaplevéve tekinthet fel a bíróra. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami már most az előttem szólott t. kép| viselő úr megjegyzéseit illeti, ezekre vonatko| zólag röviden a következőkben .akarok vála| szólni. Azt mondja a képviselő úr, hogy nem ( érti, miért volt szükség erre a törvényjavas: latra. Ezt az előadó úr kellőképpen megokolta. ; Ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, mert ' nem az a fontos, hogy .mennyi ideig 'beszél az ember, hanem az a lényeg, hogy mit mond. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a törvényjavaslat veszedelmet rejt magában a bírói függetlenséget illetőleg. Az általam előadottakkal kellőképpen kimutattam, hogy ennek a törvényjavaslatnak r törvényerőre emelkedése a bírói függetlenséget egyáltalában nem sérti. (Dulin Jenő: Nem sikerült kimutatnia!) Nem részlettörvény ez, t. képviselő úr, hanem egy önálló törvény és téved a képiviselő úr abban is, ha azt mondja, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház már tárgyalta, mert ezt a törvényjavaslatot >a Ház sohasem tárgyalta, bizottsági tárgyaláson ugyan keresztül ment, de itt a plénumban ez a törvényjavaslat még sohasem tárgy altatott. (Dulin Jenő: Ezt n«m is állítottam! Azt mondtam, hogy tárgyalták a bizottságban. — Felkiáltások a baloldalon: A Felsőházban is tárgyalták!) Azt mondja a képviselő úr, hogy nem érti, miért nincs vádelejtésnék helye? En megértem. Azért nincs helye vádelejtésnek, mert fegyelmi eljárás megindítása esetén az illetőnek nem nyújt elegendő elégtételt, ha csupán csak egy ember, vagy az, aki a vádhatóságot képviseli, vagy az a magánfél, például egy ügyvéd ivéleményeai azt, hogy az< az ember mégis ártatlan, hanem bírói testület által kell kimondatni azt, hogy annak az embernek terhére vád tárgyává tehető cselekmény egyáltalában nem forog fenn és ilyen cselekmény elkövetésében semmiféle része sincs. (Dulin Jenő: Akkor nem szabad közben felfüggeszteni!) Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy csodálkozik azon, hogy valamely büntetőügyet az igazságügyminiszter felkérhet. Természetes dolog, hogy az igazságügyminisizter büntetőügyeket felkérhet. Hiszen minden minisztériumnak van felügyeleti hatásköre. Amint a pénzügyminisztérium felkérhet a pénzügyigazgat óságoktól, a kereskedelemügyi minisztérium felkérhet a Kamaráktól egy , alája tartozó ügyet, hasonlóképpen az ^igazságügyminisztérium is felkenhet egyformán megkeresés útján mindenféle iratot a bíróságoktól. Lehet valakinek kegyelmi kérvénye beadva, aminek az elbírálásához szükség van az iratok megtekintésére, lehet valaki ellen fegyelmi feljelentést tenni, aminek aia elbírálásához az igazságügyminisztériumnak szüksége lehet az iratokra és e célból megkeresi az illető hatóságot, hogy küldje át neki az iratokat. Abban a tekintetben is téved a t. képvisel«) úr, hogy a közszolgálat érdekében való áthelyezés' csak valami ködös fátyolszerű valami, amit ezerféleképpen lehet magyarázni. Az igazi indítóok szerinte az, hogy valaki nem megfelelő politikai magatartást tanúsít. Nem az igazságügy miniszter úr ítélkezik ebben a tekintetben, hanem egy háromfokú fe41